Szia Zoltán. Szép helyen jártál. Szívesen látnék tőled hasonló Erdélyben készült fotókat. Nagyon régen töltöttél már fel. Megismerlek én és köszönöm neked, hogy visszamenőleg figyeltél rám. Ne félj amíg engem látsz mert itt vagyok továbbra is a képeimmel. Áldott békés és sikerekben gazdag boldog újévet kívánok neked és családodnak. ÜDV. pisti.

Szia
Vidéki emberként megértem, és átélem a gondolatod, hogy a rohanó városokba, nincs igazán idő kialakítani a jó kapcsolatokat. Manapság az ember legjob barátja a kugya, ez emberileg kicsit szomorú, de a kép nagyon jól sikerült. az hyogy keretbe tetted nagyott dobott rajta. Gratula

A szerkesztéssel pont eléggé kiemelted a kutyát, szerintem felesleges volt a képszélek sötétítése. A pásztor is fontos elem, kár volt ennyire háttérbe szorítani az utómunkával.
Egyébként remek kis életkép.

Hello nagyon jó lett a kép, nagyon tetszik a kutya ahogy...

nagyon szeretem kép! remek hangulata van... illik hozzá a ff...
talán a vignetből visszavettem volna, úgy hogy a pásztor jobban érvényesüljön és kicsit szűknek érzem főleg bal oldalt a képet, lehet hogy ez a nagy üres térnek köszönhető ami lent van...
talán jót tenne a képnek egy panoráma vágás, de ez csak ötlet...
amúgy grat!

Szia. Nagyon szép lett és nyugalmi hangulatot sugárzó. A háttér természetes és nem zavar semmi. A lényeg fókuszban van. Részemről tökéletes. A pásztor és kutya összedolgozó jó társak. A színek alapján egy kis szelektív színnel is ki lehetne egészíteni. Úgy például,hogy csak a pásztor a botjával együtt legyen színesben. akkor jóval mutatósabb lenne. Üdv.

Szia!
Nagyon tetszik a kép, illetve a téma is. Jó a vágás, és a téma elhelyezése a képen.
Egyetlen apró dolog zavar csak, az, hogy elmosódott kicsit. Nekem lágy a kép. De ez szubjektív, azt hiszem.
További szép napot!

Szia! Én ezt egy teljesen jó fotónak tartanám, de egy-két dolog kicsit zavar.
A téma, a meglátás és a kép szerkesztése szerintem jó. Az ember jó helyen áll. Talán alulról egy picit még vágtam volna, de talán ez nem annyira fontos.
Viszont nagyon sajnálom ezt az erős vignettet, főleg, hogy az ember is belekerült. Érzésem szerint szolidabban kellett volna alkalmazni, csak egészen a sarkoknál, és a férfit kihagyni, hogy ő teljes fényben látszódjék. Vagy egyáltalán nem kellett volna használni.
Illetve eléggé szürkés minden, hiányoznak a tónusok.
Ugyan a kutya így is aranyos, de talán egy aktívabb pillanatban még érdekesebb lehetett volna a kép.
Összességében jó, apró hibával - szerintem.
Üdv, Péter

Én is úgy tudom hogy az ember legmegbizhatobb társa a kutya, de annak ellenére hogy ilyen jó géppel dolgozhattál, nem látszik hogy rendesen kihasználtad volna a gép megbizhatóságát. Sajnálom.

Én szürkének látom. Mintha félnél hogy az élfények kiégnek, és emiatt a középtónusok és a sötét tónusok oylan semilyenek lettek. A rárakott vignetta is erős.

A téma viszont jó, a kutya egészeb behasonult a birkákhoz :)

Szia!
Ötletes, kifejező kép. A kép központjában láthatóan a kutya van, de a pásztor személyére is egyből odairányítja az ember figyelmét, mivel magasságával kiemelkedik az állatok közül.
Úgy gondolom, a távolság is megfelelő, ahonnan fotóztad.
Jó ötlet volt a ff, az ilyeneknél nem az, hogy egyértelmű, de sokkal kifejezőbb. :)

Szia
A pásztornak biztos a legmegbízhatóbb társa a kutya:) A kép amúgy tényleg ezt mondja el, viszont én inkább kicsit jobbra komponáltam volna a képet, vagy vignetta nélkül hagyom, így nincs eléggé központban maga a pásztor, a téma:) Kíváncsi lennék a képre színesben, de így is eléggé élethűen mutat. A háttér-elmosódás is pont jó.
Üdv.

szép pillanat, jó jelenet van egy nagyon jó hangulata a képnek
én úgy látom a ff verzión hogy kellemes szűrt fényeid voltak ezért nem értem miért nem hagytad színesben a képet
szerintem úgy sokkal mutatósabb lenne - ez a ff egy picit tónustalan erőtlen
szerintem

Nagyon-nagyon szeretem az ilyen békés hangulatú, nyugalmat árasztó fotókat, különösen az ember-természet-állat kapcsolatát ábrázolókat. Ezt remekül sikerült érzékeltetned, amelyhez a színvilág domináns tényező. Igen, a kutya...! Nagyon igazad van, igaz, őszinte társa az embernek, és ez remekül átjön a képen. Egyet nem értek - no nem a fotóval kapcsolatban -, miért olyan szomorú a tekintetük mindig, ha gondját viselik és szeretik, akkor is.
Ez a látvány az én lelkiállapotomhoz, hangulatomhoz most nagyon jó.
Gratulálok: Nana