Én is, hogy ilyen képekre írhatok!

A helyszínt, talán már harmadjára láthatjuk itt az oldalon, Péter pedig e helyen, immáron baseball sapkájában, másodszor gazdagítja az idillikus látványt.
Számomra újbóli élményt jelent leltárba venni a már korábbról megismert tárgyakat, esztenai munkát szolgáló eszközöket. Nagyon örvendek az új szereplőknek is.
Most Ők pótolják Péter mosolyát. Ők, akik egyébiránt derekasan kiveszik vagyonőrként a szerepüket a kollektív munkából. S akik mindig szívélyes fogadtatásban részesítik a hívatlan bundás látogatókat. Már csak a koloncot hiányolom négylábúnk nyakából, de hiánya még családiasabbá teszi a légkört, még jobban igazolva az ember és állat közötti munkatársi viszonyt.
Az újbóli viszontlátás érzetével gazdagodva, s kicsit megmámorosodva attól az érzéstől, hogy bizony én is jól érezném ott magam, bátorkodom kitérni a képszerkesztés, engem megragadó részleteire:
Úgy tűnik, képalkotónk tovább folytatja incselkedését a fénnyel, mellyel, szemmel láthatóan igen kiváló, baráti kapcsolatot ápol.
Meglátásom szerint, nézőpont foglalásával pedig egy érdekes látószögből irányítja a szemlélő figyelmét, a térhatárolók segítségével, először a szemből behatoló fény irányába,
majd onnan, már a fénysugarakon szörfözve érkezik tekintetünk pakurárunk GUMICSIZMÁS lába előtt heverő családi jelenethez.
A fotóművész egy tágabb keretbe helyezte az itt látható, sok apró, de elég beszédes részletet is felvonultató látnivalót.

Azonban a magvas mondanivaló, "magyarul fogalmazva", a kompozíció leghangsúlyosabb sávjába sűrítve fejti ki átütő sikerét.

A gyanakvó értetlenkedőket megnyugtatva közlöm: A fotós részéről itt, a napjainkban már megszokott "magazinos szenzációhajhászásról" szó nem lehet. Anyagi haszonszerzésnek, öncélúságnak nyomát sem láthatjuk.
Itt, csupán az elhivatottság, a legnagyobb őszinteség és művészi alázat birtokosa által bemutatott egyszerű, megfogható, szerethető, és minden kijózanodó néző számára irigyelhető életképet láthatunk egy eléggé "huszáros" megvilágításban! :)

De jó! Már ketten vagyunk. Sőt, Kecskemétről és Árpádok is! Nem beszéltünk össze! :))

Egy röpke pillanatig hiányoltam a képről az erős kontrasztokat, mert kemény élete lehet Péternek. De... Most pihen, talán rá is gyújtott. A szállás elejét tiszta fény és frissítő szél járja át, életében ez a megállás lehet a könnyedség, a töltekezés, a kitárulkozás pillanata, ahova nem illik a sötétség. Az arcáról nem, de a környezetéből - az elkészült ebédből, az állatok jóllakottságából - az elégedettség sugárzik.
Egy jó kép tanulsága: a jól léthez ennyi is elég!
Többet mond a fotó, mint amennyien értékelték.

Ezt a szégyent nem hagyom!:)
Kár, hogy senki se ír egy ilyen jó képre, ami értékes a helyszín bemutatása, Péter portréja, és az elkészítés technikája miatt is!
Üdv,
citromos