BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
Csendes őszi délelőtt. Szép kompozíció: a kép formákban gazdag felső felének remek ellenpontja az alsó fél „üressége” az őszi avar vibráló szőnyegével. Nagyon jó az elkapott pillanat is, amint a kocogó figura éppen belépne a fa árnyékába, de haja, lehellete az ellenfényben gyönyörűen kirajzolódik. Egyáltalán, nagyon szépek a fények; a háttérben beeső fény-nyalábok mint egy barokk freskón! Azt is nagyon díjazom, jó jó tágasra hagytad a kompozíciót, így a figura és a környezet aránya remek lett: a kocogó csaj mellékszereplője így a képnek, a főszereplő a boldog őszi park.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Remek, remek, remek pillanatfelvétel! Ámulok. Díjra érdemes kép a groteszk kategóriában. Mert miközben az eb figurája, szörnyű ágaskodó fogaival, kimeredt szemével valami igazi rémfilmre emlékeztet, addig az egész helyzetből nyilvánvalóan látszik, hogy egy jól bepróbált játékról van szó. Gazdi dobja a frisbeet, a kutya meg elkapja a levegőben. Még a térdelő lány arcán tükröződő riadalom is kétértelmű: nem lehet tudni, hogy az esetleg rázuhanó kutyustól fél-e jobban, vagy attól, hogy a gazdi a koronggal netán őt találja el. Nagyon szerencsés a sötét háttér is, mert így a fenevad minden ágaskodó szőrszála fokozza a horror-hatást. Nagyon jókat lehet vigyorogni ezen a képen, gratulálok.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Ilyen szineket utoljára tán ORWO diapozitíveken láttam. (mond még valakinek valamit ez a márka?) Ahogy Könyves Kálmán mondta (boszorkányok pedig nincsenek!), én azt mondanám nagy irígykedve: ilyen szinek pedig nincsenek. A türkizkék ég és mellé a lenmenő nap betonkorláton tükröződő rózsaszín-lilái, a sorompó két piros szeme, az elsuhant vonat ultramarinkék szele: őrület. Nem tudom, mennyit vágtál a képből, de ha lenne még balra egy kis darab a sötétből, talán még mágikusabb lenne. De így is remek fotó.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Mózsi bácsiról, és feleségéről már volt kettős portré. Azon a képen nem voltak ott a kezek - mivel egy közeli kép volt, valamint a háttérből sem látszik ennyi - jóformán alig valami.” – írja a szerző. Nos nagyon jó döntés volt mindenesetre ezt a kivágást alkalmazni, ugyanis az azonos hangsúlyú és élességű háttér esetünkben legalább annyira jellemzi a szereplőket, mint az arcvonásaik. Elmeséli például, hogy Mózsi bácsiéknak minden bizonnyal több gyerekük-unokájuk is lehet, hogy valószínűleg a téli estéken Mózsi néni (?) készítette a hímzett párnákat és terítőket… Az idős házaspár magabiztosságára utal, hogy láthatóan nem öltöztek át a fényképezéshez, a néni még megszokott kötényét is magán hagyta, tehát nem csináltak túl nagy ügyet a dologból, csak Mózsi bácsinak kellett rendesen megfésülködnie. Magyon jó zsáner portré, bravó.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Nagyon jó kis életkép. Négy ember és öt bábu, és látszólag semmi kapcsolat nincs köztük, nem vesznek tudomást egymásról. Mintha talán az egyik napszemüveges bábu a másikra nézne… A kép kompozíciója, ritmusa híven követi a témát: azonosan hangsúlyos a kép minden részlete, nincs főtéma-főszereplő, minden figura őrzi saját világát, nem véve tudomást a többiekről. Egy jó író remekül le tudná írni azokat a monológokat, ami a négy élő szereplő fejében motoszkál, tán még a bábukét is. Mi bízzuk ezt a nézőkre. Külön remek bónusz-ötlet, hogy a negyedik szereplő a kirakatüvegen belül, tehát a bábuvilágban ügyködik, fél méterre a mobilját buzeráló csajtól, mégis úgy tesznek, mintha a másik a világon sem volna!
