:-) remek

Ugyan már ne viccelj ... fotózgatok aztán itt-ott sikerül valami ... nem tartom magam profinak, követendőnek sem igazán - és ezt komolyan írom.

... csak most olvastam el, hogy felhívtad rá a figyelmet az az igazság.

...nem vettem zokon :)))))

A "felszabadultan ..." képed óta jókora változás tapasztalható nálad ... és nem csak a gépre igaz ... jó ez a kép!
Zoran

Azt hiszem mégis elküldöm, mire gondoltam:

http://www.youtube.com/watch?v=t_sfny5nqjg

maradva a hatvanas éveknél:)))

Érdekes dolog, hogy már pár éves korban is kiszemelünk magunknak valakit, akihez majd ha megnövünk feleségül szeretnénk menni. Én azt gondolom, hogy a szerelem velünk születik, ezért már ennyi idős korban is, mint a fotón szereplő kislány , ábrándoztunk valakiről.
bevallom, azt hittem hogy a zenei link alatt Máté Péter száma lesz, "Az első szerelem....." de persze az túl egyszerü lett volna!!! :D Egyébként Ez is tetszik, amit belinkeltél hozzá
Nekem is eszembe jutott róla egy, de .... inkább a képről mint fotóról, mielőtt kivonnak a modik:)
Szóval a fotóban azonkivül, hogy a fényeket is remekül kihasználtad, mert szép szórt, árnyékmentes fények vannak, a színvilága is nagyon tetszik. nagyon jó, hogy ilyen kellemesen visszafogott színvilágú a fotó, nincs túl szaturálva, pedig gyerekfotónál valahogy hajlamosak vagyunk arra. Talán azért mert egy gyerekfotót a vidám ,élénk színek derűsebbé tesznek, vagy csak ezt hisszük, de éppen attól kicsit mesterkéltekké is válnak. Itt szerencsére nincs ilyen, nagyon természetesnek hat a fotó, nincs túlszínezve, szószerint és átvitt értelemben sem. Ugy gondolom utómunka eleve csak minimális van rajta, ha egyáltalán van. Én lehet, hogy egy picit élesítettem volna még a fotón, mert leméret0zés után általában veszítenek az élességükből. De így sem rossz, mert egy gyerekarchoz eleve nem is illenek az erős konturok. A szerkesztés szinte tankönyvi példa lehetne, abszolút hibátlan, szerintem. A mélységélesség, illetve a háttér elmosása szintén remek. Szép pillanatot fogtál el, amelyről mi nézők is teljesen elhisszük, hogy egy kisleány ábrándos pillanatai első szerelméről. Azonkivül egy gyerekfotó értéke nemcsak a szülőknek felbecsülhetetlen kincs, hanem, majd az utókornak talán méginkább az lesz. Amikor majd az ő gyerekei fogják nézni, illetve az unoka fog elmerengeni azon, milyen bájos kislány volt valamikor a nagyi:)
Egyszóval mind technikailag, mind emlékképként kiváló a fotó.
Gratulálok a modellnek és fotósnak egyaránt!
üdv, Ildi

nem lenne ildomos pontoznom a képed, de nagyon szép a színvilága, és ami a legjobban tetszik az az életszerűség, a természetesség.
Gratulálok, Ildikó!

Egyébként Zoránra gondoltam...:)

Kíváncsi voltam a fotó készítőjére, és ezért kinyomtam sajnos.
Egyébként, megleptél, nem rád számítottam...:)
Jó kép, tetszik nekem! Már, ha számít valamit a véleményem ebben a műfajban...:))

5+++

üdv.bodzaszörp

Gyönyörű gyermek portré, a visszafogott színei szinte egyértelművé teszik, amit a címmel akartál kifejezni. Jól szerkesztett szép fénykép.

Vannak pillanatok az ember életében, amelyek örökre bevésődnének a gondolatainkba... és teszik ez oly módon, hogy visszagondolva bármikor úgy villannak fel hosszú évek, évtizedek után is, mintha nem is múltak volna el.
A gyermekfotók kis meséi is ilyenek, -és saját "anyukás" mivoltom kapcsán is szívesen időzöm el felettük. A szemünk láttára cseperednek felnőtté, de ártatlan és gondtalan gyerekkoruk megteremtése a mi felelősségünk ; a mi feladatunk, hogy ezeket az elrohanó időszakokat a lehető leghosszabbra nyújtsuk. Türelmes örömmel kell gondosan őriznünk, hogy a pillanatok örökkévalóknak tűnjenek, mosolyuk mind tovább maradjon ábrándos és felhőtlen …őszintén mesélős
Kedves kislányarc, szelíd és ábrándos… és (bár látszólag a kamerába mosolyog) vajon a nyakon csípett pillanat kedves mosolya kinek szól...? Talán távolabb figyeli Őt már valaki, pillantásuk néha lopva találkozik, -ó, ismerős...

Tetszik a környezeti színvilág, a játszótéri háttér, ruhája színei illik a sötét haja által keretezett arca hamvasságához. Szépen szerkesztett, sugárzó emlékkép... és végtelenül kedves fotó!

Bájos modell, remekül harmonizáló ruha a környezettel és egy kicsit erőltetett mosoly, amit a sírás próbál meg elfolytani. Remekül térbe helyezett, kedves felvétel, visszafogott színvilággal. Tetszik a cím adta vonal amin szépen végig tudtam menni a sugallt gondolatokon.
Az első szerelem okozta csalódás mindig fáj akkor, de örökre bevésődik, mint egy szép emlék.

Ildikó????
Ez igen, Te tényleg megtanultad a "leckét".
Ismételt GRAT!!!
J.

Nagyon tetszik a fotó! Kellemes a téma, ideális cím, bájos az alany, adekvát színvilág, kiváló szerkesztés. Ami mindezek fölött tetszik, az a kidolgozás: a kislány "egésze" éles, de a kerítés(?) amelyhez támaszkodik, csak ott éles, ahol kell, a vállaknál szépen "eltompul". "Mesteri fogás..." Nagyon szép a háttér elmosása, a tér mélysége, és hátul a "reménység bokehjei". A szem lehetne egy csőppnyit élettel telibb -talán, de inkább így, mint kiélesítve, annál is inkább, mert az említett bokeh és a szem fehérje között egy kis kapcsolatot érzek....
Nem tudom, hogy ki a Mester, azt sem, hogy ki a tanítvány, de én a magam részéről mindkettejüknek szívből gratulálok. R.J.

Bájos a mosolya, ábrándos a tekintete...ő már tud valamit? :))
Szépen szerkesztetted, jó a modelled elhelyezése, kellően mosott a háttér, és érdekes a színvilág...van benne valami romantika, még ha ilyen kislányt is fotóztál!
Üdvözlettel! Tomi a fotós
Ui. jó a zene! Ha már Roy Orbison, a Pretty Woman is illene ide :))