R.János válasza:
Gyengém ez a fotó...valamiért nagyon kedves nekem. Valóban egy célja lenne: az átélhetőség....nagyon köszönöm ezt a telitalálatot a modellem nevében is.
Üdv.János

R.János válasza:
Kedves Vadliba!
Nem tudom, hogy honnan van az emberben az a belső kényszer, hogy megismertesse magát az őt körülvevőkkel. Ennek a megismertetésnek természetesen több formája is van: felszínesebb, könnyebben érthető, mélyebb, elvontabb. stb. A művészet egy remek közvetítő csatorna, mert többnyire szavak nélkül mondhatjuk el a lényeget. Azért a lényeget, mert minden dolognak, történésnek, életérzésnek, stb. a hangulata, vagyis a ránk gyakorolt hatása a lényeg. Ha élni akarok ezzel a lehetőséggel, feltétlenül tisztában kell lennem a lelkivilágom erejével, karizmámmal, és minden olyan más lelki képességgel, ami meghatároz engem. A lényeg, hogy saját magam lelkivilágát keressem, és ne akarjak mindenáron megfelelni mások elvárásának. Nem szabad, hogy mások megértése, vagy elfogadása alakítsa a lelkivilágomat. Visszajelzésre igenis szükség van, de nem a várt, vagy elvárt visszajelzés miatt alakítom magam ilyenné, vagy amolyanná.
Ha őszinte vagyok lélekben, akkor kiderül hogy nem vagyok tiszta, nem vagyok olyan, mint amilyennek szeretném, hogy az emberek lássanak. Ha a fotóim a lelkem őszinteségéből fakadnak, akkor azok bizony igencsak "szennyesek lesznek". Nem várható el senkitől sem, hogy tapsoljon a szennyesünknek...Ezért is kell jó előre eldönteni, hogy mi is a célunk: magunkat megmutatni olyannak, amilyenek vagyunk,(vállalva ennek minden ódiumát), vagy aranyozott álarcba bújt ideális képet mutatni, hogy hadd lássák, milyen is a tökéletes ember.....
Isten mentsen meg attól, hogy mindenki megértsen! Nagyon szegényes lelkületű lennék akkor....Tudom, hogy fáj, amikor pontosan az, vagy azok nem értenek meg, akiktől a leginkább elvárjuk, de még mindig jobb, ha megmaradunk "saját- megnemértett- őszinte -magunk", mint hogy mások kedve miatt "feladjuk magunkat".
A világ, és benne mi is azért torzulunk, mert sikerült gúnyt űzni az érzelemből, és az ember már szégyelli érző lényként élni életét. Sikerült humán és reál beállítottságúra szakítani az emberiséget...Pedig a "régi nagyok" mindkettőben egyformán jeleskedtek....Ha nem tududnk a szívünkben elgondolkozni, akkor nem tudunk szeretettel döntést hozni. Ha a döntéseink nélkülözik a szeretetet, akkor a végeredmény mindig kudarc lesz, mert a szeretet az éltető erő. Ha ez a szeretet kihül, az ember robottá válik. Nos, pontosan ez a kihülés elérése lenne bizonyos körök célja...
Ha tehát van valami, amiért érdemes küzdeni, akkor az a szeretet. Persze, hogy állandóan vétünk a szeretet ellen,és gyakran érezzük hiányát, de meg kell tanuljuk valahogyan visszaszerezni. És erre Jézus tanításai a legjobbak. Nem a vallás, nem is az egyházak, hanem az Élő Krisztus!

Köszönöm, hogy írtál.....
Üdv.János

R.János válasza:
Ha tudnád, hogy milyen jólesik ez a vélemény....Nem a dicséret miatt, hanem a gondolat megértése miatt, és nem is annyira énmiattam, hanem a kettőnk "munkája" miatt. Köszönöm, hogy nem magyaráztad meg nekem, hogy mit jelent az elcsúszott fokusz, hogy nem mondtad el, hogy miről is szól a kép...és ilyenek....:))))
Köszönöm a modellem nevében is!
Üdv.János

R.János válasza:
Köszönöm.

