köszi, természetesen csak vicceltem, de tényleg jó lehet vele dolgozni (azért elgondolkodtam az ajánlaton...)

Jó ez a csaj, már úgy értem vagy egyfajta kisugárzása és ha ez a kisugárzás átjön akkor a fotós is jó munkát végzett. Ennyiből tényleg portré amennyiben őt mint embert mutatod meg nekünk. Pin-upként már nem vagyok annyira biztos hogy megállná a helyét, cseresznyebefőttként pedig pláne nem, de szerencsére nem kötelező sem pin-upnak sem befőttnek lennie ha egyszer portréként jól működik. A dicséret melletted a sminkest is megilleti mert annyiszor látunk retrónak szánt képet ami tökre nem retró a hiteltelen, anakronisztiklus smink miatt de ez tényleg a harminc-negyvenes évek stílusa (legfeljebb az akkori lágy rajzú optikákhoz képest tűéles objektív anakronisztikus). Persze nem lenne elég hogy maga a modell már önmagában is érdekes jelenség, ehhez egy ügyes fotós is kell aki tud mihez kezdeni a modellje adottságaival. Ez neked sikerült. Szerintem. (Eddig a duma és akkor most a lényeg: ki ez a csaj mi a száma van barátja?)

Szia!
Az ff kiváló teret enged a markánsabb, kontrasztosabb kifejezésvilág adta érzések, gondolatok bemutatására.
Számtalan portréval találkozik itt az ember, és többnyire a harmónia lenyomatát érzékeli a nézegelődő, bár akadnak a diszharmóniára, a másságra, a hökkenet felé tendáló művek is, melyek az extravagánsabb stílussal alkotnak kompakt kompozíciót, olyat, amelyen még sem érzékelhető, hogy az alkotó túllőtt volna a célon.
A Te kompozíciód számomra egyik kategóriát sem találja telibe, hanem valami zavaros egyvelegként operálva, súrolva a fotográfiai szabályokat, az esztétikumot, a giccs világát, hat az érzéseimre, gondolataimra.
A képed címével semmi gondom, mert egy egyszerű poénnak kiváló.
A modell kiválasztása, beállítása, a fényviszonyok megkomponálása zárt térben az alkotó privilégiuma, és az ebből fakadó alaperedmény természetesen az alkotó érzésvilágát, gondolatiságát tükrözi.
Az utómunkálatok elvégzése pedig egy alapból jó portré esetén a finomításokról szól, vagy rosszabb esetben egy kevésbé sikerült kattintás javítását szorgalmazandó.
Nálad nehéz megállapítani, hogy melyik esetet példázod, mivel nem láttam a modellt élőben, a valós színeiben pompázni.
A porték célja bemutatni valakit a valóság fényében, vagy az alkotó szellemén átszűrten.
A fotográfia szubjektív szabályaival ritkán szoktam mélyebben foglalkozni, mert az olyan jellemzők, hogy a modell a tágabb tér felé forduljon, vagy hogy a centrális szerkesztés nem fér össze a harmaddal, vagy az arannyal, vagy a portré főhősnőjének levágott a fejteteje - hm... attól még kiváló lehetne egy produkció.
Az alkotásod se nem retro, se nem modern, se nem a két összeférhetetlen fogalom látványos fúziója. A bájos, klasszikus szépségű arc, a múlt század első harmadát idéző frizura, a modelled áthatóan izgalmas pillantása, önmagában fellebbent valamit a távoli múlt érzéseiből, sőt a hölgy dús idomai is azt a kort idézik, amikor még nem egy műtőben alakították a keblek vonalát, volumenét.
A vignettszerű effekt alkalmazása, mely a régebbi korok használt, karcos, és foltos elmosódását ötvözik, a háttérre korlátozva még talán hatékonyan képviselnének egyfajta egyensúlyt, ám így a modellt is érintve, inkább klisés motívumként realizálódik.
A túlzóan világos sávok, elfedve a hölgy bőrfelületének kellemes íveit, az amúgy kellő jelentőséggel bíró dekoltázson, szintén nem emelik a kompozíciód erejét.
A monitoromra meredve csupán a fényképezőgéped, és a modellre rajzolt krix-kraxok utalnak a poénos címedben szereplő modern kifejezésre.
A hölgy bájos vonásaiból sugárzó retro ízvilág valóban szöges ellentéte a ráfirkált ákom-bákomoknak, ám az összhatás ebben a formájában semmiféle harmóniával, semmiféle diszharmóniával sem rendelkezik, hanem mindössze egy zavaros, nehezen értelmezhető gondolatvilágon átszűrt portréként kerül a köztudatba, legalábbis itt e helyen...
Ha valóban így óhajtottad kifejezni a retro, és a modern összhatását, vagy ép az eklatáns különbözőségét, akkor el kell fogadni a szubjektív látásmódodat ilyennek, ha pedig poénnak szántad az alkotásodat, akkor úgy kell elfogadni az egyéniségedből fakadó érzésvilágot. :)
További kellemeset! -dg-

Nekem nagyon tetszik, akarnék se tudnék belekötni :)

tetszik. ahogy van, nem eresztenék bővebb kommentárt hozzá.

Szia Cyw,
Látom ez a karcos hatás bejött, mert több képeden is jelen van. :)
Nekem teljesen bejön ak ép egyébként, jók a fények és a kompozició is. Jó ez az ellentét, mármint a tetoválások és a 20-as évek hajviselete, sőt még a modelled arc formája is annyira hozza ezt a korszakot.
Üdv,István

Szia!
Nagyon találó a cím! A lány arca, frizurája, a ruhák, a hosszú gyöngysor remekül hozza a régies hangulatot, míg a tetoválások felkúsznak a karján, fojtogatják a nyakát és mintegy felemésztik ezt a régies könnyedséget.
Ha belenézek ennek a lánynak a szemébe és most mindegy is mennyire szerep ez a nézés, elhihetem, hogy egy ilyen kedves, jókedvű, a jövőbe bizakodóan tekintő csajért érdemes vállalni a hétköznapok taposómalmának unalmas küzdelmeit.
Ha meg a karját és a többi tetoválást látom, azt gondolom, hagyjuk a francba az egészet, menjünk és keressünk egy jó kocsmát, bárt, zúzós bulit, mindegy, csak lazuljunk és ne törődjünk semmivel.
Az utólag rátett karcok picit más irányba viszik el a képet.
Régebben nem voltak ennyire divatosak a tetoválások, így számomra régi könyvekben látott szintén fekete-fehér képeket idéznek, maori, vagy valami hasonló törzsi hangulatot megelevenítve.
Na, jó sok mindent összehordtam. Szóval a kép szerintem technikailag tökéletes, de mint maga a modern retro, minimum furcsa jelenség.
Szép fényeket!

Szia! Hasánál a bőre nagyon fura... Amúgy a többi nagyon pattent! Tetszik!

Üdv.: K.