nologo32 válasza:
igazad van, sokszor nem sikerül a méret, egyszerűen nem értem, mi történik, pedig igyekszem ugyanazokkal az adatokkal operálni :)
köszönöm :)

nologo32 válasza:
Jól gondolod, semmi nem véletlen, minden fontos, amit jó érzékkel megszóltál! Semmi gond, eszerint ez nem neked szól, de örülök, hogy a meleg szín és fény és tónus belopta magát a szívedbe. Csak így tovább! :)

nologo32 válasza:
És az miért baj, ha ide is töltesz? Annyira gáz a köz? :)
Az én kreditem se az adott pontoktól hízott meg... :) Kapom innen-onnan, van aki értékeli a pofázást... de már én is közelítek ahhoz, amit írsz... :)
Meg, megnéztem, érdekes nagyon, betettem könyvjelzőkbe.
Szia! f

nologo32 válasza:
Kell a szín, nagyon is, akármennyire kedveljük az FF-et. Ennél csak divatkövetés lenne. :)

nologo32 válasza:
Nem bizony, azért ekkora az ég. És aztán ebből épül, az arányok és anyagok ütközéséből minden... :)
Köszi!
Te, és mi ez az "elvből nem pontozok"? Gondolok valamit, csak meglátnám, jól gondolom-e :)

nologo32 válasza:
Ááá, köszi! Jó látni, hogy más mit lát, vagy látna... :) Remek, szia! biztos, ami biztos, mert mostanáig még nem jött meg, a cím: otelmoro@gmail.com

nologo32 válasza:
Dehogynem, dehogynem, csak ehhez megint kell gndolkozni, ami momentán nem alkalmas, kicsit több idő kell hozzá, mint ami épp van... még egy kis türelmedet kérném! :) Köszi! Szia!

nologo32 válasza:
Köszi! Fent van egy szürkeátmenetes szűrő, mindenhol meg polár. Fuji nega volt, enyhe alexpoval, erre sem emlékszem persze, de szinte mindig alullövök egy kicsit (vagy nem kicsit, de akkormár nagyon nincs is fény... :) Szia!

nologo32 válasza:
Persze, a véletlennek óriási a szerepe. Főleg nálam, aki vállaltan nem beállított képeket szeretek készíteni. De olyan is van, amikor még a katt előtt észrevesszük a véletlenből adódó összejátszását a részleteknek és ezt fotózzuk. Hát ez is valami efféle volt.
A rossz pontátlag pedig annak köszönhető, hogy egyféle ízlésű, vagy szemléletű vélemányezők futottak bele a képbe az elején. Na ez is egy véletlen :)
Köszi a figyelmet!

nologo32 válasza:
Köszönöm, Tamás, a visszatére figyelmet! Nagyon örülök, hogy újra találkoztunk! Szia!
Ja, a kerítéske teteje kifut a bal alsó sarokba. Vagy mire gondoltál?

nologo32 válasza:
Köszi szépen!

nologo32 válasza:
Szia Bali! Boldog új évet! :)

A fotórealistákat idézőjelbe tettem, nem véletlenül. Az, akinek a fontos, hogy technikailag oké legyen a képe, még nem feltétlenül fotórealista, ezt már inkább az ízlés határozza meg. A giccshajhászó, PS-sel rossz hatásvadászatba belemenő kontár, hiába tűéles a képe, nem realista, még kevésbé fotós, vagy fotórealista. Egyszerűen csak megtanul használni egy technikát, aztán szabadjára engedi a rossz ízlését. Persze ő ezt nem tudja, honnan is tudná, itt se mondja meg neki senki, (én sem... :) mert ugyan ki akar ellenségeskedést, itt végképp nem azért vagyunk, ugye. Pedig fontos lenne, ez is az oldal céljai közé tartozik, de a többség megelégszik a technikai kiokításával a másikaknak, az ízlésbelit bántásnak fogják fel az emberek. Különben is, hogy tudná elfogadni olyasvalaki kritikáját egy jóakaratú ember, aki szépnek látja, amit csinált, akinek a munkáiban épp a saját korlátai miatt nem látja meg a jót és így nincs is becsülete előtte, nem is tiszteli. (Csak az ismerős szó felbukkanása miatt tisztáznám, hogy ez nem a mi esetünk :-) Szóval kemény dió ez. Ja, és ne mondd most, hogy ízlések és pofonok, ez a mondás csak a különbözőség tolerálására vonatkozik, nem arra, hogy a másé is ugyanolyan jó, mint az egyiké... bármilyen elitistának is hangzik ez. A tisztelet sem minősít, ugye, miként a tetszés sem. :) De ez nem demokratikus gondolkodás kérdése, mert tényleg vannak nívóbeli különbségek az ízlésben, ezt mindenki tudja és el is ismeri. Csak ha épp az illető ízléstelen, azt magáról nem ismeri el senki, na ez a nagy vicc az egészben. És persze az sem döntő, hogy mire mennyi vevő van, lásd a hollywoodi giccsfilmtömegeket, azok milyenek - és akkor a reklámról, a marketingről, mint manipulációról nem is beszéltünk.(és giccs lehet egy akciófilm is, vagy a metálzene is, nem csak a romantikus film, vagy zene, mert a giccs inkább a közhelyek komolyan vett előrángatása, stb... na ebből most kifarolok, vagy itt olvasol reggelig... :)

