Szia!
Értem és mégsem, talán egy picit túlzásba vitted a figyelemfelkeltést.
a kompozíciód minden irányban billen és már én is kapaszkodom, mert félek hogy leesek a székről!
A portré önállóan is jó lenne, hiszen kedves tekintetű az édesanyád és persze érzek én egy csipet büszkeséget is hiszen a gyermek ügyes fotós!!
A ff. jó választás, szépen mostad a hátteret, látszik a tudatosság , remek az élesség az arcon.
Sok sikert és szép fényeket!
Üdv::Zoli
Láts

Szerintem ha ezt a képet nem döntve készíted, akkor jobb portré lehetett volna...így az ember azzal foglalkozik, miért volt szükség a lejtös-csúszós kompozícióra, ahelyett, hogy anyukád mosolyát nézné. A beállítás nem igazán jó, a kéz ilyen lazának tünö támasztása eröltetett, látszik, hogy nem is volt igazán kényelmes, de ami engem zavar, hogy egyáltalán nem nöies....és a keresztbe rakott lábakkal összenyomja a modelled. Ez valószínüleg a választott perspektívából is adódik.
A háttér szépen mosott, a kép bal oldalán sikerült is a hölgyet leválasztani róla, de a jobb oldalon a mintás kabát, a pad textúrája és a levelek már sok együtt....kuszának tünik, lehet, hogy valamiböl engedned kellett volna. Vagy kisebb képkivágás, közelebbi, arcra koncentráló portré, vagy kabát le......
Üdvözlettel! Pilipár

13.

Szia!

A kompozicio nem rossz, de maga a kivitelezes nem az igazi.
Tulsagosan kusza a kep, nem tud a szem teljesen rakoncentralni a fotemara, mert korulotte tul nagy a kaosz, az eles/majdnem teljesen eles resz.
A holgy bal keze tul nagy hangsulyt kapott, nem csak, hogy az van a legkozelebb, de meg a legvilagosabb pontja is a kepnek, elvonja a figyelmet.
A pad mogotti halos kerites felso resze pontosan atmegy a holgy fejen, ez sem tul szerencses, kicsit mas szemszogbol mar nem allna fenn ez a problema.

Rendben.

Ha egy ún. elkapott portréról lenne szó, akkor ugye az alanyt valamilyen tevékenysége, hangulata, karakterjellege kifejezése közben, úgymond kívülről fogná meg a fotós, függetlenül attól, hogy az megrendezett jelenet, vagy sem.

Itt nem erről van szó, ez egy instruált kép, az alany tökéletesen tisztában van vele, hogy fotózás zajlik, figyel erre, elsősorban a nézővel kommunikál (a fotóson keresztül), és mivel portrénak szánod, itt is az lenne a cél, mint a fent leírtaknál.
Nos őszintén be kell valljam, hogy az alany ezt, számomra legalább is, nem tudja áthozni, nekem olyan érzetem van, hogy pusztán odáig jut el, "engem most fényképeznek", erre figyelek.
Na, és az a gyanúm, mivel a fotós is érzi, hogy nem hundertprocentig a modell "játéka", belevisz némi vizuális költői eszközt, mint a tényleg felesleges döntés.
A kar tartása, megjelenítése szerintem erős technikai hiba.
De hangsúlyozom, nincs gond a képpel, csak mint már említettem, nálam nem emelkedett portréi magasságokba, ettől még kedves emlékkép.

Szia! Ne haragudj, de ez a döntés engem annyira zavar, hogy minden pillanatban azt várom, mikor csúszik le a padról. Biztos bennem van a hiba, de nem tudok elvonatkoztatni tőle.
Üdv, Péter

Nem baj! A fejlődés egyik alapja, hogy nem hiszel a véleményeknek.
Bár ez egy ilyen hobbifotós oldalon inkább az ötpontos véleményekre vonatkozna, lehet, Nálad így is működni fog.

Én próbálom azokat az erényeit felfedezni, ami portréi magasságokba emelné a képet, nem sikerül, hiába a döntés, és az ff konverzió.
Nekem sima fényképezkedésnek tűnik, ami nem baj, meg aranyos, meg minden, csak én, a mezei laikus nem fogom kettéütni tőle a vasbetont.
Egyébként óvatosan ezzel a fotós felé nyújtott karral, mert így a testhez aránytalanul róvidnek, csököttnek tűnik.

Szia,

A képben pont az a nagyszerű hogy nem kell 20-éves modellcsajszi egy jó portré elkészítéséhez. Kicsit családias, olyan aranyos, jópofa. A kép kivitelezése viszont inkább profi. Talán a jobb oldalról valahogy még belekompóztam volna a padvéget. De ez csak ilyen, keressek már rajta valamit mégis.........

Üdv,

Zorko