Szia!

Tudatos és kreatív, mert ebből a nézőpontból (felülről) kevesen fotózzák.
A szerkesztés majdnem tökéletes: én még vágnék az aljából, hogy a potroh vége pont a sarokba mutasson.
Az élesség szempontjából azt gondolom, hogy a légivadász feje lehetne egy kicsit élesebb is. Persze ez makróobjektív hiányában nehéz ügy, hiszen a háttér is élesebbé válhat a kelleténél.
Itt is lehetne a háttér elmosottabb, de az általad használt objektívvel (és esetleg közgyűrűvel?) nagyjából ez lehetett a maximum, amit ki lehetett hozni ebből. Talán egy hosszabb gyújtótávolságú zoom ((55)-200, (70)-300) + közgyűrűsor alkalmazása szebb hátteret eredményezne.
Úgy érzem, hogy egy minimális kontrasztot még elbírna.

Üdv.:
Balázs

Szia!

Csak számok nélkül, mert nem akarlak lepontozni. Ez az obi nem makrózni való, ezt az élességen és a környezet elmosásának hiányán pontosan tükrözi. A élességet a szemre kellett volna helyezned és pengének kellene lennie. Testből a lábakból is jó lenne többet látni, de ez itt nem jöhetett létre. A fejen nincs elég fény, ezért az sem segített rajtad. A szita nagyon balra került, így a szerkesztés ott szűkös lett. Jobb oldalt meg túl nagy a tér. Véleményem szerint, ha komolyan gondolod a makrózást, be kell szerezned egy makróobit, de legalább egy Raynox DCR-250-et. Üdv! Tomi

Szia! A nézőpont választás nem lenne rossz, hiszen általában oldalról és szemből fotózzák. Ez akkor lenne jó, ha nagyon el tudnád mosni ami a légivadász alatt van de ehhez makrós cucc kell. Először azt hittem életlen, de aztán sikerült megkeresni az éles pontot ami egy sötét részen van (fej). A cél, hogy minél nagyobb mélységélességet érjünk el az alanyunkon a környezet kellő mértékű elmosása mellett. A gyutáv és rekesz kombinációjával kell kísérletezni. Jelen esetben élesen jobb lenne az egész teste a szárnyával együtt.. Ha szemből lenne már nem annyira fontos a hátsó része. Szóval tudatos, kreatív a nézőpont miatt de a technikán még javítani kell.
üdv.

Szia! A téma nekem életlennek látszik, semmi részlet nem jön ki. Az átló jó, de nagyon balra került, úgyhogy a kép több mint fele csak zöldesfeketés kavalkád, ami elvonja a figyelmet, pláne a szita alatt. Szerintem nem szerencsés felülről lekapni, ha makrózol, érdemes az alany szintjére, vagy az alá ereszkedni, persze csak ha a téma megkívánja, itt megkívánta volna. Nekem ez így olyan ''ott egy szitakötő! >katt<'' érzést kelt, sok tudatosságot nem látok benne, csak egy elkattintott kép. Ha úgy volt, ahogy írtad, több időt is érdemes lett volna rászánni, amíg találsz egy érdekesebb kompozíciót. Nem akarlak megbántani, de ez most nem lett az igazi.
Üdv!

Szia! A modelled fej és tor részletei részletgazdagok, ami az elmosódó háttérből, ha nem is markánsan, de azért kiemeli azon részeit. Tudom, hogy többnyire nem könnyű, és sok türelmet igénylő feladat elcsípni a rovarvilág izgága, és bizalmatlan képviselőit, hiszen sokszor igyekeztem már én is az ő kis makró színterükön zöld ágra vergődni velük. Mire felbukkan a kellő póz pillanata, a lehető legideálisabb fényviszony, és végre sikeresen ráélesít az ember, képesek a másodperc tört része alatt egy hirtelen fél centis mozdulatra, ami kukába is helyezi az elcsettintett, homályossá lett eredményt. A téma választásnál arra szoktam figyelni, hogy a háttér ne legyen hasonló tónusú, mert akkor a modell nem emelkedik ki kellőképp belőle, a téma beleveszhet a hátterébe. Eleinte bepróbálkoztam olyan ízelt lábúakkal, amelyek az életmódjuk folytán beleolvadnak a megszokott közegükbe, és hiába próbálkoztam például lámpákkal javítani a helyzeten, többnyire az elkészült képeken is a bogár ügyes háttérbe olvadásával szembesültem. Ha valami érdekes rovarba botlom, vagy fordítva, ám nem a legkedvezőbb háttérrel, akkor óvatos igyekezettel kellemesebb pozícióba próbálom terelni, vagy tenni - több kevesebb sikerrel. A Te fotódon is érzek némi bemosódást, a közép, és világosabb kék részek adta kontraszt ellenére is, azaz az első pillanatban nem a szitakötő modelled látványa rántja magára a pillantásom.