BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
-
KATEGÓRIA: akt
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2010. július 6. 17:39
  • forrás: negatív
Esős idő

Valaki az alább olvasható gyönyörű verset társította hozzá, de mivel verset kép nélkül nem lehet feltenni, legyen ez a régi fotó a vers alibije... Hol a vers? Valaki értékelje és máris leírom. Ide nem fér el :( 

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

2012. augusztus 4. | 20:56 | GreenArrow007

Nekem is nagyon tetszik a kép, s egyáltalán nem baj, hogy háttal áll! Gyönyörű a háta (legalábbis szerintem:))!
Talán még egy fél-profilba belemenne! :)
Nekem speciel egyáltalán nem hiányzik a tűéles kép.. Így, kicsit szürkén, "porosan" mégjobban elkap egy borongós, kitekintős érzés!
Ezt a képet látva újra eszembe jut, hogy bár az emberiség elmegy a technológia felé, de valahogy, valahol, mindig emberek maradunk, érzésekkel.
Köszönöm ezt a képet!

fehér elefánt válasza:
Köszönöm szépen hogy megnézted és értékelted ezt a régi, idén 10 éves képet!

2010. július 20. | 20:33 | hcsabi

Ha a képeinkkel visszaforgatni már nem is tudjuk, de legalább megállítani megpróbálhatjuk az (arra érdemes) pillanatokat...
Úgy érzem, nektek egy ilyet sikerült...!

Érdekesek az ablakon befelé leselkedő "kockafejek"!
:)
Nagyon szép fotó, sokkal-sokkal intimebb, többet mutat egy "valódi" aktnál!

Csabi


fehér elefánt válasza:
Olyat s akartam, csak a modell nem vállalta az arcát. Az ilyesmi előfordul a modelljeimmel. Nagyon köszönöm a szép szavakat Csabi! Üdv, Balázs

2010. július 16. | 20:45 | newgam

"A" vers is;)

fehér elefánt válasza:
A költőnő is köszöni szépen. Feltételezem :)

2010. július 16. | 20:42 | newgam

"A" fotó!

fehér elefánt válasza:
:) Köszi szépen.

2010. július 16. | 09:18 | mindenegy

nagyon érzéki.. (libabőr'ösa'karom:)

fehér elefánt válasza:
Ó, köszönöm. Sajnos nem mondhatom hogy elölről nem volt szép a látványa...

2010. július 14. | 22:09 | And so it goes Hombre

Így néz ki két dimenzióban az a helyzet, amikor a fényképezőgép mögött álló ember, tud élni a helyzet kínálta kiszámíthatatlansággal.
Szép ... őszinte ...
Gratulálok,
Norbi

fehér elefánt válasza:
Pedig mennyivel szebb a 3 a 2 dimenziónál! Köszönöm.

2010. július 9. | 11:27 | cold train

ritkaszép akt...

fehér elefánt válasza:
Nagyon köszönöm!

2010. július 9. | 07:33 | -Intima-

Hangulatos. Aranyosak ezek a gyerekek..és egyre szebbek...

fehér elefánt válasza:
Az adta az ötletet hogy a krumpli mindig kihajt a pincében, gondoltam hátha ők is gyorsabban nőnek ha bezárom őket a sötétbe.

2010. július 9. | 07:19 | Fáncsi_voltam

Milyen szép...!

fehér elefánt válasza:
Köszi Fáncsi.

2010. július 7. | 18:28 | Dani77

Ezt még HCSABI is blokkolná, vagy legalábbis elfogadná saját képének. ( elnézést Csba ha nem így van )
Azért ő reá gondolok, mert ez az a vonal, amit ő (is ) kiválóan művel.Ezen a területen még nem láttam tőled képet, ez egészen új tőled, csak az elcsépelt szép szó jut most eszembe.
Sejtem ki van a képen....

fehér elefánt válasza:
Nem hiszem hogy Csabi örülne a hasonlatnak :)) Amúgy ez az ő Leicájával jobban sikerült volna, mert az EOS50 ugyan kiváló gép de ilyen 1/8 körüli expóidőknél a tükörfelcsapódásnál bizony eléggé megremeg, ami a Leica sokkal szoftosabb redőnyzárjával kevésbé lenne probléma. Az 50/1.8 kontra Summilux pedig a másik érdekes téma... Köszönöm Dani!