A feltöltésről: az a helyzet, hogy amit mondasz, tök jóindulatú dolog. Nem szeretném, ha most úgy nézne ki, hogy egy gonosz, nagypofájú tetű lennék, de azt gondolom, hogy én nem megnyerni akarom a nézőt, pláne nem mindenáron. Azért, hogy "elismerő szavakat söpörjek be" - ahogy mondod - nem akarok dolgozni. Ezeket a képeket azért készítem már lassan 27 éve, mert ezeket szeretem, mert így szeretem őket. Akkor találjuk meg egymást azzal, akinek ez tetszik, (az is kritizálhat persze, csak az máshogy teszi) aki meg csapnivalónak látja, az hagyjon békén, ha nem lehet vele normális diskurzust folytatni. Értem úgy, hogy hülyének néz, amikor kifejtem, mit hogyan gondolok. Erre kitűnő ellenpélda vagy pl. te is, pingvin, meg ovarnet, aki emberi nagyságáról tett tanúbizonyságot, amikor megírta, hogy talán nem értette elsőre, amit akarok. Ez magában nem nagy dolog, pláne nem presztízsveszteség, mégis csak kevesek jutnak el ide.
Persze, ami populáris, nem feltétlen rossz, tartalmatlan, stb. Én is ezt mondom, meg azt, hogy bármit lehet szeretni, csak tudni kell, mi az és hol a helye. Én is szeretek pl. giccsparádé filmeket, vagy zenét, de tudom, hogy mi a dörgés. Persze ezért még nem fosztom meg magam attól az élvezettől, amit kapok általa. :) De fordítva is igaz, nem minden populáris, ami könnyen emészthető: lásd bizonyos Almodóvar filmek, amik tömegeket hódítottak meg, mégis művészfilmek maradtak. Ez egyébként a spanyol és Dél amerikai filmek közül sokra igaz!

A többmindenhez értéssel nagyjából egyet értek, de megjegyzem, inkább arra gondoltam, hogy manapság az emberek, mivel több eszközt megvehetnek (fotogép, számítógép, konyhai robot, barkácsgépek, stb), azt így, vagy úgy, de használják, ezért azt hiszik, hogy értenek is ahhoz.
Mégsem tud olyan széket, szekrényt csinálni egy dekopírfűrész boldog tulajdonosa, mint egy jól képzett, ambíciózus asztalos. Igaz, nem is mindig hiszi ezt magáról, mégsem így van ez azokkal, akik kamerát kapnak a kezükbe. Azaz verbálisan belátják, de amikor ítélkeznek, kiderül, hogy többet hisznek magukról, mint amit tudnak, ti. nem látják az igazi határait annak, amivel foglalkoznak, mert messze van tőlük és a közelébe se jártak (kellene mondjuk művtöri, vagy fotótöribéli rálátás), - és most jön a paradoxon: azt hiszik, hogy a saját korlátaik/határaik egybeesnek azokkal... Érted, vagy nagyon zagyva voltam?

