A cikk elsősorban kezdő fotósok számára készült, de remélem, a profik is találnak érdekes gondolatokat. Törekedtem arra, hogy saját fotókkal illusztráljam a cikket, nem saját képeknél feltüntettem a szerzőt.
Egyszerűsítés
Amikor valaki elkezd fotózni, általában a legnagyobb hiba, amit elkövet az, hogy a néző nem tudja eldönteni mit is fényképezett le igazán, mit szeretett volna megörökíteni, megmutatni. Az ilyen képek kaotikusak, rengeteg részlet, rengeteg zavaró elem jelenik meg rajtuk, ilyenkor jelennek meg a felmosó vödrök, villanyóra dobozok egy helyes lány portréján a háttérben. A tudatos fotózás első legfontosabb eleme, hogy a fotós pontosan határozza meg, mit szeretne lefotózni, megmutatni. Ezután minden rendelkezésére álló eszközzel le kell egyszerűsíteni a kompozíciót úgy, hogy a kiválasztott téma, a főtéma megfelelő hangsúlyt kapjon. A következő pontokban ezen eszközökből sorolok fel néhányat.
Egyszerűsítés a háttér elmosásával
Harmadolás
Az egyik legelterjedtebb, és leggyakrabban használt kompozíciós fogás a harmadoló vonalakra vagy a harmadoló vonalak metszéspontjaiba helyezett főtéma. A harmadolás alkalmazásával általában az ember számára kellemesebb kompozíciót érhetünk el.
Ez a fajta kompozíció nagyon közel áll az aranymetszéshez, ezért gyakran ennek egyszerűsítéseként használjuk.
Aranymetszésről akkor beszélünk, ha pl a képünk egyik oldalát úgy osztjuk fel két szakaszra, hogy (a+b)/a=a/b egyenlőség teljesüljön.
Aranymetszés arány
Ha ezt kiszámoljuk, akkor az jön ki, hogy a szakasz "a" része a szakasz hosszának kb. 61,8%-ka. Beláthatjuk, hogy ez viszonylag jól közelíthető a harmadolás 33-66%-kos arányával. Az aranymetszés egyébként nem a modern kori képalkotás találmánya, a görög matematikusoktól származik, és ezt az arányt gondolták a legesztétikusabb ábrázolásmódnak.
A harmadolás szabályának alkalmazásakor ne felejtsünk el figyelni néhány alapszabályra. Egy portré esetén, ha a modellünk oldalra néz, akkor ügyeljünk arra, hogy a nagyobb tér felé nézzen. Ugyanez érvényes mozgások esetén, vagyis a haladási irányban legyen nagyobb tér.
FONTOS: A szabályok természetesen megszeghetőek, ha erre alapos indokunk van :)
Vonalak
Gyakran segítségül hívhatóak olyan képi elemek a kompozícióban, amelyek valamilyen egyenes vagy görbe vonal mentén vezetik a néző figyelmét. Ezen vonalaknak nem feltétlen valós vonalak, elképzelhető látszólagos vonal is a képen. Ezért inkább optikai vonalakról kell beszélnünk. Persze nem csak a vezetés a lényeg ilyenkor, hanem az, hogy odairányítsák a figyelmet, ahova a fotós szeretné, vagyis a főtémánkra.
Ebben a pontban kell megemlítenünk az átlós szerkesztést is.
Az átlós szerkesztést többféle módon elérhetjük. A kérdéses átló lehet valami természetes módon döntött képi elem, de akár a fényképezőgépet is dönthetjük a kép készítésekor. Azért arra figyelni kell, hogy csak úgy ok nélkül ne döntsük a képet, a döntésnek, átlónak jelentést kell hordozni. Ezzel a kompozícióval általában dinamikát, mozgalmasságot, instabilitást kölcsönözhetünk a képnek.
Centrális szerkesztés
A centrális szerkesztés legtöbbször kerülendő kompozíciós lehetőség, azonban néha kifejezetten igényli a téma a középre való elhelyezést.
Egyensúly
A képalkotással együtt kialakult egyfajta egyensúlyra való törekvés is. A fotók esetében többféle egyensúlyról beszélhetünk. Az egyik legkézenfekvőbb a kép elemeinek fizikai egyensúlya. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, húzunk egy függőleges vonalat a kép középre, és megnézzük, hogy a kép egyik illetve másik felén hasonló tömegek helyezkednek e el.
