distant.gates válasza:
Rendben.
Győztél. :)

distant.gates válasza:
Kedves Szolnoki!
Először is, veled ellentétben én válaszra méltatlak.
Egy várrom fotózásánál valami folyton vágottan jelentkezik a végeredményen, ha csak nem tiszta terepen, és nem több száz méterről fotózzuk. Ezért választok olyan perspektívát, amellyel egyrészt nincsenek tele a reklámanyagok, másrészt mégis jellemzője az adott építménynek.
Ha álló képet készítettem volna, akkor egy centrálissá zárt vágott képpel gazdagodtam volna, és nem az volt a célom.
Az égbolt bármily meghökkentő, de körülbelül pont ilyen kék volt, bár változtathattam volna rajta, ám miért is tettem volna. :)
A madarakról pedig annyit, hogy nem borították fel a fotó egyensúlyát, de természetesen Téged attól még bátran zavarhatnak.
A statikus és dinamikus témák egyaránt lehetnek penge élesek, és elmosódottak is, attól függően, hogy az alkotó mit óhajt kifejezni.
Én a körülmények adta távolságból nem kívántam két dimenzióra feszíteni és élesnek mutatni a kontúrokat, mivel ez egy tereptárgy, amelynek akad némi térbeli kiterjedése is.
A tény, hogy Neked nem tetszik, a szíved joga.
Üdv! -dg-

distant.gates válasza:
:)

distant.gates válasza:
Szia!
Újfent mosolyt csaltál az arcomra. :)
Tetszik Benned az a határozottság, és mélyenszántó alapelvekre helyezett értékelési szisztéma, mely arra a szintre emel, hol végtelen nyugalommal ráérezz ama tényre, hogy mely képek nem valók ezen fotós oldal minőségi, gondolati, és érzelmi töltetű repertoárjába. :)
Számtalan olyan fotót látok itt, amelyek semmitmondó, unalmas önmagát ismétlő témák halmazát gyarapítják, és egy bizonyos réteg halomra ájul, és egymást túllicitálva hozsannázik a láttukra.
Ezt a várat még senki sem fotózta ezen szokatlan aspektusból, és bizony azon várlátogatóknak is el kell tűnődniük rajta néhány pillanatra, akik már jártak ott, mire rájönnek a pontos helyszínre.
Az égbolt sajna ilyen, bármily unalmasnak is tűnik, és képzeld, hány, meg hány képen látom bizonyos képek szerves részeként. Gondolom mindnek megírtad, hogy uncsi, és mindenki jogosnak is vélhette eme jellemzésedet, hiszen amit nap mint nap látunk, az valóban uncsi lehet egy idő után.
Épp most értem haza Siófokról, és tudod valami meghatározhatatlan, talán a közöny felé hajló érzés lett úrrá rajtam útközben, de mindaddig nem jöttem rá, nem tudtam megfogalmazni hogy mi lehet az, amíg el nem olvastam a jellemzésed. Hát képzeld, az égbolt volt az! Pontosan ugyan olyan unalmat árasztott magából, mint tegnap.
Visszatérve a művemre. :)
Számomra ez a kép minimum annyit, de inkább többet ér,többet mond, mint például négy db hév elektromos kábel, egy-egy távtartóval megspékelve az unalmas égbolt előtt...
... és még sorolhatnék példákat bőven.
Ha az ilyenekhez írok is vélemény, azt pontozás nélkül teszem, ám jellemző mód amely kompozíciókban semmit sem találok értékelhetőnek, azokra nem is szoktam véleményt írni, mert minek húzzam le pusztán azért, mert nokedlinek tartom, és a kredit hajhászás sem érdekel, mert nem azért vagyok itt. :)
Az, hogy mi művészi, és mi nem az, bizony nem ennek az oldalnak a dolga eldönteni, mert az olyasmiket összehasonlítani, amelyeket csak kizárólag szubjektív módon lehet megközelíteni, abszolút értelmetlen, és öncélú. :)
Itt nagyon kevesen értékelnek objektíven, és ez nem véletlen, mivel az objektivitást nem egyszerű megtanulni, így zöm a tetszik-nem tetszik alapú összefüggésből indul ki, és legfeljebb kiegészíti némi fotográfia szabály adta jellemzővel.
Természetesen vannak itt nagyon jó érzékkel, szakmai felkészültséggel rendelkező fotósok is, kiknek a kompozícióik mellett az értékeléseik stílusán is érezhető a tehetség, a szakmaiság, és a türelem, ahogy véleményt alkotva valós tanácsokkal látják el a kezdő érdeklődőket, hobby fotósokat. :)
Nos, az én képem égboltjánál izgalmasabb, káprázatosabb egű napot kívánok Neked! :)
-dg-

distant.gates válasza:
Szia!
Köszönöm a meglátásaidat!
Az alap komorabb, szomorúbb arcát mutatta a várromnak, ami hangulatilag közelebb is állt a múltunk mai valóságához.
Megpróbáltam némi büszkeséget előbányászni magamból, és a fényviszonyokkal azt érzékeltetni, hogy bármily lehangoló is hazánk végvárainak múltja, jelene, azért csak érdemes legalább egyszer tapintható közelségbe kerülni hozzájuk.
Sajnos hazánkban számtalan fontos dolog lenne, amely javításra, fejlesztésre, építésre szorulna - a stadion dömping kivételével - így kénytelen vagyok elfogadni, hogy a még megmenthető romjainkra alig jut erőforrás, ám ha mégis bekövetkezik a csoda, akkor ott képesek sima B30-as téglákkal, vagy vakítóan fehér Ytonggal pótolni a kőfalak, tartószerkezetek, boltívek sebeit, amitől szerintem az egész jóval disszonánsabb lesz, mint előtte puszta romként. Ha már pénzt találnak valamelyikhez, akkor miért nem a kőbányákból szedik össze az alapanyagot...?
No, mindegy. Ez is a Magyar valóság része.
További kellemes hétvégét! -dg-