ez egy 24-70 2.8L

:)

Olvasom a véleményeket, és biztos jobban is értenek nálam a dologhoz, de akkor sem tudja elvenni azt az érzést,, hogy büszek lennék erre a képre ha én csináltam volna!!!

Mekkora jó ez a kép! Nagyon tetszik komolyan mondom. A lényegét érteni kell, mert a megvalósítása néhol rendezetlen.
Gratula!
Remélem tetszelk föl még ehhez fogható alternatív képeket!

szerintem nagyon ötletes, a harmadik szereplő meg szinte nem is látszik, nem érdemes foglalkozni vele, ha meg zavaró akkor ki lehet retusálni.

Elkapott pillanatnak jo, de (bar tudom, hogy ezt nem tudtad befolyasolni) ha nem lenne harmadik szereplo a hatterben, akkor a fenykepezogep es a popsi fekete-feher duoja nalam otos lenne. Sot, Ducati felirat nelkul, lehetene a divatfotos es modellje ket beallitas kozott. Ez mar igazi metafoto lenne. Tenyleg kar a hatterben levo alakert...

HIHI!
Jó a kép ! Nekem tetszik.
Látok benne fantáziát.

Érdekes kép. Nem mondom, hogy életem legszebb popsiját látom, de ugye nem a modell fenekét értékeljük.:) Nekem nem is annyira arról szól ez a kép, hanem az életünk minden pillanatába betolakodó fotózásról. (Ilyet írni egy fotós oldalra nem szentségtörés?) Ha te is ezt akartad láttatni benne, akkor célszerű lett volna a fotós kabátos részét levágni, csak a kezét hagyni a géppel, jobban kihangsúlyozta volna ezt a témát.
Ha nem, akkor nincs jobb ötletem, és bocsi hogy belekotyogtam.:) Gratula!

Ne hari, de minden kép, amit rögzítünk elkapott pillanat. A mondanivaló azért kell, hogy ne eyg semmitmondó pillanat legyen a sokadik tucat. A gépemet ilyen alapon állandóan nyomkodhatnám, szerkesztés nélkül, stb... és magyarázhatom, hogy a mozdulat, a fény stb adott volt. Attól a kép nem lesz semilyen se.
A kép attól lesz több a semminél, ha van valami mondanivalója. Ez nem felszedett betegség.

Olyan érzésem van, mint amikor hosszasan hallgatok egy viccet, és a végén nem jön a csattanó. Van itt néhány képelem, ami tetszik, sok apróság, ami zavaró, és végül valahogy nem áll össze. Ami egy kicsit bánt, mert nem egy szimpla fotó, szeretném összerakni. A Ducati absz jó helyen van, a haj árnyéka és a kis bekandikáló csomó tetszik.
A popsi nem annyira feszes, hogy ilyen közelről gyönyörködjünk benne, inkább a hibák emelődnek ki - a hát talán szebb lehet (félreértés ne essék, a hölgy büszke lehet rá, de ebben a bemutatásban kezdődő narancsbőrt vélhetnénk felfedezni). A bal oldali szereplők összekuszálódtak, a gép mintha erőszakosan tolakodna a képbe.
Lehet, hogy nem sikerült sok konkrétat és segítőt mondanom, hanem inkább csak az érzéseimet leírni, de hátha ezért mond valamit. Üdv, makszem

Szerintem a lány lábaközötti árnyék se javít a narancsos bőrén. Ha a címe narancsszezon lenne, még jót röhögnék is, de így túl komoly mondanivalót akarsz kisajtolni egy jellegtelen elhamarkodot képtől. Rengeteg zavaró dolog van, ami ront az összhatásban. A kéz érintése az obin, a csaj és a ffi karja közötti háttér, a világító kötő, a belógó felsőrész kötője, idétlen árnyék a lábaközött, és a jobb csuklónál. Szerintem neked ez lehet egy emlék, nekünk nemsok, de semmi, annyi se.

Szia!
Sokáig nézegettem, aztán bezártam az egész fotozz-os ablakot, aztán most újra itt vagyok. Azért nem akartam véleményt írni rá, mert érezni h vmit szeretnél ezzel a képpel, de nekem nem jön le. Furcsák az éles árnyékok, zavaró az ujjakat eltakaró ellenző, a hölgy feneke is fura :) a gyűrött féltanga is, és a cím sem segít. Tudatos (már amyennyire egy elkott pillanat az lehet) kreatív, javtani nem hinném h lehet rajta, hisz nekem nem jelent semmi, én meg nem javulok. :)

[Kíváncsi leszek a többi véleményre is, meg a fotósra is term]