BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
-
KATEGÓRIA: egyéb
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2014. augusztus 7. 08:00
Még egy lépés

még egy lépést, mert születtél, valaki küldött ... még egy lépést, mert aki küldött, bízva küldött, (Magyari Lajos: Csoma Sándor naplója, részlet) 

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

2015. január 14. | 11:11 | Dani77

Eredetileg egy kiváló kép lehetett.
A sziluett fotók közül érdekes és hatásos.
Az utómunka az, ami túl direkt, és elrontja az egészet szerintem.
Kevesebb utómunkával 5*****

FantomFonix válasza:
Ez csak a versel hat igazán. Szerintem. Lágyabban nekem nem lenne olyan kifejező.

2014. augusztus 8. | 12:43 | locman

Remek fotográfia!
Elsőre feltünt és nem tudom, milyen utómunkát alkalmaztál, mert nem értek hozzá. De a múltból feltámasztott, fényszabdalta Csoma ember példaképe, küldetéstudata, kiválló megoldás. A fény által, a nyílás mögötti Napkorong által megvilágított fehér, kontúrjával kiemelt közeli lépcső szintén. Itt nem lehet célt téveszteni, az út hívóan ki van világítva, meg van mutatva. Itt minden az akarat erején múlik, az elszánáson, a még egy lépés megtételén. Ez a helyzet már nem az előre vagy hátra fordulás választhatóságáról, hanem a döntés meghozataláról, a feladat vállalásáról szól. Az erőről, a még egy lépéshez. Vagy a sötét masszában maradásról, a semmibe olvadásról, ahonnan az álló láb gyökeredzik.
Ebben az elkényelmesedett pénzszerző világban nem is lehetett volna aktuálisabb gondolatot képpé formálni. Nem szeretnék túlzásba esni: művészi szinten tetted!

FantomFonix válasza:
Köszönöm a megtisztelő értékelést.

2014. augusztus 8. | 10:06 | F.Zsolt

Hazafelé autóztam, amikor saját szűklátókörűségemen elképedve jutott eszembe, hogy ugyan miért vettem én azt e képpel kapcsolatban evidenciának, hogy az alak felém, vagyis a sötétség felé lép? Hiszen tarthat az útja tőlem elfelé, a fény felé is, és akkor pontosan ellenkező előjelűvé változik az általam kifejtett asszociáció tartalma. Ilyen az, amikor a naiv néző a saját személyiségének, vagy akár pillanatnyi lelki állapotának hatása alatt az értelmezés csak azon csatornáit járja be, amik hozzá közel állóak, érzelmileg erősebben érintik meg. Most olvastam a reflexiódat, és jót mosolyogtam a saját egyszerűségemen.
A képet eddig is zseniálisnak éreztem, most azzal, hogy végre felismertem benne a szabad választás lehetőségének, mint a talán legfontosabb emberi értéknek a csodálatos megfogalmazását is, az egyik legjobb képnek tartom, amit valaha láttam.

FantomFonix válasza:
Örülök ha bármely képem érzelmeket vált ki és gondolatokat indít el. Külön örülök, ha a néző ugyan oda érkezik a kép értelmezésekor ahova én szerettem volna. Remélem, bár inkább hiszem, hogy a te utadon is van fény. Kívánom, hogy mihamarabb találtad meg, hogy merre lépj. Üdv B Balázs