És persze, az "eredetiek" itt az oldalon - na ők se mindig eredetiek, és igen, üres is a cucc, mert attól, hogy valaki formabontó, még nem feltétlenül jó "művész". Hány ilyen kókler van az elismert, hivatalos képzőművészek, szobrászok, filmesek között is! :)

Igazad van, nagyon is vannak szabályok, amik kellően kíméletlenek is. De a tehetségtlen (úgy alkotásban, mint képlátásban) ember számára sokkal több, kis fogódzó kell (nem is nevezném szabálynak), hogy biztosan tudjon "járni" a számára ismeretlen terepen, mint annak, aki tudja, mit miért csinál, mit hogyan, mikor és miért hághat át, még ha épp nem is a tudata vezeti, hanem a tehetsége. (Tisztára, mint a korizás:) Mert akkor összeáll a dolog, megvalósul egy érzés, egy álláspont, vélemény a világ bizonyos dolgában, és ez helyrehozza a kis szabályok átlépését és inkább átértelmezés lesz belőle. Ha ezek sikerülnek, akkor mondhatja el valaki magáról, hogy művész, mert ez a művész dolga, hogy véleményt alkosson és azt megfelelni vágyás nélkül kitegye a placcra. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ettől már jó is egy alkotás, sajnos lehet még ezzel együtt is rossz, hihihi, de legalább művészet:-)

Aztán tudod, itt van még az azok, a legnagyobb jóindulattal is csak világításgyakorlatnak tekinthető fotók, amiket "portrénak" tesznek fel. A sok kifejezéstelen, semmitmondó arcú csinoska - ez persze nem az ő hibájuk :) Mert a fotós nem hozta ki belőlük, ami bennük van. A portré épp attól portré, hogy meglátom benne/rajta azt a személyiséget, vagy annak egy karakteres vonását, aki az arcát adta hozzá. Ha az nincs benne/rajta, akkor lehet az akármilyen éles, vagy jól exponált, nem ér lyukas garast se, mert ugye jó géppel, meg lámpákkal - ha az ember megtanulja és gyakorolja a technikát, meg is lesz (ez) az eredmény, a kérdés, hogy van-e értelme... És megint a technika megtanulásánál és a vélt hozzáértésnél tartunk :) Pedig a technika után kezdődik a sokkal nagyobb munka, megtanulni az emberekkel bánni, a helyzetekben nem csak a közhelyeket meglátni. A képlátás képessége itt kezdődik, amikor még csak "lehet majd" egy kép, a kész képeken már csak folytatódik. (Ez nem csak a portréra igaz.) Szerintem azért ér többet egy gazdag arckép portrénak, mint egy ilyen, még ha van is vele gond az élességet, expot, ezt-azt illetően...
Na jó. Elég volt mára... Szia! Örülök, hogy ilyen jó - és makacs/kitartó - beszélgetőtársra akadtam! f

nologo32 válasza:
Igen, igen, igen és igen. Csak a felpontozás nehézségét nem látom. Miért az iskolai dolgozathoz igazodjunk? NEm kell másnak is így vélnie, de én jobban szeretem a semmihez, a rosszhoz viszonyítani az alkotást. A magasugrónak se úgy mérik az ugrását, hogy 5 méter mínusz 2 méter 75 :) Na játszunk tovább! :)

nologo32 válasza:
Köszönöm, boglárka. Ez a hátulja, két szentéllyel.

nologo32 válasza:
Ez csak egy jelképes, alacsony kis kerítés, derékig érő, így hamar elfogyott... előttünk meg kocsik álltak... és 12 éve készítettem, Fuji negára, hol kombinálhattam volna bele, hogy benne hagyom a kocsikat, majd a PS-sel kiveszem? És ne vonj pontot, hanem a nullától adj annyit, amennyit jónak látsz! Gondold át, mennyivel konstruktívabb felfelé pontozni, mint "lerontani" valamit. Mint az autószerelő és a bontós. Az első épít, a másik rombol. :)