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Hibátlan fotó: remek fények-árnyékok, pontos kompozíció. Mintha egy évszázaddal ugrottunk volna vissza az időben. Kiváncsi lennék, hogy ha egy tízévforma mai pesti gyereket megkérdeznénk, mit ábrázol ez a kép, vajon mit válaszolna. Legfeljebb a ház (kunyhó?) falát borító, szedett-vedett lécekkel rögzített műanyag fóliákból lehet arra következtetni, hogy a felvétel nem lehet negyven-ötven évnél régebbi, mert akkor még nem voltak műanyag fóliák közhasználatban. Sőt, ha figyelmesen megnézzük, akkor a tejeskannákat éppen rögzítő ember mögött egy méteres ugyancsak műanyag kanna áll, nos az is modern korunk terméke. Eszembe jutnak húsz évvel ezelőtti emlékeim, homoródalmási barátaink, ahol még arra volt berendezkedve egy háztartás, hogy minden használt anyag újrahasznosítható, a sót tán a mai napig a falu közepén található sókútból hordták!, csak az jelezte az új időket, hogy a már „magyarban” élő gyerekek által hozott élelmiszerfélék műanyag göngyölegét a papa, B. bácsi havonta egyszer egy zsákban az erdőben elásta… Szép kép, és történelmi ereklye.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
(…) A szénégetők, ki tudja miért, nem járnak málnászni. Pedig a füstölgő rakások tájékáról éppen odalátni a bozontos málnavészre, a hínárosan ködlő oldalakra, mackóruhás, feketekendős málnaszedő asszonyokra. A szénégetők arrafele sem néznek. De amikor a mackóruhások hazatérőben a boksák közelébe érnek, a szénégetők elébük állnak, kiveszik kezükből a málnával tele vedreket és leteszik a földre. Leveszik az asszonyokat a lábukról, őket is leteszik a földre, valami kis bolyra vagy túrásféleségre, és bizonyos ideig rájuk feküsznek. (…) Bodor Ádám: Tudnivalók a szénégetőkről az egész novella itt. http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=429&secId=39315&limit=10&pageSet=1 A fotó címét olvasva nem álhattam meg, hogy ide ne idézzem Bodor novelláját… Hosszasan néztem a fotót, hogy eldöntsem: most mi kívül vagyunk-e a házon, vagy belül? Logikusnak tűnik, hogy a falhoz szögezett-drótozott műanyag fólia kívülről védi a házat, de az ablakban lévő képről csak hosszas vizsgálódás után jöttem rá, hogy az a fotós háta mögötti táj tükörképe. Asztal, dikó, ez mind a kunyhó előtt áll. Az ablakban árválkodó muskátli, kaktusz (?) talán a városi/polgári élet iránti nosztalgiáról mesél. Nézem a képet, és nem tudok betelni vele. Gratulálok.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Egy kép Abszurdisztánból :) A szerző kommentjéből kiderül, hogy a kamera nem az ifjú török (?) pár tulajdona, ezzel együtt káeurópai szemmel ez a kép nagyon mókás. Az a felvételből kiderülni látszik, hogy a kép egy köves csúcson készült, miközben szereplőink igencsak nem hegyi túrázáshoz vannak öltözve. És nemcsak a gyönyörű ifjú hölgy földigérő vastag köpenyére gondolok, de a csávó világos mokaszinje se kimondottan hegymászó bakancs. Inkább isztambuli fotómodellnek nézném őket felvétel szünetben. Amúgy nagyon korrekt felvétel.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Az idő néha megszépíti az embereket. Ha jól értem a kompozíciót, akkor a korombéli férfiről készült évtizedekkel korábban a pasztell rajz. Azt kell mondjam, hogy az úr kimondottan előnyére változott, bár élek a gyanúperrel, hogy gyereknek is sokkal helyesebb volt, mint ezen a negédes rajzon. Szellemes párosítás (ha nem is vadonatúj ötlet), egy meglett korú arcot összehasonlítani évtizedekkel korábbi önmagával. Esetünkben az összehasonlítás csak azért sántít, mert a portré fotó annyival jobb minőségű, mint a rajz… Innen lásd amit fentebb leírtam. Mindezzel együtt érdekes, jó kép-pár.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Őszintén szólva ezt a képet nem értem. De menjünk sorban. Remek, pontos kompozíció, szép, színben és részletekben gazdag felületek, jó ritmusok… Csak mi ez a cementes maszat a kép alsó harmadában? Nem hittél az erejében, hogy egy bérház függőfolyosóit úgy le tudod fotózni, hogy a néző elhiggye, sokat tudnál mesélni erről a házról, vagy lakóiról? Hogy nem lesz elég drámai? A falak hámlása-rothadása elég sokat mesélhet az időről, az emeletek ritmikus ismétlődése is bírhat elég tartalommal… Nem értem a maszatolást, bocs. (Pedig persze – önmagában – az is szép…) Megnézném az eredeti felvételt, nem lehet sok baj azzal.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Nagyon gazdag, sűrű kép. Egymásba forduló formák és ívek: úgy kapaszkodnak össze, mint egy szép sűrűszövésű keleti szőnyeg formái. Mély búgó színek, mint amikor az alsó regiszterben, csak lábbal játszanak az orgonán. Gazdag, barnába-vörösbe áthajló zöldek, a csúcsfényeknél még a narancssárga is felcsillan. Egyetlen apró kifogást tennék csak: bal oldalt az a kis világos lombdarab (szakszerűbben az a nápolyi sárga lombocska) bizony kicsit kilóg a képből; én istenuccse kiretusálnám. De mondom, amúgy egészen megkapó a kép tömörsége!
