BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
2,01
KATEGÓRIA: absztrakt
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2015. július 27. 12:01
  • érzékenység: ISO-64
  • fókusztávolság: 6 mm
  • rekeszérték: k/2,
  • zársebesség: 1/3 s
  • Készítés helye (ország): Magyarország
  • Készítés helye: Balatonföldvár
Sziluett a magas parton

Balatonföldvár új hajó alakú kilátója, amely egyúttal múzeumként is funkcionálni fog, ám még nincs teljesen kész. Emiatt választottam a sziluett megközelítést, ami azért némiképp érzékelteti a kilátó jelleget, de nem ad támpontot a pontos látványról.  

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

2015. július 28. | 08:57 | Tier

Tetszik, amit írtál és azonosulni is tudok vele. Szembe megy azzal a gyakorlattal, miszerint jó a fotód, ha sok néző szerint jó.
Én azt gondolom, hogy ha egy fotó technikailag teljesen rendben van vagy bizonyos szabályokat a technikai oldalon megszeg a művészi kifejezés érdekében és mindemellett van benne valami, ami "megszúr" amikor ránézel akkor elkezd benne valami működni.
Arra is ráéreztél, hogy kicsit felfelé pontoztam, tényleg így van, általában így teszek.
Ha tényleg konkrét elképzelés és tervek vannak a fotó mögött, azt nagyon szívesen olvasnám és azt is gondolom, hogy technikai módosítások után simán tudna működni.

Üdv,

Tier

distant.gates válasza:
Eszembe jutott, hogy anno a szakközépben a magyar tanárnő arra ösztökélt bennünket, hogy figyeljünk az énünkre, arra, ami bennünk rejlik, amitől egyéniséggé válhatunk, és ebben a művészetek hatalmas segítséget adhatnak, mert hihetetlen mód képesek tágítani a tudatunkat, az érzelmi világunkat, az érzékelést magát, ezeken keresztül a szubjektív látásmódunkat. Például a verselemzések is e készségeink fejlesztését szolgálták. Az egyik dolgozatban másképp értelmeztem egy verset, mint a tankönyv. Tisztában voltam a költő életével, a korszakkal melyben alkotott, a témával, de mégis mást adott, más érzéseket generált bennem, mint a tankönyv szerzőiben. Nem kaptam ötöst, és a folyosón megkérdeztem a tanárnőtől, hogy miért baj az, hogy másképp érzékeltek, látok, értelmezek valamit, amikor elvileg pont az a cél, hogy önálló gondolataim ébredjenek. A következő óra témája én lettem, és csoda történt, mert a tanárnő megváltoztatta a jegyemet, és el is magyarázta az osztálynak, hogy miért. Ez a fajta tanári hozzáállás egyébként nem volt jellemző a múlt rendszer kötöttebb szabályai között.
...
Ez a kép, amelyen a sötét alsó régióból kiemelkedő sötét sziluett belemetsz az égbolt alsóbb világosabb tónusába, amely aztán felfelé egyre sötétebbé válik, azt az érzést generálja bennem, hogy meg kell ismerjem azt a valamit, ami a sötétségből felfelé tör. A háttér egyre sötétülő kékje arra figyelmeztet, hogy igyekezzek, mert a sötét lassan felülről is elfedi előlem az áhított valóságot, vagy igazságot. A naplemente utolsó fénypászmái, ahogy az észak-nyugati égbolt felhőit még úgy ahogy a világosabb árnyalataival megszínezik, nem csak a kontraszt statikus szerepét látják el, hanem azt súgják, hogy még megvan az alagút vége, azaz a remény arra, hogy egy folyamat a végéhez érhessen, beteljesülhessen.
Ez a pillanat ennyire kontrasztos, kissé komor kifejezése, a bennem generálódott érzések pontosan illeszkednek a létem mai hangulatához, a kilátásaimhoz, a lehetőségeimhez, korunk alagútjainak nehézségeihez, beláthatatlanságához, ám szerencsére még annak tükrében, hogy a remény hal meg utoljára.
Szóval egy még nem teljesen kész kilátó a pillanat fényeiben, sötétjében, sokféle érzéssel, gondolattal érintheti meg az embert, engem így érintett meg :)
Szia!
- dg-

adott pontszám: 2
2015. július 27. | 21:49 | Tier

Szia,


Ne haragudj, de ez nem sikerült túl jól. A kompozíció nincs rendben, kifejezéstelen. A sziluettet sem értem, semmit nem ad hozzá a képhez és rengeteg a bebuktatott fekete a képen, ami szintén nem segít.

distant.gates válasza:
Szia! Köszi az észrevételeidet, és miért is haragudnék, hisz az ember állandóan tanul valamit a mások látásmódjából, érzésvilágából.
A kapott két pont is örömmel tölt el, pláne mert nem értem, illetve meglep, hogy a szöveges meglátásaidhoz képest ennyire túlponoztál, mindazonáltal kedves gesztus volt Tőled.
...És egy apró megjegyzés: a szubjektív érzések, azok megformálása szubjektív módon, az a szubjektív rész.
A fotográfia írott, vagy íratlan szabályai pedig egy olyan keret amelyből, mint tapasztalom egyetlen irányba sem illendő kilépni.
Szóval ez a kép nem csupán a véletlen, a technikai bénázás, a témák meg nem érzése, az azok iránti fogékonyság teljes hiányának műve, hanem az adott pillanat érzéseit, én óhajtottam ilyen képi formában viszont látni. :)
Az természetesen nem meglepetés, hogy más, mást lásson, mást érezzen belőle, mint én. :)
Na, de ettől oly szép és színes ez a világ. :)
- dg -

adott pontszám: 3
2015. július 27. | 12:59 | kapka

Szia,
Nem rossz sziluett próbálkozás, viszont alulról én többet vágnék, mert túl sok a bebukott rész és nem is add a képhez semmit igazából. Föntről is egy kicsit érdemes lett volna még vágni, bár ott nam annyira zavaró. Nem ismerem a pontos helyszínt, de én olyan szögből fotóztam volna, ahonnan a fa nincs benne a képbe, mert így a kompozíciót nagyon zavarja. Az égbolt színei nekem tetszenek.

distant.gates válasza:
Szia! Köszi az észrevételeidet! Valóban vághattam volna még az aljából úgy, hogy a kontraszt egyensúlya talán még finomodott is volna tőle, ám a fával nem lehetett többet kezdeni, mert más szögből eltűnt volna a naplemente fénymaradéka, amire viszont szükségem volt, a szubjektív pillanat megfogalmazásához. -dg-