nologo32 válasza:
Hogyne, sok telitalálat van abban, amit mondasz. De először bocsánatot kérek, hogy a legutóbb egy hanggal se reagáltam, de 23-áig betemetett a meló, két szóval meg nem akartam kiszúrni a szemed. Amit lehet, hogy csípek, amíg meg nem értesz jobban. :)
Persze, van (volt) itt mindenféle ember, épp ez (volt) a jó az oldalban, csak azt sajnálom, hogy a mindenfélék szépen elpárolognak, aztán többségükben maradnak a "fotórealisták", akik közül vannak, akik azt hiszik, hogy ha többen mondanak valamit, az mindig igaz is, attól, hogy többen mondják. Mostanában egy igazán kiemelkedő tehetségű fiatal srácot "vesztettünk" el, krisnyát, például. Előtte ottlap szivárgott el, aztán tesztfotó/lélekharang, és így tovább. Pedig nagyon tehetségesek voltak, remek fotókat készítettek, kár értük és ez nekünk veszteség, nem nekik. Sajnos.
Én meg nem osztanám a mezőt művészekre és technokratákra. Mert akiket technokratáknak nevezel, azok között is van sok szép képet készítő, áldozatos ember. Aztán realizmusnak se mindig mondanám, amit csinálnak, inkább, mint például ovarnet esetében, dokumentáló embernek, aki a láthatóról akar minél "jobb", minél kevesebb technikai hibát tartalmazó fotót készíteni. Amire te is célzol, a "minél nagyobb vizuális élmény elérése" végű mondattal. Erről jut eszembe, mindig elfogadtam, hogy kata, jenő és balázs is fotóz, hogy az nem a művészek privilégiuma, ahogy a festés, a kerámia, a szövés, vagy a decoupage sem az. Sose az a gond, hogy valaki csinál valamit. Inkább az, hogy megfelelő háttér, ízlés és/vagy tudás nélkül óvatlanul ítélkezik. Az emberek elbizakodottak, azt hiszik, hogy ha a technikát tudják, mindent tudnak. Ez egyébként kortünet és pl. a tanárokkal szemben is elég erős ez a magatartás. Egy sebészorvossal szemben persze nincs olyan fellépés, vagy egy atomfizikussal - nem tudom, figyeled-e, hogy ezek materiális foglalkozások, a nem materiálissal szemben egyre inkább azt hiszik, de tömegek, hogy tudják, mi a dörgés. Pedig legjobb esetben is csak készre rágott konzerveket fogyasztanak és böfögnek fel. (például a vizuális dolgok területén, mint film, fotó, grafika, stb.) Ez esetben szerintem az egyén érdeke, hogy ne hagyja magát idomítani, mondjuk ízlés, vagy képlátás esetében. Ennek első lépése az lenne, hogy megismerje a kliséket, hogy megszabadulhasson azoktól és szabad befogadó legyen. Természetesen, ahogy te is mondod, nem mindenki idióta. Sőt, senki nem idióta. Legfeljebb nem ismeri fel, hogy az ízlése, a képlátása nem elég fejlett, amellett, hogy eltökélten megtanult használni egy technikát. Vagy nem ismeri fel, hogy nincsenek eredeti gondolatai. Ez persze mind nem baj, csak hát amikor ezzel a hendikeppel ír bősz kritikát az ember, azt beláthatod, nem lehet partnernek tekinteni. Ezzel a vizuális élmény dologgal meg az a baj, hogy ez az ön, vagy bármi kifejezésének csak az első lépcsője. Sokszor felületes, tartalmatlan, vagy sztereotip, klisékből áll, vagyis értéktelen, hiába jó technikailag. (Ez a gond manapság az amerikai filmek többségével is.) Ovarnet például nem ilyen, ő olyan szikár a dokumentálásban, hogy ilyesmi fel sem merülhet az ő esetében. (Most persze mondhatnék olyat, akire viszont igaz, de senkit nem akarok megbántani, se magamra haragítani:) Eddig terjed az opportunizmusom.) Nem feltétlen