hoho válasza:
Szia István!

Tavaly sajnos nálam is a horgászat rovására ment a fotózás, de reményeim szerint az idén több időt tudok fordítani a pecára.

Üdv: hoho

hoho válasza:
Nagyon szívesen írtam, közben újra átéltem az egészet.
Az ajándék kreditekből pedig feltöltök két ettől is rosszabb madárfotót, hogy fejlődjek e téren.

hoho válasza:
Szia István!

Köszönöm a hasznos, építő jellegű véleményt!

A zavaró ágakkal érthető okokból sajnos nem tudtam mit kezdeni ott a helyszínen. Itthon meg kiretusálni nem akartam, de ha azt mondod, hogy megér annyi fáradtságot, esküszöm egyszer nekilátok és megoldom.

A vágással gondban voltam. Hely van bőven alatta, felette, előtte és mögötte is. A 300 mm sokszor kevés, így van még hely.

Szóval eddig 3 féle vágással mentettem el, és van amelyiken a lába alatt még ennél is kevesebb helyet hagytam. Na ezeket az arányokat kéne már jól megtanulnom. Illetve ezeket is.

Van álló képes is.

A leírt négyzetes vágást az imént kipróbáltam. Nem rossz. De azt meg nem merem rámondani, hogy jó, mert erről a képről sem gondoltam, hogy bárki is ilyen magas pontot adjon rá, nem hogy három olyan szaktekintély, akik pontozott véleményt írtak.

Üdv: Ferenc

hoho válasza:
Horgászni voltam az Atkai holtágon. Ez a Tiszának az egyik, - talán a legszebb - holtága Csongrád megyében, a lakóhelyemtől nem túl messzi.

Szúnyogosnak is hívják ezt a vizet, és ami azt illeti, igen találó név ez, különösen nyáron az esti órákban.

Ide járok már vagy 30 éve áztatni a zsinórt.

Olyan szerencsésen házasodtam annak idején, hogy a feleségem apjának pont e gyönyörű víz partján volt egy kertje, közvetlenül a vízparton. Van rajta egy szerszámos bodega, amiben akár aludni is lehet.
Be kell valljam, hogy nem e miatt mondtam ki a boldogító igent, a feleségemnek vannak egyéb jó tulajdonságai is.

Apósom azóta elhunyt, a birtokot a feleségem és a nővére örökölte, akik azonban nem nagyon szoktak kijönni, leginkább én és szintén horgász édesapám tartjuk rendben a birtokot.

Apám sűrűbben lejár, nyugdíjas, jobban ráér.

Munkám miatt nekem kevesebb idő jut erre, tavaly ráadásul suliba is jártam, ami sok időt elvitt, így mindössze háromszor voltam horgászni, igaz 2 - 2 napokat, mert általában egyik nap megyek, másik nap jövök. Este rakok egy kis tüzet, aztán vagy szalonnát sütök vagy főzőkolbászt, de előfordul, hogy a kis bográcsban főzök egy paprikás krumplit, bár ez utóbbi akkor esélyesebb, ha többen vagyunk.

A horgászatokra nem mindig, de általában viszek magammal fotós felszerelést is, bár a Simsonnal ez elég körülményes, mert fel vagyok pakolva, mint egy málhás szamár.

Az a meglátásom, hogy tavaly a fotózás a horgászat rovására ment, nem csoda hát, hogy a fogási naplót üresen adtam le.

Rátérve a lényegre: A tavalyi nyári szabadságom utolsó napjai teltek, és úgy gondoltam, hogy legalább két napot csak el kéne tölteni a pecával is. Felkerekedtem hát és lemotoroztam az Atkára. Csónakkal, azaz egy vasból készült tiszai ladik forma alkalmatossággal áteveztem a túlsó partra, ahol a tanya van. Délelőtt arról horgásztam, mert akkor még ott nem süt szembe a nap.
Közben fotóztam a gyíkokat. Már amikor hagyták magukat. Lepkéket is akartam, de azok mindig elszálltak.