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
A szerző szerint „elfuserált kép ez…” Szerintem pedig kiváló, igazi drámai erejű kép. Az előtér, az út bemozdulása mindenképpen a mozgást sugallja, vezeti a szemet a kép középpontjához. Egy kép minőségét csak a hatás felől érdemes megközelíteni: itt a bemozdulásnak nagyon komoly dramaturgiai szerepe van. És ha tüzetesen megnézzük a képet, ha hagyjuk magunkat sodorni a cél felé, akkor ki is bomlik a kép, már minden a helyén van: egy majdnem idilli, lírai erdőrészlet az odahajszolt néző jutalma. Nekem nagyon bejön ez a kép. A nagyszerű győri fotós és műgyűjtő Dr. Nagy Miklós évek óta csinál ilyen képeket, ajánlom a szerző (és a többiek) figyelmébe: http://nagymiklos.hu/fotok/2007/12/26/73-uton-mozgasban-1-/?view=538
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Hát mester, ez a fotó úgy van megvilágítva, hogy egy hollywoody szuperprodukciónak is dicséretére válna. Ez – gondolom – hajnali vagy alkonyati napsütés. Az egész kép a kontrasztokkal operál: a napsütötte meleg szinek, szemben a füst kékes gomolygásával, az éles csúcsfényben megcsillanó formák kontrasztja a puhán gomolygó füst bonyolult, amorf formáival… De még füstből is kétféle van: barnás meleg, és kékes hidegszürke. És a feketék végtelen gazdagsága! A kompozíció is halálosan pontos. Az egész kép olyan gyönyörű, hogy az ember hajlamos egy pillanatra elfeledkezni róla, micsoda pokoli munka a szénégetés. Ez az ember egy félisten, az Elemek Ura… Nem folytatom. A maga műfajában ez a fotó remekmű.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Azt írja a szerző a kommentben, hogy a csalfa köd nem jelent meg a randin. Nos én hozzátenném, hogy bizony a huncut kontraszt is inkább otthon maradt. Pedig minden nagyon rendben lenne ezen a képen, szép a kiválasztott fekvő formátum, jól van komponálva, szép a hajó gazdag, apró formáinak és a távoli lombok egyszerűségének kontrasztja… csak. Csak éppen valahogy az egész kép maszatos. Látom én, tudom, a víz felett szálló köd elnyeli a kontrasztokat, de ebből nem következik, hogy a víz az előtérben is ilyen maszatszürke legyen. Valahol a képen mégiscsak vissza kellene hozni a kép felső sarkában megjelenő fehér színt. (Vagy kimenni megegyszer, amikor a ködön kívül még esetleg a nap is eljön a randira :)
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Egyszer egy ifjú festőnő képét gyögyörködve nézegettem egy kiállításon, és azt mondtam a mellettem álló barátomnak, hogy „bárcsak hinni tudnék ebben az idilli boldogságban”… Ugyenez az érzés fogott el ezt a fotót nézve is: mesebeli sohasemvoltrészem nyugalom lengi be az egész képet. A lemenő napsugár fel-felcsillantja a házak falát, a víztükör tanúsága szerint még a legakaratosabb kis szellő sem meri a víz végtelen nyugalmát megzavarni. Az egész kis kunyhósor mint valami mennyei sorminta húzódik keresztül a képen, a bal oldalon látható néhány fa még szépen le is zárja a sormintát. Gyönyörű az előtérben a víztükör melegből hidegbe hajló fáradt finom szürkéje… Nekem az ég besötétedő barnája már kicsit soknak tűnik: ugyanis az előtér halvány kékje valahonnan tükröződik, itt veszít egy pontot a kép a hitelességéből. De mondom: boldoggyönyörű!