2010. július 7. | 15:51 | R.János

Amikor ezt, és az ehhez fogható képeket nézem, érzem, hogy milyen kicsi vagyok. Nem szeretném sci-fi szöveggel körbeokoskodni a témát, de hidd el, hogy érzem a jó képet. Ösztönösen érzem, hogy ez az igazi. Kísérletezgetések, ismerkedések a "szakmával", elbukott próbálkozások, kétségbeesett kitörések, mind-mind szükséges "előfeltételek" egy sikeres végkifejlethez. De mindennek csak akkor van értelme, ha van egy (akár még kiforratlan) ideál, ott mélyen...Ez a fotó felerősíti ezt az ideált bennem, mert ha tudnék fotózni, így fotóznék. Most nem a témáról van szó, hanem a látásmódról és a megvalósításról.
Itt van egy szenzációs szerkesztés: az alany a kép szélén....magáért beszél. Bánatos, monoton (megfoghatatlan) "kilátás", a maga szürkeségében, (szürke hangulatában) mégis annyira tarkán, hogy a formák érzékelhetők legyenek. Az ablak- motívum, "mindig jól jöhet", de itt szó sincs hatásvadászatról, hiszen az ablak, a maga mindenféle funkciójával, itt alkotóeleme a kompozíciónak. Szerepe az átlátszó, ezáltal még reményt adó, elválasztó "fal-szimbólum".Talán még sirató-estleg "visszasiratófal" is...Az ablak kerete, a könyöklő merev (kegyetlen) vonala igen szép kontrasztja a test lágy vonalainak. A fények hasonlóképpen: csak a női testen sejtelmesek.
Biztos van benne hiba, amit én nem látok, lehet ezért is nem pontozható, nem tudom, és nem is nagyon érdekel ez a része....Amit látok, azt igyekszem elraktározni, elmémben forgatni, hogy, ha egyszer eljön az idő ne csak nézzek, hanem lássak is.
Gratulálok R.J.

fehér elefánt válasza:
A hibája a gyenge élesség, de kézből így sikerült kitartani... az értéke pedig - szerintem - a valósága. Ez a pillanat így volt, senki nem lett sehova állítva, már amennyiben ez érték. Köszönöm szépen a részletes értékelést János!

2010. július 7. | 15:06 | Aromo

Furcsa észrevételek...
Nem értek a fotózáshoz, csak mint amatőr nézelődő, aki hisz a természetes szépben és kissé furán néz az agyonretusált, kiegyengetett, csudafényes képekre, nos mint halandó olvasgattam a kommenteket. A meglátásom az őszinteség mellett valami rejtett irígység. Mint az kiderült a vers szülője én vagyok, a fotóssal hasonlatosan én is fekete-fehérben préseltem papírra a pillanatot--- ez aztán papetikusra sikerült, akár a retus :))) Verset (akár a képeket) lehet érteni és nem, lehet átérezni a pillanatot vagy nem, lehet kritizálni és magasztalni sőt a lehetőség is megadatott: csináld jobban, szebben, formásabban! Én kíváncsian várom, mert szeretem a kihívást. És nem leszek rest elismerni ha alul maradok:)))

fehér elefánt válasza:
Kedves Aromo,
úgy vagyok vele hogy egy fotó lehetőleg álljon meg a saját lábán és ne kelljen hozzá youtube-videó meg vers meg idézet, ami pótolja a kép esetleg hiányzó kvalitásait. Régebben volt pár verses képem, pld Karinthytól a Nihil, de ott inkább a kép illusztrálta a verset és nem a vers értelmezte a képet.
Engem nehéz irodalommal elvarázsolni, mert kicsit telítődtem is és kicsit ki is vagyok égve. Ehhez képest a versed számomra úgy értelmezi át a képet, mint Johnny Cash előadása a Nine Inch Nails Hurt-jét - annyi mindent hozzátesz, hogy nélküle már nem is elképzelhető. Legalábbis számomra a kettő összeforrt.
Aztán, ahogy már az elején megírtam, attól hogy egy rosszul megírt html-kód prózára tördeli a verset az még vers marad, ahogy a "Tóth Gyula, bádogos és vízvezetékszerelő" akkor is pentameter ha cégtáblán olvassuk.

