szomorú érzéseket kelt bennem ez a kép, a színei s a keret miatt a halált , az elmúlást idézi föl. A piros igen erősen vonza a szemet s ütősebbé teszi a képedet.

Szia. Az ötlet, hogy a háttér fekete-fehér, és a virágot kiemeled belőle nagyon jó. Ami viszont nem tetszett az a kompozíció, a fő téma a muskátli, aminek csak a virágját emelted ki, de ebben az esetben az túlságosan a kép közepére került. Vagy a leveleken is meg kellett volna hagyni a színeket, vagy egy szűkebb kivágással a virágot a bal felső harmadoló vonalba helyezni.

Szia! Hát minimális elemekből alkottál látványt.
Jónak tartom a szerkesztést, tetszik a sok üres rész jobboldalt, a virágot körülvevő sivárságot csak így lehet érzékeltetni. Érdekes belegondolni, miért is kerül a falra egy(!) cserép muskátli. Ez eleve reménytelen küzdelem a fal ellen, a szándék saját maga ellen fordulva az unalom győzelmét hirdeti.
Legalábbis számomra ez az üzenet.
A szelektív színtelenítéssel totálissá válik a szürkeség.
Talán azért színesben is működne a kép. Ami nem tetszett, az fal egyes részeinek világossága, különösen jobboldalt. Nem tudom mennyire szándékos, de kicsit sötétítettem volna.
Nem egy vidámító felvétel, de el tudnám képzelni faliképként, még ha nem is a szobámban. :)
További jó fotózást!

Az én fejtésemben a falfelület teljesen rendben van... ;o)
- de a piros akkor is szörnyűűű itt : mint egy nyugtalanító villanás egy kellemes álomban...

Első ránézésre megtetszett, majd arra gondoltam, hogy nem a legszerencsésebb helyi színtelenítéssel kiemelni a fő motívumot. Inkább a kontraszttal. Mellesleg a címet kellett volna kiemelni. Vagy a virág tévesen van kiemelve, vagy pedig a cím van rosszul megválasztva. Valahogy nem esik egybe a kettő nekem.

De ez egyáltalán nem nagy gond szerintem, sőt egyedi is lehetne. Ami kicsit összezavart a képen, hogy a nagyon egyenletes megvilágítás miatt és a közepesen nagy mélységélesség miatt nem tudom behatárolni a teret. Olyan, mintha egy falon lenne felfüggesztve a virágcserép, aztán olyan mintha két fal találkozásánál egy sarokban állna. Kicsit elveszettnek érzem magam és bizonytalannak minél tovább nézem. Becsapós lett.

Ne haragudj, nekem sikít a piros a fotódból... Stim, hogy egyszerű a téma és dobni akartál rajta, de ha már a címmel elvonatkoztatsz, lehet, szerencsésebb lett volna itt az egészet ff-ben és más vágásban tálalni...merthogy a keret és a szerkesztés amúgy rendben lenne, és érdekesek a felületek is, -de a központot uraló vörös folt agyonvágja az egészet...számomra legalább is.
További jó fotózást !

Nekem ez egy szomorú kép, élet és halál színe, búcsúzás és kép-fejfa, falba temetett emlékek szorongató csendje. Nem oldja fel ezt az érzést semmi, még becsukott szemmel is érezni lehet ezt aképet.
grat leyka