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Az első gondolatom ezzel a képpel egy távoli rokon remekmű, id. Markó Károly: Visegrád látképe volt. http://mek.oszk.hu/01600/01646/html/nagykep.jpg Nem kezdeném sorolni a két kép közti számtalan különbséget, talán a jobboldali domb íve juttatta eszembe Markó élete legjobb képét. De nézzük ezt a fotót. Az alapvető romantikus, drámai hatást elsősorban a kép lírai balfelével erős kontrasztban álló jobb oldal viharos fenyegetése okozza. Ahogy a nap besüt még a nyomakodó viharfelhők alá: látszik, nem könnyen adja meg magát! Tán vígasztalásul is szolgálhat a nézőnek, hogy a sötét sem tart örökké. Ezen a fotón aztán minden rendben van, legfeljebb arra ügyelj, hogy a legvilágosabb rész szaknyelven szólva „ne lukadjon ki”, hogy egy pár százalék tónus még ott is maradjon, különben egy esetleges nyomtatásnál kellemetlen meglepetések érhetnek.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Kezdeném tán azzal a vallomással, hogy soha nem tudnék egy ilyen fotót megcsinálni… Riadtan olvasom a kommenteket is: hogy szűk a felső tér, a vágás útját állja a csobbanásnak stb. Hát innen nézve pedig ez egy remekül megcsinált, bravúros fotó. A pillanatnak, a pillanat rögzítésének az a veszélye, és legnagyobb varázsa, hogy sohanemlátott világba vezeti a nézőt: a kifröccsenő vizet soha nem láthatjuk ilyennek, ilyen nem-víznek, ilyen átlátszó víz-szobornak. Szép ellentmondása a képnek a statikus, csendes, szimmetrikus kompozíció, és a pillanatba fagyott víz dinamikája közti kontraszt. „Civil képnéző”, aki vagyok, nem nagyon figyelmez külön a fényekre, legfeljebb ha baj van vele, nos itt aztán nincs baj, szerintem. Vidáman korcsolyázik a puha, fehér fény a csendélet összes átlátszóságán, hiszen ezen a képen a citromoktól eltekintve minden átlátszó: a tükröződő finom zöldek és mennyei szürkék mind a fényről vagy annak hiányáról mesélnek. Gratulálok.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
meseszép kép, és nincs csalás, ámítás: jártam erre, ez a táj bizony tud ilyen szép lenni. Nagyon szép, ahogy a szántó-területeket elválasztó kis fasorok behálózzák a képet. A felülnézet még kihangsúlyozza a táj gazdagságát, a zöld lombok ezernyi árnyalata közt húzódó szántók finom okkereit, mint egy álombéli terepasztal… Az előtérben az út ívéhez simuló hosszú tanyaház finom szürkéi… Jaj, nagyon szép ez a világ. Köszönet a szerzőnek.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Kiváló portré. A szürkéskék (és bármilyen egyéb, különösen szépia, brr.) tónusban tartásnak elvi ellensége vagyok, bevallom, ezt a képet is azonnal megpróbáltam fekete-fehérre áthangolni, és bizony vesztett bársonyos hamvasságából: a kék tónust tehát lehorgasztott fővel elfogadom. Nagyon szép a világítás is, a főfény puhaságát egy még puhább derítés ellenpontozza, ugyanakkor a tekintet és a száj vonalának rajzossága levarázsolja a nézőt. Nagyon tetszik a szűk vágás is, mert minden az arc szépségét, finomságát szolgálja. Gratulálok.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Értem én, persze, hogy szeretted volna egyetlen halk fuvolahangra csendesíteni ezt a képet, de egy kicsit túl sötétre sikerült. Pedig van még jócskán anyag a feketébe fulladt háttérben: húzd kicsit vissza a középtónusokat, a szószátyárságtól még akkor sem kell tartanod. Én itt a gépemen megcsináltam, gyönyörű, puha szürkéskék háttérben feketébe forduló mélyzöld levelek csinálnak teret a főtémának, és a titokzatosság sem esik áldozatul. Így igazán szép felvétel lesz!
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
2 3 4 5 6