2010. július 7. | 13:01 | Zoran_2

A kép (is) :)

fehér elefánt válasza:
Köszi :)

2010. július 7. | 12:57 | Zoran_2

Ez nagyon jó!!

fehér elefánt válasza:
Köszönöm, gondolom a versre gondoltál :)

2010. július 7. | 12:30 | poc

Hello!

Szamomra egy kicsit furcsa a kep. Egy vagyakozo alak az ablakba, akinek az tekintete a tavolba reved es visszasirja a jobb idoket...
Megis nehezen tudok elkepzelni egy ilyen jelenetet vagyis, hogy valaki teljesen meztelenul egy rideg, esos nappalon igy tegyen. Nem tartom eletszerunek, viszont az elkepzeles jo es ertekelendo.
Technikailag ugy gondolom a kep nem annyra eles, mint lehetne - zajos - es a modell hatan a foleg a bal oldali vall alatt kisse furcsa a lapocka.
Remelem nem bantottalak meg.

fehér elefánt válasza:
Ugyan már. Valóban inkább érzelmi és hangulati értéke van mint technikai (sőt az utóbbiból talán nem is jutott a képnek). A szituáció viszont spontán, életbeli, nem beállított. Köszi!

2010. július 7. | 11:58 | mutty.hu

Blokkolnám.

Lágy, életlen, filmes és sejtelmes, ablakon belül forró, azon kívül hideg és nyirkos. Ezek persze alap dolgok, mint ahogy a fotó is az, mégis hat, jó elmélázni, elálldogálni az ablak mögött, a lány mögött, nézni a selymes, szép ívű hátát

Ám számomra a vers most olyan, mintha valaki vette volna az ARJ-t (itt nem tömörítő program, hanem egy évezredfoduló előtt kiadott kis könyv, Ady Radnóti, József Attilla versekkel) és minden szavát betáplálta volna egy programba, mely laza szókapcsolatai és előfordulási arányainak függvényében alkotna egy nyelvtanilag kissé helyes, de a Google fordító és a Mr. Patrik Chan féle spamok gyermekded, színfüggetlenül összehányt kockákból álló szó-legóházához hasonlóan kreált volna egy olyan modnathalmazt, melyben a "sorok nem érnek a papír széléig". (költészet graffiti-definicója)

Szerencsére a kép jobb.

fehér elefánt válasza:
:) Normális esetben felismerek egy jó verset ha olvasom, és bár a tömörítés valóban nem éri el egy haikuét én CRC errort istenbizony nem látok benne.

2010. július 7. | 00:31 | pilipár

Szia Fehér Elefánt, nem olvastam, mit írtak a többiek, még a verset sem, hogy ne befolyásoljon :)
Mikor kicsiben láttam, mást gondoltam a készítőjének, Tőled nem ilyen képeket "szoktam meg"...
A fotó remek..(és itt nincs ellentétbe állítás az előző mondat végével :) általában a "melles" oldal jobban vonzza a szemeket, pedig egy szép ívű női hát is lehet kellemes látvány, elegáns, erotikus. Csak ritkán kedvelem ezt a szürkés-szemcsés színvilágot, de ehhez a szomorú-várakozó látványhoz jó választás volt. Van benne némi romantika is, annak ellenére, hogy semmi nem látszik a környezetből...talán az esős hangulat és a hozzá kapcsolódó "befejezetlen történet" teszi.
És az elmúlt hetek szóváltásaira gondolva a következőket juttatta eszembe: Szeress, ne háborúzz! :))
Üdvözletel! Pilipár