R.János válasza:
Én is örvendek, hogy megbeszéltük....a tanítványom már messze jár, de, ha találkozunk, elmondom neki....:)
Üdv.János

R.János válasza:
Kedves Elemér!
Sajnos nagyon gyakran esem abba a hibába, hogy csípőből lövök vissza, ahelyett, hogy legalább tízig elszámolnék...
A másik nagy hibám, hogy vannak olyan helyzetek, melyek személyes jellegüknél fogva eluralják lelkemet,"elvakulok" és sajnos képtelen vagyok egy kivülálló szemével (objektíven) megítélni a képet.
Nem mentegetőzésként, hanem egyenesen bocsánatkérésként hadd próbáljam elmagyarázni, hogy mi miatt vetkőztem így ki magamból: egy időben igen sok volt az olyan akt és glamour, amely ellen többen is szót emeltek, annak erősen "polgárpukkasztó" jellege miatt. Kb. ebben az időben határoztuk el, hogy megpróbálunk olyan glamour-jellegű fotókat készíteni, melyek nem a nők árúcikként való (le)kezelését sugallja, hanem a lelkiségüket emeli ki. Így születtek azok a fotók, amelyeket láttál. Ez a gondolat azért is fontos, mert azt is be szerettük volna bizonyítani, hogy két ember között a lelki vonzalom legalább olyan fontos, mint a fizikai. A modellem volt tanítványom, akivel lelkileg a lehető legjobban megértjük egymást, de semmi más félreértésre okot adó viszony nincs közöttünk. Ezt azért kell kihangsúlyoznom, mert sok válaszomat könnyen félre lehet érteni...
A Te -valóban súlytalan-gondolatod más esetben egy mosoly...de itt akaratlanul is előtérbe állította a fizikai kapcsolatot a lelkivel szemben...mégha viccesen is. Ezért nem tudtam könnyedén venni. De aludtam rá egy jót...., és elnézésedet szeretném kérni mindazért a kellemetlenségért, amit okoztam Neked.

Baráti szeretettel, János

R.János válasza:
Nem, nem, neeeeem!
Nem Rólad írtam!!!!!!
Rosszul fogalmaztam! A tegnapi értékelésekre próbáltam ügyetlenül utalni.
Én kérek elnézést, mert ismét félreérthető voltam!
Üdv.János

R.János válasza:
Köszönöm szépen!
El szeretném mondani, hogy mit szerettem volna:))
A kép egy növény érzelmi világáról szólna...
Egy általunk érzelmi világ nélkülinek tartott élőlényt szerettem volna emberi érzelemmel-érzéssel "feltölteni". Szerettem volna "teremteni" egy összhangot ("őszi összhangot")az emberi érzelem és egy növény sorsa között. Mivel maga a gondolat is absztrakt,a megvalósítás se kerülhette el a "szokatlan" bemutatást. Próbáltam valahogy "használati utasítással" elterelni a figyelmet a hölgyről, de nem sikerült....ennek ellenére is a belógó, nagyméretű növény bűnéről szól a kritika. Vezérvonal-hiányról, stb. Én is hiányolok természetesen ezt-azt. Pl. empátiát. Vagy legalább a megismerés, felismerés szándékának a legkisebb jelét....de nem. Ehelyett megmagyarázzák, hogy én hogyan kellett volna gondolkozzam, milyen fotót kellett volna készítenem....:)) De tudom, hogy akinek mindig igaza van, az nem szenved az empátia nevű kórban...:))
Neked viszont nagyon köszönöm a hozzáállásodat. Nem a pontról van szó, hanem a kritika megfogalmazásának "könnyedségéről".
Üdv.János

R.János válasza:
Ha egy technikai fotóról lenne szó, érdemes lenne vitatkozni azon, hogy pl. éles, vagy sem, pontos-e a szerkesztés vagy sem,stb.stb. De egy olyan területen, ahol nem a technika a lényeg, nagyon kellemetlen magyarázkodni, mert minden olcsó bizonyítvány-magyarázó "művészieskedésnek" tűnik.
De, ha már ilyen szépen ismerkedünk, hát elmondanám mégis. Az őszi bánat nem a hölgy őszi bánata és nem is a növényé, hanem mindenkié, aki magáénak érzi az elmúlást, vagy valaminek/valakinek az elvesztését. A növény sorsa és a hölgy arckifejezése között igen nagy a "rokonság"...Igazából a növény sorsából következtetünk a hölgy gondolatára, érzelmi világára. Ezért fontos mindkét eleme a képnek. Ezen kívül nincs több mondanivaló....van aki ráérez és van aki nem. És aki ráérez, lelkileg kezeli a látottakat, aki meg nem....az másra gondol. De nem illik fütyülni a templomban. Lehet ugyan, de nem illik, még akkor sem, ha jó kedvünk van...ez már ilyen: neveltetési kérdés.
Sajnos nem értek a versekhez, biztos szép.
Köszönöm szépen!
Üdv.János

