Sajtóműfajok órán anno a MÚOSZ Etikai Kódexéről tanultunk. nem kellet kívülről fújni, de azért alaposan átrágtuk.
Nonn György tanár úr fontosnak tartotta, hogy ismerjük, tudjuk, és mindenkor szem előtt tartsuk.Számomra az egyik példaként felhozott anekdotája igen nagy értékű volt. Leírom most ide, hátha okulunk belőle.
A történet Thaiföldön játszódik, ahol is egykori professzorom riportot készített egy ottani drogelvonó klinikákról, annak rendje és módja szerint Fotóriporter kollégája társaságában.
Egy Orvos körbevezette őket az adott klinikán, és elmondta, miképpen és hogyan megy az elvonó, milyen rohamai vannak a leszokni vágyóknak...stb. Egyszer csak mit ad Isten, odaértek egy bent fekvő huszonéves Fiatalemberhez, az Orvos pedig közölte az óráját nézve: "Most lesz rohama." Az jött is menetrendszerűen. Erre Tanárom megkérte a Fotóst, készítsen pár képet, mert a látvány magáért beszélt. Mire a Fotós kolléga megtette azt, amivel kivívta a világ megdöbbenését: odalépett a Fiatalemberhez, és ékes angolsággal megkérdezte, zavarja-e, ha készít róla pár felvételt? A Fiatalember persze azt sem tudta megmondani fiú-e vagy lány, nemhogy felvétel készülhet-e róla! Mivel nem adott határozott beleegyezést, így történetünk Fotósa közölte Professzorommal, hogy nagyon sajnálja, de nem készít felvételt, mert az ütközik az Etikai Kódex előírásaival.
A tanulság, szerintem egyértelmű.
És egy kis vélemény a továbbiakhoz, mert átfutottam az alábbi hozzászólásokat, van hideg meleg egyaránt. Pár dolog az én fiatal kis koponyámból:
A WPP:annyit ér amennyit. Nem a fotósokat, hanem mai médiapolitikát minősíti és annak szócsöve. Ha nincs benne vér, meg szenvedés, szinte nem ér semmit a fotó. Amikor voltam a kiállításon, felüdülés volt a sport, épület és természet részre érni, mert addigra már nagyjából én is kedvet éreztem arra, hogy belőjem magam, annak ellenére, hogy a fotók nagyon jók. Szerintem nem viszonyítási alap. Még egyszer, nem a fotókat, és nem a fotósokat akartam minősíteni, mert ők, mi (tekintve, hogy én is ebbe a táborba tartozom), abból élünk, amit el tudunk adni, amit megvesznek tőlünk, és abból igyekszünk mindig a legjobbat nyújtani. Ennek ellenére a WPP nekem kicsit túl véres. (Érdekes paradoxon, hogy évről évre újból megnézem. A remény hal meg utoljára.)
Etikai Kódex: nem véletlenül van. Velem nagyon komolyan betartatták, és betartatják mind a mai napig. És hálás is vagyok érte. Szerintem, valahol ez különböztet meg egy fotóriportert, egy fotóst, egy paparazzitól vagy egy fényképezővel rohangáló turistától.
Szociofotó és kutatás: az dicséretes, hogy elkíséred a párodat ezekre a helyekre, én sem engedném el a barátnőmet egyedül. Még dicséretesebb, hogy segítesz neki a szakértelmeddel. De, vannak bizonyos fotók melyek megállják a helyüket egy kutatás mellett illusztrációként, egy orvosi aktában, vagy egy szakdolgozatban, esetleg egy szakkönyvben (esetleg kitakart arcokkal), és vannak fotók, melyek publikálhatóak a nagyközönség számára például itt. Nem egy a kettő, szerintem érdemes azt a nagyon kényes határt megtartani, betartani.
Ez a fotó szerintem etikátlan. Én nem publikáltam volna, de ez a Te dolgod.
Ha lehet, én ragaszkodnék azon kevéske személyiségi jogomhoz, hogy ne lássanak így az interneten. És ehhez megvan mindenkinek a joga, még akkor is, ha éppen vannak ennél égetőbb problémái.
Köszönöm, hogy elolvastad a véleményem.
Marczi

Miért személyeskedés az, ha megnézem a galériádat, kialakul egy véleményem a fotózási szokásaidról és ezt szóváteszem?
Tény: nem szeretem a lesifotózást. Legalábbis, ha valaki ezt "üzemszerűen" űzi.

szia!
általában az ebbe a kategóriába töltött képeket megnézem, és csak akkor pontozom, ha nagyon tetszik. Miután láttam már képedet, olvastam a reakciódat akkor és most is, nem élesíteném a polémiát tovább. Ha az volt acél,hogy a kép provokáljon, lehessen technikai maszlagról vitát nyitni, akkor telitalálat. Ha a magad kedvére csinálod, és örülsz és tetszik neked akkor is rendben van, De nagyon magadra maradsz a világban, ha ebben a műfajban képeid nélkülözik a technikai és szakmai tudást és legfőképp azt humanizmust, ami ehhez a műfajhoz elengedhetetlen. Ez utóbbit gondolom én nagyon sajnálatosnak, de nem várom el ugyanezt tőled, és nem kívánom hogy tetű vagy bolhacsípés érjen mikor a kövön lefekvéshez készülsz.
üdv leyka