elvárás, hogy mindenki tovább lépjen, ha nem tud, de annyit meg kellene tanulnia, hogy vegye észre, ha olyannal találkozik, ami több ennél. Ezzel együtt tanulja meg a tetszés és a minősítés közti különbséget. Mert bármit képzelünk magunkról bármennyi ideig (egy pillanatig, vagy egy életen át), ne felejtsük, hogy véleményünk szubjektív és hogy a fotográfia - mint a többi művészeti ág is - már a tartalom átadása érdekében szabadon kezel és kezelhet mindenféle eszközt (képit, esztétikait, szakmait). Ezért fontos megtanulni a tetszés és a jó/rossz felismerése közti különbséget, de előbb meg kell tanulni szembesülni azzal a ténnyel, hogy nem attól jó valami, ha az embernek tetszik, hanem a tartalomtól, az állásponttól, a kifejezőerőtől és a kifejezésmódtól. Tehát aki ott tart, hogy: "Nem jó, mert nekem nem tetszik." az a tanulási folyamat elején van. Aki ott, hogy: "Jó, de nekem nem tetszik" - az már jó úton jár. Ezt a képletet húzza rá minden kritikus a kimondott, leírt ítéletére és meglátja, jól kritizál-e. Ha ez nem jön össze, ne minősítsen, álljon meg a "Nekem tetszik - nem tetszik." szinten. Túl sokan lépnek, lépünk túl ezen a megfontolt szinten és hisznek, hiszünk többet magunkról. Lehet erre azt mondani hogy nagyképűség, elitizmus, meg ilyesmik, de nem az. Mondok egy példát? Kapsz egy levelet. Szakadt a széle, gyűrött, kávé és sárfoltos. Tartalom: elrabolták a családodat rabszolgának. Vagy kapsz egyet, ami szép, sima, vasalt, hibátlan, rendezett, jó ránézni, jó vizuális élmény, de nincs benne semmi. Melyik a fontosabb? Melyik a több, mint az alaplépcsőfok? Akkor elitista leszel, ha összerezzensz az első levéltől? Most ha katajenő nem tud magyarul, mit fog mondani? Hogy milyen rémes a gyűrött, szakadt, mocskos levél. Esetleg azt sem ismeri fel, hogy ha a levél nem ilyen, nem jut el a címzetthez... Érted, miről beszélek?
Melyik volt, a Picasso kalandjai, vagy a Túlélni Picassot? Amúgy életrevaló tanács a a"technokrata" kép feltöltésére buzdítani engem, de miért kellene megalkuvónak lenni? Öreg vagyok már ehhez, ez nekem nem játszma. Csak játék, beszélgetés, ilyesmi. Én nem "olyan" fotókat csinálok, csak ezért csináljak, hogy "bizonyítsak", tekintélyt szerezzek? Én ezt szeretem csinálni, amit csinálok, azért csinálom. Van annak értelme az én szemszögemből, amit ajánlasz? Nincs. Ha kikopnék, hát folytatom máshol. Nem én vesztek vele. A hozzáértésemet ezekből a képekből is meg lehet ítélni, aki fogékony rájuk, az érti, aki nem, az nem. Mivel az előzőre is van példa, nyugodt lehetek.
És az utolsó kérdésed, ami amilyen szelídnek látszik, akkora csapda. Vagyis vagy provokátor vagyok, vagy rosszindulatú (kioktató, lekezelő), vagy buta. De nem, mert nem vagyok buta. És amire jól esik azt mondani, hogy lekezelés és kioktatás, az eléggé megmarad igaz és tárgyilagos nívón. Csak ha valami kellemetlen, arra a legjobb azt mondani, hogy ilyen, meg olyan. De teszem fel, ha tejfeles az orrod hegye, akkor szólni kell, vagy sose tudod meg. Jó példa erre Pingvin, ovarnet, és vannak mások is, akik fenntartva, hogy továbbra sem értenek velem egyet mindenben, belátták, hogy korrekt vagyok a dolgok elővezetésében. Pedig mindketten azt hitték, ellenfélnek tekintem őket - ovarnet a még jutalomkreditet is adott, mikor meglátta, hogy csak más látásmódról, attitűdről van szó.