fehér elefánt válasza:
Sokat nem írtak, ami persze nem baj mert miért kellett volna, másrészt viszont érdekes mert amikor a kép először volt fent 3 vagy 4 éve, eszméletlen népszerű volt. Néha eszembe jut hogy a 2006. februári első regisztrációm óta feltöltött képek közül a legjobban szerepelteket újra felnyomjam, csak hogy legyen valami folytonosság, s ez lett volna az egyik ilyen kép; aztán egy másik szájton kommentként megjelent alatta a vers a semmiből és mivel verset nem lehet kép nélkül feltölteni, hát ezt csatoltam hozzá alibinek.

2010. július 6. | 23:58 | ecsibi

Ha már Lázár Ervinnél járunk, lehetne ez egy vízzelteltszarvasnyom-szomorúság. Nekem inkább most (és ez tényleg a hangulaton múlik, azthiszem) egy olyan esőkopogós délután, amikor a kedves hív vissza a jó meleg takaró alá, hogy együtt hallgassuk a dobolást a párkányon.
Ha kicsit szomorúbb lennék, lehetne elázottzászló. De inkább vízzelteltszarvasnyom.
Csodás kép. Érzéseket hömpölyget elő.

fehér elefánt válasza:
Igen, jó lett volna visszabújni a takaró alá de sajnos lejárt az idő és vele az egy órás szerelem... c'est la vie. Már soha el nem készülő Toulouse-Lautrec jellegű portfólióm része. Lehetett volna.

2010. július 6. | 18:16 | Álomfejtő

Gyönyörű kép,
és megérint a vers is...

Aromo Lázár Ervin olvasatában a Fékezhetetlen Agyvelejű Nyúl volt... (a linkelt oldalon járva -érzek hasonlóságot a mesehőssel...)

Őszintén gratulálok a szerző Fotósnak és Költőnek..

fehér elefánt válasza:
A Költőt illeti a gratuláció, én konkrétan lehidaltam ettől a verstől. Köszi!

2010. július 6. | 18:13 | glivia

Köszönöm :)

fehér elefánt válasza:
Viszont :)

2010. július 6. | 18:06 | glivia

Ja, ha esetleg félreérthető lettem volna: a versírós rész részemről fenyegetés volt ;)

fehér elefánt válasza:
A szerző neve lemaradt:
Aromo.

2010. július 6. | 18:05 | glivia

Én értékelem :)

És kíváncsian várom a verset... Ha nem írod be, esküszöm, írok hozzá egyet én...

Annyira finom hangulata van, borzongatóan szomorkásan szürkésen esős... Kicsit borzolja a lelkemet, de most még ez is jól esik.

Kérem a verset.

fehér elefánt válasza:
Mint mikor a fák törzsén kisimulnak a ráncok,
s ujjaim évgyűrűkbe szorulva várnak
valami fékevesztett menekülést, könnyebbült álmok
kínálta lehed, ahogy a sorok közt bújnak
arcokká formált betűk, gyűrődnek a mondatok
mert eléd kell fektetnem a szavakat.
Én még láthattam, még akartam a világot
megmásítani, ösztönt tiportam sárba
ésszel ébredtem, s figyeltem a lángot
mint hunyt a fény látóhatáron, égő alkonyat.
Sebesre rágott szélek, szorult szitok
a feledésre ítélt elme, az iszonyat
pecsételte múlt, mind-mind egyetlen változó
egymásra írt egyenletekben, matt
fekete írás, barnult papíron idő marta folt
elém öntött lelkedből kotort fájó szavad,
úgy szeretnélek szeretni! Mindegy volt
mit akartam, lehunyt szem mögött magad
maradtál, soroltál korlátok közé, barátok
címke kabátom bélésébe… hagytam.
Közelséged melegébe fércelt egyszerű ok,
megmagyarázni mindent, égve hagyni lázam
hogy téged melegen tartson
mert tékozlón méred magad másoknak!
Csendben várlak, még hagyom
hogy bújj, bújj mellém ha mostoha
a Van, s csak csendes ölemben pihentet a Volt…