2014. augusztus 7. | 16:33 | F.Zsolt

Szia!
Bár én nem tartom magam fotósnak, de mivel véleményt alapvetően nézőként, befogadóként fogalmazunk meg, veszem a bátorságot magamnak, és belekotyogok, remélem nem haragszol meg érte.
Elsősorban azért írok, mert a fotográfiának ezt a képzőművészettel leginkább rokon, elsősorban egyfajta - a szó jó értelmében vett - elvont gondolatiság megfogalmazására irányuló ágát tartom a legtöbbre. Nyilvánvaló, hogy ez a kép ennek a vonalnak egy nagyon tiszta reprezentánsa. Sajnos az idézett művet nem ismerem, ezért az semmiféle támpontot nem nyújt nekem a gondolatsík kibontásához és szubjektív továbbépítéséhez, ami más megközelítésben viszont a kép önállóbb értékelését segíti. Marad tehát a rövid idézet, és maga a kép. A stílusa nekem nagyon tetszik, erről majd mindjárt. Viszont az értelmezésnél megbotlottam, és kissé kétségbeesve keresem a szilárd talajt hozzá. Az idézet ismételt, és ez által leginkább hangsúlyossá tett része a "még egy lépést" tagmondat. Ha a képen látható figura ezt megteszi, és nyilván meg kell tennie, hiszen a szöveg tulajdonképpen felszólítja erre, de legalábbis elvárja tőle ezt az egy lépést, akkor belezuhan a sötétségbe, beleveszik a bizonytalanságba, az amúgy is kontrasztját vesztett (szimbólumában nekem eszméiben, moráljában, de akár még identitásában is elbizonytalanodott) ember totális bukását vizionálja, sehol egy motívum, amely megmenthetné, ami megnyitná a fekete (semmi) teret, ami újrateremtené a kontrasztokat. Pedig a reflektált szövegben micsoda bizalom van: a hit bizalma, a hité, hogy a vesszőn túl ott egy jobb világ, egy új rend. Én hajlok arra az értelmezésre, hogy a hit, a bizalom hiábavaló volt, a bukás elkerülhetetlen. Minden elem ezt a víziót építi bennem. Nagyon kíváncsi vagyok az alkotó gondolataira is saját művével kapcsolatban.
A formáról: egy Emerson nevű nagy fotográfus azt mondta, hogy: "A fényképezés titkaiba bevezetett kezdő lépten-nyomon megbizonyosodhat afelől, hogy a valóság valamennyi részlete metsző élességgel visszaadható. Ez a metsző élesség művészi szempontból végzetes hátránya a fényképezésnek." Ezzel a gondolattal jórészt egyetértek. Nekem a kép kontúrok nélküli, formáiban tulajdonképpen szétesett képi világa azt mutatja, hogy azért a fotográfia is képes kilépni a "metsző élesség" kíméletlen csapdájából, ám ez rendkívül ritkán sikerül; itt ezért a kép ebből a szempontból vett egyik legnagyobb értékének tartom ezt.
Még egyszer elnézést, hogy így kívülállóként belekotyogtam.
Üdv!
Zsolt

FantomFonix válasza:
Nagyon érdekes elemzését adtad a képnek. A lényeget nézve sok helyen találkozik is az én gondolatiságommal. A helyes irány kiválasztására még nem látok garanciákat, a bizonytalan, arctalansága mögé bújó alak sajnos választhatja a sötét oldalt is. Elbukva a semmibe, a sötétségbe veszhet. Az én alakom döntési helyzetben egy határvonalnál áll. DE még választhat. MÉG A kiragadott idézet az optimizmusomat hivatott sugallni. Még bízok és remélek. A kontúrtalan, elmosódott emberre csak sziluettjében emlékeztető lény a fény felé veszi az útját és így felismerhető, EMBERI individuumként a siker, a fény útjára lép. De hogy merre áll vagy indul az alak, azt mindenki döntse el maga.

2014. augusztus 7. | 12:05 | Zoran_2

Szerintem az ff alap, az mindenképpen maradjon, viszont az egésznek van egyfajta akvarelles, vízfesték íze. Rojtos, recés szélekkel, részlettelenséggel, ami elviszi egy olyan irányba, mint ha rossz lenne az alapkép minősége, meg a végeredméyn úgy hat.
Szóval egy egy klasszikusan erős kontrasztú ff-et választottam volna, ahol a sziluett megmarad kevesebb élesítéssel, mint most látható.

Zoran

FantomFonix válasza:
Megnézem. Nekem ez a fényképezővel való festés egy kicsit mániám (korszakom). Még azon is gondolkodom, hogy megnézzem vászonnyomaton egy képemet. Igaz itt a Requiem-re gondoltam. (az a fémes rózsa)Köszönöm a tanácsot.

2014. augusztus 7. | 10:02 | Zoran_2

A kidolgozással lehet majd vitatkozni -. de maga a látvány szerintem nagyon ott van.

Nekem tetszik.

FantomFonix válasza:
Nagyon örülök, hogy egy olyan szintű fotós mint Te megállt egy pillanatra a képemnél. Szívesen meghallgatnám a kidolgozással kapcsolatos véleményedet, ötleteidet. Sokat tanulhatok belőle. A kép és az idézet szerves egységet alkot nálam. Gondolataim leképződésének tekintem. Megpróbáltam azokat képi formába önteni. Bármilyen hihetetlen az alkotás alapját képező fotó már ezen szervező elv mentén készült. Üdv B Balázs