Bocs, de ennél tömörebben nem ment, ugyebár a tied se egy nyúlfarkocska volt és ha válaszolni akartam - a teljesség igénye nélkül - akkor ennyi lett...

Ja, és biztos rossz pókeres lennék, nem is játszom azt sem.

Üdvözlet: nologo (név, ha akarod, priviben)

nologo32 válasza:
Szia, kisroka!

Hát ja, persze hogy nem győzött meg. A lényeg, hogy nem kell mindenkinek tetszenie. De attól, hogy neked sem tetszik, még nem biztos, hogy rossz. Ez a tévedés, amit én nem szoktam elkövetni, hogy ezt sokan összekeverik. Disztingválni kell tudni, ez a két dolog nem mindig esik egybe. Mint jelen esetben sem. Vagyis a befogadói attitűddel van baj. Tomba véleményét meg a te pozíciódban nyilván már nem lehet elfogadni. De attól még igaz. A lényeg ott van széltől szélig, jól ki is jön.
Aztán nem hiszem, hogy szükségem lenne a tanácsaidra azt illetően, hogy hogyan viselkedjek. Tudod, elgondolkodni, megköszönni, ilyesmik... Szó sincs zsigerből kivágott 1 - 2 mondatról. Tételesen válaszoltam a kifogásaidra, ha jól látom, a te véleményed kábé kétszeres terjedelmében. De abban igazad van, mással is kerültem összetűzésbe. Ez azt bizonyítja, hogy csak én lehetek a lúzer? Szerintem nem, inkább azt, hogy sokszor a kritikus nem bírja a kritika alapos cáfolatát. Félre ne értsd, nem kell lenyelni azt, hogy nem tetszik valakinek valami és a cáfolat nem azért van, hogy az illető visszavonja a nemtetszést. De ha azt mondod valamire, hogy üres, miközben ott vannak dolgok, ami tény (és grafikailag, mint képelem eléggé meghatározó) és erre felhívom a figyelmed, az még talán nem szemtelenség, ami miatt ilyen bosszúsnak kellene lenned. Aztán az, hogy mással is vitázom, miért igazolja az álláspontodat?
De igen, ki tudom fejezni, amit akarok, legfeljebb van, aki nem látja meg, nem érti. Ez baj? Szerintem nem. És ezzel szembesülni nem azt jelenti, hogy akinek nem jött össze, az hülye. Semmilyen értelemben nem minősít senkit. Nem lehet mindenkinek antennája mindenre. Arra, hogy ki tudom fejezni, amit akarok (ha akarat volt egyáltalán), arra példa, hogy van, aki látja és tudja értelmezni.
Aztán megkérdezném, ki vagy te, hogy utasításokat adsz egy ilyen, a szórakozásunkat és közös játékunkat jelentő oldalon? Honnan a bátorság, hogy felszólíts arra, hogy töröljek bármit, vagy "viseljem méltósággal" a bármilyen kritikát? Különösen, hogy nem anyázok, nem személyeskedem, csak vitatok pontokat a véleményekben. Beszélgetünk, kisroka. Téged ennyire felbőszít, ha nem hajtom le a fejem az értetlenség láttán, hanem szóba elegyedem azzal, aki véleményez? Miért? Meg kellene hunyászkodnom és mea maxima culpát rebegnem? Miért?
Azon nem nekem kell elgondolkoznom, hogy egy-egy jó képnek mekkora pontszám jut alkalmanként. Azaz elgondolkoztam rajta és arra jutottam, hogy több ítésznek méltósággal kellene viselni, ha szembesül a tévedésével. Neked se ártana a elgondolkozás. Mivel többször a mögötted álló tömegre hivatkozol, meg kell kérdeznem, arra gondoltál már, hogy esetleg kontraszelekció van? Hogy többen is hozzá nem értő módon kritizálnak? Azért, mert többen mondanak valamit, az feltétlenül igaz? Több, hasonló szemléletű ember nem tévedhet, csak mert többen vannak? Ha tévedés, ne adj' Isten, hülyeség miatt adnak többen kicsi pontot, attól az még tévedés - aminek oka lehet az is, hogy nem azt látják a képben, ami benne van, vagy nem úgy látják, vagy nem tudnak asszociálni, ennek kismillió oka lehet, most nem sorolom mindet.
Ha kíváncsi vagy a más perspektívájú képre, akkor ne nekem mondd, hanem menj oda és készítsd el. Ez a templom a te életedben már nem fog elszaladni, 1241 óta áll ott. :) Közel van, kb 30 kilométerre Pesttől Délre. Tudod, Ócsán. Elő a térképet, megér egy vasárnapi kirándulást.

