BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
5
KATEGÓRIA: dokumentumfotók
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2014. december 3. 10:57
Pityókás házi kenyér

Hozzávalók : 1 kg liszthez, 2 dkg élesztő, 1 dkg só, 2 nagyobb pityóka (a liszt 10%), kovász. A készítés folyamatát is leírnám, de sajnos ennyi karakter nem enged a rendszer ... Akit érdekel, annak szívesen elküldöm. A mailcímem publikus. pityóka = krumpli 

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

adott pontszám: 5
2014. december 27. | 13:41 | farfalle

Szia! Már megijedtem, amikor olvastam, hogy a kenyér is berúgott. Ugyanis a pityóka, vagy pityókás szavak mást és mást jelenthetnek szép anyanyelvünkön. Ha pl. a tyúk kotlik, akkor pityókázik. A krumpli Erdélyben pityóka, de itt a pesti piacokon nem krumplit, hanem pityókát vehetsz, ha így kéred. Az alkohol neve is pityóka, ezért nevezik a részeget pityókásnak, stb. No de elég a nyelvészkedésből. Felvételed hangulatos pillanatokról árulkodik. Kisült az illatozó házikenyér és a hamu, vagy faszén darabkákat szedegetik le szorgalmasan az asszonyok. A fakés nagyon eredeti! Igazi, a karácsonyi hangulatba illő képet tettél fel szép színekkel, kellő élességgel és jó szerkesztéssel. Üdv:Péter

Zoran_2 válasza:
Köszönöm.

(ezért is írtam ki, hogy ez esetben mi a pityóka)

2014. december 7. | 13:24 | FantomFonix

Mind ha csak a nagyit látnám. Gratulálok a képhez. Üdv BB

Zoran_2 válasza:
Köszi szépen.

adott pontszám: 5
2014. december 6. | 19:41 | kepelek

A napokban, átcsaptak fejem felett a hullámok.
Felgyülemlett néhány kép az oldalon, melyek mellett nem tudok szó nélkül elmenni.
Részletesebb tanulmányozásuk és elemzésük során, újabb és újabb, értékes motívumokban teli rétegek kerültek feltárásra, melyekbe gyakorlatilag belevesztem.
A kegyelemdöfést, pedig a "Pityókás házi kenyér" című munka mérte, töprengésbe gubódzó elmélyedt merengésemre.
Több kísérletet is tettem a mű rövid méltatására, de mindannyiszor kudarcot vallottam, mert írásom hossza meghaladta e fórum adta ésszerű kereteket, amit azonban illő és célszerű betartani.

E képen, többek között, nem kevesebb tárul elénk, mint egy nagy rejtély kulcsa.

Ami a címadó téma esetében a
KOVÁSZ,
az, a XXI. században már szinte példátlan, hagyományaiban tündöklő és működő, szeretve tisztelt
NÉPCSOPORTUNK esetében,
az évezredes léptékben rendületlenül és folyamatosan működő, pótolhatatlan és önzetlen, építő, fenntartó és
ÖSSZETARTÓ erejű, ASSZONYI TÖRŐDÉS.

Ez esetben az asszonyi lét, tevékenység egy szeletébe, mozzanatába tekinthetünk bele.
E ténykedések olykor-olykor fedésben vannak a képzetünkben létezőkkel, azonban, nem ritkán túl is nőnek azokon.
Egy ilyen asszonyi "túlteljesítés" (inkább megdöbbentő helytállás) méltó példája, a már írott korból származó, és történelmi alapokon álló legenda:
http://www.csikszentkiraly.ro/sajto.php?id=667.

Minden tisztelet és dicsőség, e remek fotón bemutatott idős asszonyoknak is, akik, a művészi közvetítésnek köszönhetően egy képkockába sűrítve, számot adnak a szemlélőnek az egyik legfontosabb, majd minden nap gyakorolt, létfontosságú tevékenységükről.
Az alkotó itt is betekintést enged számunkra, hogy szemügyre vegyük a beszédes környezetet.
A dokumentalista ábrázoláshoz illően, a háttérben láthatjuk a szénkihúzót vagy szénvonót, a bevető lapátot, esetleg még a pemetét is (botra erősített rongy, a kemence tisztítására szolgál).
Illetve, szemügyre vehetjük a remek kemencét, amelynek a nem oly könnyű, karbantartása, felfűtése is asszonyi feladatkörbe tartózik, ebben a különös, de számomra, nagyon jó ott lenni világban.
Járulékosan, még egy vizuális élménnyel is megajándékoz bennünket az alkotóművész. Ezzel még emlékezetesebbé téve, ezt a minden szegletében remek kompozíciót.
A vert hajú pityókás kenyér héjának érdekes textúrája, valamint az évtizedek nehéz, szélsőséges időjárási körülményei között végzett munkában kiszáradt és megcserződött bőrű főhőseink szorgos kezének és arcának láttán, egyfajta hasonlóságra vonatkozó felismerés ébredhet bennünk.