Persze ez az egyensúly is lehet különböző. Ha például szimmetrikusan kiegyensúlyozott a képünk, akkor egy meglehetősen statikus képet kapunk. Ha viszont kisebb-nagyobb tömegekkel próbálunk egyensúlyozni, akkor jóval dinamikusabb kompozíciót kaphatunk.
Az egyensúlyt nem csak a kép jobb és baloldalán vizsgálhatjuk, figyelnünk kell az előtér és a háttér egyensúlyára is.
Az fizikai egyensúlyt elronthatjuk, ha a színek, vagy a tónusok nagyon eltérőek a egyik vagy a mások oldalon, az előtérben vagy a háttérben. Ha egy tájképet készítünk, és jól megoldjuk az előtér és a háttér egyensúlyát, akkor további gond lehet, hogy a táj az éghez képest jóval sötétebb. Ilyenkor jöhet jól a HDR technika.
Érdekes helyzet a szimmetrikus képi elemek ábrázolása egyensúly szempontjából. A szimmetria miatt adódik a természetes egyensúly, ugyanakkor emiatt egy nagyon statikus kompozíciót kapunk. Ez a jelenség nehezíti a portré fotósok dolgát is. Általában a teljesen szimmetrikus arcot látja az ember igazán szépnek. Ez viszont egyben statikusságot, „unalmasságot” is jelent. Ha van valami pici aszimmetria egy arcban, az máris karaktert kölcsönöz számára. Persze a túlzott aszimmetria sem jó. Tehát teljesen szimmetrikus arc esetén a fotósnak érdemes valami olyan eszközzel élni, amivel picit felborítja ezt a szimmetriát, például a világítással.
A képi egyensúly megteremthető egyes geometriai formák segítségével is.
Geometriai forma a kompozícióban
FONTOS: Az egyensúly szándékos felborításával feszültséget adhatunk a képnek, izgalmasabbá tehetjük bizonyos esetekben a kompozíciót, persze akkor, ha ennek értelmes célja van. Egy alvó gyerekről készült fotónál ne akarjunk forradalmi hangulatot teremteni az egyensúly hiányával :)
Keretezés
Nagyon hasznos eszköz a fotós kezében a keretezés. Persze itt nem a képeket körülvevő neon zöld sávra kell gondolni, hanem egyes képi elemek keretként való felhasználására. Ezzel könnyen kiemelhetjük a főtémát, javíthatjuk a kompozíciónkat.
Ez a megoldás könnyen válhat giccsé a képen, így nagyon óvatosan érdemes használni.
Az ilyen típusú képeknél általában arra kell figyelnünk, hogy a keretként felhasznált képi elemek ne csak lógjanak a kompozícióban, hanem mutassuk meg azt is, hogy az a keret minek a része, mihez csatlakozik.
Képi elemek megóvása
Gyakori hiba, hogy a kép témáját nem óvjuk meg kellően a környezetétől. Ilyenkor történik meg az, hogy a modellünk fejéből állnak ki egy bokor ágai, vagy éppen a modellünket „lefejezi” a horizont.
Nézőpont
A "Képi elemek megóvása" pontban láthattuk, hogy milyen problémákat okoz egy nem megfelelően megválasztott nézőpont. Mindig gondoljuk át, hogy milyen nézőpontból tudjuk legelőnyösebben megmutatni a főtémánkat.
A nézőpont megválasztása nem csak az elemek megóvása szempontjából fontos. A különböző nézőpontokkal más és más hatást érhetünk el például egy portré esetén. Magasabb nézőpontból gyengének, elesettnek, magasabb nézőpontból viszont erősnek, felsőbbrendűnek láttathatunk valakit.
A legtöbb ember szemmagasságból készíti el a képeit. Ezek a képek gyakran kicsit unalmasak emiatt. Ha megnézünk egy profi fotóst munka közben, gyakran látjuk, hogy felmászik valamire, leguggol, lefekszik, hogy érdekesebb nézőpontokat találjon. Egy-egy különlegesebb nézőponttal egyedi képeket alkothatunk.