Anélkül, hogy minősíteném a kép ide kerülésének a körülményeit, azért halkan megjegyezném, hogy a felvetett indokkal ( etikátlan ) a fél World Press Photo kiállítás képeit ki lehene zárni -amire pedig tódulnak a népek.Ott lehet látni szerencsétlen, kiszolgáltatott emberek tömegét, akiknek a kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy tiltakozzanak a felvétel ellen.Mellesleg ezekből a fotókból tudjuk meg, hogy milyen is a háború, földrengés,nyomor,terrorizmus testközelből.
Nem hiszem, hogy ha újságolvasás - és nem tökvakarás- közben fotózzák le, esetleg a fotósra mosolyogva, akkor a lényeg változna. Az a szégyen, hogy hajléktalanok vannak, élnek(vegetálnak) emberhez méltatlan körülmények között és hogy a "személyiségi jog" arra szűküljön le, hogy nem fotózzák le nyomorult állapotában.

jaaa, ha direkt akkor mindjárt más....így már értem is!
:-DD

Nem szeretik a hasonló képeket,mindenfélét felhoznak a hajléktalant bemutató kép látán.Én párszor tettem fel a témából képet.Nen sok sikerrel.Valahogy "csípi az emberek szemét a nyomorúság bemutatása ,pedig ha nyitott szemmel járunk sajnos egyre több szerencsétlen embert látunk.Hogy miért,ezt most nem boncolgatnám....Nekem tetszik a kép.Részleteiben is.Az üveg,mert ezt az állapotot máshogy még nehezebb elviselni.Jó a címe , mert talányos.Talán a nézőpontot változtattam volna meg.Vagy balra, vagy a másik irányba mozdultam volna hogy ne legyen ennyire telibe fotózva.Jó fotózást.Üdv.

Üdv!
A képen egy hajléktalan épp vakargatja a feltehetőleg hajdan volt férfiasságát, mellette az elmaradhatatlan műanyag flaska-ehhez párosul egy viccet kicsikaró cím is.
Vicc- ebből a nyomorúságból amibe szerencsétlen került vagy csak beleszületett.
fanyarú poén ez, elmenne ilyen-olyan vicces oldalakon, de szerintem ide erős lett.
Ne haragudj nem szoktam egyeseket adni de nem tudok mást tenni.
minden jót:Robi

Úgy lehet előbb olvasni, ha nem pontoz az ember. Én sem szoktam. És tényleg ritka bunkó dolog egy ilyen képet feltenni valakiről úgy, hogy az illető nem is tud róla. Bár engem nem lep meg, elnézve a korábbi képeidet. Te amolyan tipikus lesifotós lehetsz a galériád alapján.

Egy sorozatban tudnám elképzelni. Sok másik mellett amiből arra lehet következtetni, hogy alaposan és kellő alázattal jártad körbe a témát. Nem pedig egy elkattintott képet tálalsz, ráadásul teszed azt úgy, hogy viccesnek próbálod beállítani, miként épp megvakarja. Feltehetőleg az ápolatlanság (ne adj Isten tetvektől) miatt viszket neki. Te még sosem vakartad meg? Jó lenne ha valaki úgy fotózna le? A tudtod és engedélyed nélkül?
A kép dől, pocsék minőségű. Az előtér kövezetéből sokat mutatsz. A témád messze volt és nem a valós helyzetére irányult a kattintásod, hanem önmagadért készítetted.
Technikailag 2 morálisan -5.

hm...........nem éppen "etikus" megközelítése az ilyen jellegű porténak és ennek tetejében még "lerágott" csont is szerintem így ebben a formában, személytelenül.....remélem érted mit szeretnék mondani....

Megalázó ilyen képet feltenni. Vannak bizonyos határok, és legalább ezeken a határokon belül tiszteletben kellene tartani a foto alanyát. Nem akarom fehér elefántot ismételni, de egyetértek az általa leírtakkal.

Egyéb munkásságodat végiglapozva nem is értem, hogy ezt akkor most hogy.

Hmmm... íme egy súlytalan egyes. Éppen most gondolkoztam hogy egy nagypapát és lányát ábrázoló képnek ne adjam-e a "halál és a lányka" címet és arra jutottam hogy inkább nem, mert ha már a neten mutogatjuk egymásnak mások (arc)képét, legyen már az a szabály hogy ne tegyünk fel olyan képet, és ne olyan kontextusban, ahogyan mi magunk nem szeretnénk szerepelni a neten. Te megkérdezted magadtól, mit szólnál ehhez a feltöltéshez ha te lennél a képen? Mindezt inkább a hajléktalanfotózással kapcsolatos agyonismételgetett etikai kérdések helyett írtam. Amúgy vicces a kép, legalábbis a címmel elérted hogy mosolyogni lehessen, csak ez a mosoly kissé erőltetett. Amúgy meg hiába a KF meg akármilyen technika ha a kép technikai minősége finoman szólva kérdéses - olyan szemcsés mintha vagy háromszorosra pusholtad volna, nem is igazán éles és ráadásul szöszös. Szerintem a szöszt benne hagyni nem menő. Bocs...