R.János válasza:
Nagyon örvendek, hogy így látod!
Köszönöm a modellem nevében is!
Üdv. János

R.János válasza:
Mint mondtam: a tiéd az utolsó szó, és tökéletesen igazad van.
Köszönöm szépen!
Üdv,János

R.János válasza:
1.Nekem meg ezzel a véleménnyel van egy kis bajom:) Első mondat: "Nekem a koncepcióval van egy kis bajom".
Utolsó mondat: "Egyébként nem rossz az alapötlet." Az alapötlet és a koncepció egy és ugyanaz. Ha nem rossz, akkor miért van vele bajod?
2.Már hogy lenne a virágnak és a hölgynek is azonos súlya? És mi az, hogy a virág beleszól a képbe, amikor a virág a főszereplő? És miért kell egy hangulatképnek, (mely nem tematikus) vezérvonal?
3.Egy szűk állókép esetében, miért hiba a középreszerkesztés?
...............
Én tudom, hogy az utolsó szó a Tied lesz, és megmagyarázod, hogy én rosszul látom a dolgokat..vedd úgy, hogy ,már el is fogadtam a válaszodat. ..:)))
Üdv.János

R.János válasza:
"Ha a hölgyet nézem igen elcsúszott. Ha a száraz növényt akkor nem".
-Minden képnek van egy témája: ezen van az élesség. Van kép, amelyiknek "melléktémája" is van. Azon már nem lehet élesség, mert akkor témának tekinthető. Aztán van a háttér, ami a legkevésbé éles. Ha a fotós előre kiírja, hogy nem a hölgy a téma, akkor világos, hogy nem a hölgy lesz éles. Hogy ezek után miért kellene mégis ott keresni a fókuszt, nem tudom. Igen, a száraz növény a téma, azért éles.
"Nem igazán értem a felháborodást,de a bocsánatkérés nem maradhat el . Bocsánat"
-A modellem egy ember, és nem egy tárgy, akiről azt írhatsz, amit akarsz. Ezeket a gondolatokat tartsd meg a barátnődnek vagy a feleségednek, és mondd nekik, ők biztosan örömmel veszik. Valószínűleg ezért csodálkozol a felháborodásomon. De mi más neveltetésben részesültünk, és minket bánt ez az utcaszéli stílus. Harag nincs. Az élet megy tovább.
"De ez nekem egy kicsit sok az az nincs igazán mondanivaló."
Aki mondanivalót keres egy hangulatképben, jobban teszi, ha nem fárasztja magát vele. Vagy megérzi a hangulatot, vagy sem...mert egy hangulatfotó mondanivalója maga a hangulat.
Üdv.János

R.János válasza:
Örvendek, hogy megérintett....
Eléggé felkavaró élmény után készült fotó.(De nem a férfihiány miatt volt bánatos a hölgy.....Sz.Elemér után szabadon.)Sokkal lelkibb dolgok miatt....
A verset(is)nagyon köszönöm...a modellem nevében is.
Üdv.János

R.János válasza:
Köszönöm nagyon szépen a modellem nevében is.
Üdv.János

R.János válasza:
Nagyon szépen köszönöm a modellem nevében is.
Üdv. János

R.János válasza:
Tényleg azt látod, hogy elcsúszott a fókusz?
És mi ez a baromság, hogy én mit készíthettem volna? Mégis miből gondolod, hogy nem pont ezt akartam? Abból, hogy hogy nem egy sablonkép?
De mindezt elnézném, mert nem kell mindenkinek érteni ahhoz amiről véleményt ír, de ezt a színvonal alatti gondolatvilágot azokkal oszd meg, akik elnézik neked. Én nem tartozom ezek közé.
Nem, hogy nem hasznos vélemény, hanem egyenesen káros.

R.János válasza:
Monochrom hatásnak hívják az ilyen "egybeolvadást" :)
Köszönöm szépen!
Üdv.János