ez esetben hangulatjavító,aljzószer! :)
csodás fotográfia
szép fényeket
üdv:blaz

akkor megnyugodtam.

ha előhívom, beszkennelem felteszem neked.

tudod Zoltán, meg is mutatnám, ha nem ismernélek és tudnám, hogy nem a sértődött rosszindulat mondatta ezt veled.

Ami a lényeg. Még ha pont nélkül is értékelek, sosem nézem meg az alkotót éppen azért mert ismerem magam annyira, hogy tudom, elfogult lennék. Akármilyen irányba is. A Te képeid általában megosztanak, mert nem egy képed nagyon tetszik de vannak amelyeket tucatterméknek tekintek. Ebben az értelemben mindkét esetben hasonló reakciót várna tőled az ember.

ui:

történt egyszer, hogy egy csomag képemmel hivatalos voltam Szamódy Zsolthoz. Egy sorozatom hosszas kitárgyalása közben véletlen a kezébe akadt egy képem, ami nem kapcsolódott a témához de nem bántam, hogy megnézi. Nagy meglepetésemre, az akkori kedvencemet az "ezt mindenki megcsinálja egyszer kétszer" felszólalással gyorsan továbblapozta. Akkor nem értettem, most már inkább.

Nagy kép. Kiállításra való.
Nem is mondanék többet.
a

sokan megcsináljuk a magunk hasonló képét, semmi különlegeset nem találok benne. Viszont ahogy a keret kinéz....

Minden a helyén van, szerintem szocio fotó is lehetne!
A zajosodás csak engem téfált meg, az úr arcának bal felén?

Nagyon hangulatos fotó. A hangulatot adja az ember,a keze meg mindene,a pohár,a bor,a boros rekeszek hátul,a nyitott ablak,a fények,a fekete-fehér,a széleslátó. Tetszik.

Hatalmas ez a kép, szépen ábrázolja a horizont ferdeségével az emberünk bizonytalan viszonyát
a gravitációval. Viccet félretéve, jó a vágás érdekes a kompozíció, a kép élessége nem az igazi, de mégis kellemes élményt nyújt, talán éppen ezt akartad elérni és ha ez így van akkor fantasztikusan sikerült,
Gratulálok!

Szia! Remek kép! Az ápolatlan külső tökéletes összhangban van a környezettel; a bor, és hatása a szoba dőlésével! Nyári meleg, ablakok nyitva, ing kigombolva... elfáradt munkásnak jól esik ilyenkor egy pohárkával... Jól komponált, így fekete-fehérben hatásos! Egyedül a kerettel nem vagyok kibékülve!

bizony sokmindenre..:) , hatásos kép,
jó vágás az ff satöbbi valamint ésatöbbi, ötöseznekem:)

Hatásos zsánerfotó. A műanyagpoharas bor, a kigombolt ing, a a borostás ábrázat, és azok a kezek (!) mind olyan elemek, amelyek igazán életszagúvá teszik ezt a képet.

Gondolkodom, hogy jó-e, hogy a fickó kinéz a képből, de nem igazán tudom eldöneteni. Jó lesz így :)

ez borzasztó!
üdv leyka

Ez jo lett:) oszinte, egyszeru, kozvetlen. Tetszik hogy szeleslatoszogut hasznaltal, jobban kiemeli es kicsit szetvalasztja az alanyt es kezet a "gyogyszerrel". Mondjuk azt hittem palinka;;) Szep eletkep! hol keszult pontosabban?

Bizony, hát még a pálinka...
Remek életkép, amit az ff szemcsésség, és a nagylátó torzítása tesz egészen egyedivé.
Erős tónusok is bejönnek.
Az egész figura nagyon kifejező.
Szóval nemtom hányadszor de ismét elismerésem:)
üdv! Máté

De legalábbis forog a világ tőle, az biztos. :) Erre utal a háttér dőlése, az átszellemül tekintet. Egyébként nagyon jó életkép, nyári hangulata van a nyitott ablakkal és kigombolt inggel (talán épp a mezőről jövet tért be az atyafi egy pohárra). Vidámság, optimizmus süt a képről.

Hülye helyzet, mert ilyenkor az (egyébként jóleső) ajánlás okán illik valami jót írni, közben meg a szerző jó esetben nem jót vár hanem őszinteséget.
Igazából az a jó ebben a képben, hogy elgondolkodtat azon, hogy kell-e szemkontaktus az alannyal. Első ránézésre hiányzik. Mégis, a kép olyan intim, a látószög úgy belevisz hogy a néző enélkül is úgy érezheti, része a jelenetnek. Ez jó, de marad a kérdés hogy többet mondana-e, ha belenézhetnék az úriember szemébe. Többet tudnék róla? Jobban átélhető lenne a kép? Szerintem nem. Egyrészt, elképzelve hogy ott vagyok - ami a kép alapján nem esik nehezemre, úgyhogy eleve ott a pont - az adott pillanatban rengeteg minden jelen lehetett, ami érdekesebb nálam, ergo miért kéne rám néznie mint szemlélőre. Másrészt önkéntelenül szívességet is tesz. Mert azáltal, hogy nem a tekintetével vagyok elfoglalva, tanulmányozhatom az alanyod sokat mesélő arcát. Mindent egybevéve, azt hiszem nagyon jó hogy nem néz a kamerába. Valamit lát, és jobb hogy nem tudni, mit néz. Elragadtatás van az arcára írva, mintha maga Jézus jelent volna meg a falon vagy legalábbis egy nagy, puha pina. Vagy valaki, aki meghozta az újabb üveg bort. Az arcra kivetülő érzés mentes mindentől, amit te vagy én mint a pillanat résztvevői jelentünk számára, úgy vagyunk ott hogy nem vagyunk ott. Az alany életének egy pillanatáról szól a kép, nem a kamerát rászögező fotóshoz fűződő kapcsolatáról. A fotós sikeresen kivonta magát a képből, és arra redukálta amiről szólnia kell.