Eddigi értékeléseim során, olykor elveszve a nem éppen jelentéktelen részletekben, elmulasztottam, egy, a lényeg érzékeltetése szempontjából fontos körülmény, kiemelését.
Azonban most, eme kiváló dokumentumfotó kapcsán, bevillant számomra ez, és a valódi zoráni "hozzáadott érték" mibenléte.
Hosszas vívódás után arra jutottam, hogy a jelenség titka, nemes egyszerűséggel az, hogy az alkotó, rendre helyén kezeli a dolgokat.
Szinte, kivétel nélkül tapasztalható, hogy a zárszerkezet, a kiszemelt alany, eredeti, teljesen életszagú környezetében kattan el.
Ott, a porban, füstben, sötét félhomályban, színben, kocsmában, tisztaszobában.
Nincs fényre kiállítva, és pózba beállítva senki és semmi. Szemmel láthatóan a felvételek készítésekor, jobbára a fotográfus alkalmazkodik az élethelyzethez, meghagyva azt, érintetlen valójában. Olykor pedig, az összhatás fokozása érdekében, a kompozícióba leleményesen bevonja, a témával kölcsönhatásban lévő, beszédes környezetet is.
Ez esetben is egy ilyen, a fentiekben taglalt, plusz érdemekkel, valamint dokumentum értékekkel adalékolt képet láthatunk.


Zoran_2 válasza:
Köszönöm szépen. Nagyon szépen.

Emberfotózás esetében azt mondják a fotós feladata instruálni az alanyt.
Én a legtöbb esetben ezt minmálisan teszem. Max arra kérem meg, hogy nézzem rám egy pillanatra -.stb. de semmiképpen sem kérek meg senkit, hogy játszon egy szerepjátékot - drámát, vagy egyebet.

Ennél a képnél annyit kértem csak az idősebb nénitől, hogy az asztalnak a másik oldalára ha volna szíves állni, mert ott állt mellettem - készült úgy is pár kép, de így jobb talán.

adott pontszám: 5
2014. december 4. | 23:54 | atmenet

remek kis életkép.
és jó, hogy vannak még ilyen tiszta pillanatokat őrző fotók, mely megmutatja, milyen volt az az emberközeli élet, amiről ma már egyre kevesebben tudnak.
tetszik, hogy nem egy alakra koncentrálva mutatod meg azt, aminek részese lehettél.
és itt kifejezetten jó, hogy nem fekete-fehérben láthatjuk.
élőbb, melegebb így.
gart.

Zoran_2 válasza:
Köszönöm szépen

adott pontszám: 5
2014. december 3. | 19:02 | zsoltf

Jó kis dokumentumfotó.
Látjuk a munka eredményét, a szerszámokat, a kemencét és természetesen a munkát elvégző háziasszonyokat is.
Annak idején, gyermekként mindig csipegetünk a levert de még meleg kenyérhéjból, jó móka volt. Volt úgy, hogy nagymamám káposztalapura tette a kenyeret a kemencébe sülni, attól egészen különleges finom aromát kapott.
Minden jót,
Zsolt

Zoran_2 válasza:
Igen, a káposztalapu, vannak akik aláteszik :)
Köszönöm szépen Zsolt.

adott pontszám: 5
2014. december 3. | 15:03 | halligalli

Szia!
Teljesen hiteles dokumentumfotót készítettél a kenyérsütésről. Bár az utolsó fázis látható, amikor már kisült a kenyér, de nagyon jól belevetted a kemencét, ami ugye egyik legfontosabb része a kenyérsütésnek és a sütőlapátot és egyéb eszközöket, amik ehhez kellenek. Az anyókák aranyosak, amint szeretettel hozzáértéssel elmerülnek munkájukban. Nekem nagyon tetszik, összefoglaló hű ábrázolást gondolok.
Mivel én is gyakorló háziasszony vagyok próbálkoztam már kenyérsütéssel, persze csak a flancos modern kenyérsütő-dagasztó géppel, megmondom őszintén nem voltam elragadtatva az eredménytől.
Igen a jó kenyér sütéshez kemence is szükséges és igen nagy szakértelem is. Láttam én is vidéken ahol csinálták. A kemencét előbb felfűtötték rőzsével, vagy kukoricaszárral és amikor már csak parázs volt szétkotorták a szélére és középen sült a kenyér.
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett de ezek a dolgok jutottak még eszembe a fotódról.
Szép fényeket!
üdv. Piroska!

Zoran_2 válasza:
Köszönöm szépen. Egyáltalán nem gond a sok szöveg --- sőt)