Délután már nagyon oda süt a nap ezért visszaeveztem az innenső oldalra, olyankor ott hátulról süt a nap, ráadásul a tölgyfák és a magas part elég jó árnyékot ad.
Így annak ellenére, hogy igazi kánikula volt, nem kaptam hőgutát. A fényképezőgépet a tanyán hagytam.

Szégyen, nem szégyen, be kell vallanom, hogy nem fogtam semmit. Nem volt egy normális kapásom sem.

Este hat óra körül járt már az idő, mikor úgy gondoltam, hogy visszamegyek a tanyához, és megpróbálok fogni néhány snecit az éjszakai rabló halazáshoz, n meg a nyársaláshoz való tűz megrakásának is ott volt már az ideje.

Össze is cuccoltam, aztán ahogy megindultam a ladikkal látom ám, hogy a szemközti parton, a tanyától jobbra úgy száz méterre leszállt ez a bakcsó arra a száraz ágra.

Na mondom magamban, de jó volna ezt lencsevégre kapni! Igen ám, de fényképezőgépért még be kell mennem a tanyára. Eveztem szorgalmasan, haladtam is, közben imádkoztam, hogy a madár meg ne unja a reám való várakozást.

Odaát aztán kipakoltam a csónakból, a fényképezőgépre felszereltem a telét, aztán megindultam befelé. A parttól jó 25 - 30 métert beeveztem, aztán irányba fordultam a madár felé.

Igen óvatosan, csendben, lassan eveztem, mint az indiánok éjjel az Ezüst tó vizén.

A nap lenyugvás előtt volt, a túlparti fák hegyén hempergett, laposan sütött.

Néha leraktam az evezőt, amire külön gondos figyelmet kellett fordítani, mert a vas ladiknak van az tulajdonsága, hogy hangosan szól, ha zörgetik.

Szóval néha leraktam az evezőt, a csónak szép lassan siklott tovább, én elkezdtem fotózni a bakcsót. közben próbáltam beállítani a helyesnek vélt expozíciós értékeket.

Ha nem akart tovább siklani a ladik, akkor eveztem megint párat, és persze az irányon is korrigáltam.

Nem tudnék pontos távolságot mondani, de szerintem olyan 15 - 20 méterre sikerült megközelítenem a vakvarjúcskát, amikor ő úgy gondolta, hogy elég időt szánt rám, és eleget fotóztam, és elszállt.

Elég messze szállt le, ezért aztán nem mentem utána, viszont ahogy beljebb eveztem a víz közepe felé, megláttam egy nászruhás szürke gémet, aki ugyanazon az oldalon álldogált egy vízből kiálló faágon, mint emez, csak jó 150 méterrel odébb Dél-keletnek.

Gondoltam a nyárson sütés ráér, csalihalat meg vagy fogok vagy nem, elindultam gémet fotózni.

No röviden ennyit a kép készítésének körülményeiről.

Igazából ez a kép egy nagyobból van kivágva, ami aztán ront is a minőségen, de a tágabb környezet nem túl izgalmas.

hoho válasza:
Szia Tomi!
Igazán meglepő, hogy 5 pontot adtál erre. Kissé féltem felrakni, mert annyira nem jó kép ez, a Te madárfotóidhoz képest meg főleg.

Egyetértek veled mind a kissé zavaró ágak, mind a fény tekintetében.

Ez a 2 kredit pedig még a pontozásnál is jobban meglepett. Most megint keresgélhetek a képeim között, hogy melyiket merjem ide feltölteni. :)

Köszönöm szépen az értékelést és a kreditet egyaránt!
A kép készítéséről meg mindjárt írok fentebb.

hoho válasza:
Szia!

Köszönöm a véleményt!
Valóban kár a kesze-kusza vékony ágakért, de az helyzet ezt adta körítésnek.