Egy képre írt véleményben pedig úgyanúgy benne vannak az ember hiányosságai, mint a képeiben. Én csak ezzel szembesítettelek, te ezen felhúztad magad. Nem kellett volna. Máskor légy kicsit kevésbé pökhendi és megfontoltabb.
Ja, és még valami, hadd idézzek tőled valamit: "Kezdő vagyok, egyelőre csak egy éve fotózgatok, bár egyesek szerint az idő múlásával, és a géptípus javulásával szembetűnő a fejlődésem :-D"
Ha még a saját bevallásod szerint is ez a helyzet, fotózgatós kezdő, akkor milyen alapon hepciáskodsz? Te egy év után osztod nekem az észt. Én 27 éve csinálom, nem csak hobbi szinten és céllal. (Bár az évek száma önmagában még nem jelent semmit.) De megvolt az eredménye. Restaurátor vagyok, kicsit a közelében járok a művtörinek is, sokezer képet készítettem, még többet megnéztem, tanultam és tanulok belőlük, szakmailag szükséges képet és látványt elemeznem. A képeimet újságokban, magazinokban, könyvekben közölték - ez azért jelent néhány hozzáértő szerkesztőt, képszerkesztőt, tipográfust, szóval profi ítélkezőt is. Ezekkel szemben értékeljem túl a te és még három másik hobbizó polgártársam véleményét? Felhívom a figyelmed, továbbra sem gondolom, hogy tetszenie kell annak, amit csinálok. Nem kell. Csak ne szállj el magadtól. Az oldalon pillanatnyilag két képed látható. nem tudom, voltál-e már itt más néven. Ha igen, ha nem, most ezt tudod felmutatni és ez nem sok. De nem csak mennyiségileg nem az, velőtrázó tehetségre sem enged következtetni - bár a lehetőséget sem zárja ki, hogy ebből még bármi lehet. Élesek, nem égtek ki-be. Korrektek. Ennyi. Ezzel a hátad mögött sokkal több türelemmel, empátiával, nyitott füllel és szemmel, önmagadban való kételkedéssel kellene lenned.
Még egy fontos dolog: miért hiszed, hogy a géptípuson múlik a fejlődésed? Nincs öszefüggés, a gépre hivatkozni hivalkodás. A lényeg a gép mögött van. Nézd meg Nadar képeit (ha ismered, ha nem nézz utána!), az ő gépéhez képest a Pajtás fényképezőgép maga az űrtechnológia!
Végezetül:
Bármit képzelünk magunkról bármennyi ideig (egy pillanatig, vagy egy életen át), ne felejtsük, hogy véleményünk szubjektív és hogy a fotográfia - mint a többi művészeti ág is - már a tartalom átadása érdekében szabadon kezel és kezelhet mindenféle eszközt (képit, esztétikait, szakmait). Ezért fontos megtanulni a tetszés és a jó felismerése közti különbséget, de előbb meg kell tanulni szembesülni azzal a ténnyel, hogy nem attól jó valami, ha az embernek tetszik, hanem a tartalomtól, az állásponttól, a kifejezőerőtől és a kifejezésmódtól. Tehát aki ott tart, hogy: "Nem jó, nekem nem tetszik." az a tanulási folyamat elején van. Aki ott, hogy: "Jó, de nekem nem tetszik" - az már jó úton jár. Ezt a képletet húzza rá minden kritikus a kimondott, leírt ítéletére és meglátja, jól kritizál-e. Ha ez nem jön össze, ne minősítsen, álljon meg a "Nekem tetszik - nem tetszik." szinten. De túl sokan lépnek, lépünk túl ezen a megfontolt szinten és hisznek, hiszünk többet magunkról. kisroka, ez a mai házi feladat! Üdv és boldog új évet! Szia! :)

nologo32 válasza:
Ajánlom figyelmedbe Tomba elemzését, ha nem érted a kompozíciót. Elovasod, aztán majd megérted. Amúgy nem tudom, te hogy fotózol, ha ez az ég üres, pláne homogén, akkor hol van a te szemed? Felhő és kondenzcsík van ott, kedves kisroka! Vagyis nem üres, azok képalkotó elemek. Most tényleg el kell magyaráznom, hogy a kondenzcsík merőleges a kerítésre, így mintegy elforgatom a képet a képben, mert a kerítést nem levágtam, hanem a bal alsó sarokból indítom, hogy az a világos rész az oldala a képnek és a templom oldala miatti kontrasztért világos? Hát hogy nézel te képet, ha nem látsz? Aztán még el is árulod magad! :-) Elég tudatosnak érződnek továbbá az arányok, így nem okos dolog olyat tanácsolni, aminek a vége egy másik kép. Menjek közelebb, alulnézet, drámaiság? Ebben az a lényeg, hogy a lehelyezett tömbszerűség adja a rendíthetetlanség érzését, a kő kontra levegő, ég súlyánál fogva is. Az pedig innét érzékelhető. Különben sem kell mindig harsányan drámainak lenni.
Másrészt amit tanácsolsz, sokkal közhelyesebb megközelítés lenne. De azért azt hiszem, olyasmim is van a burgosi katedrálisról... talán egyszer felteszem azt is. Persze azt is utálni fogják, mert az is dől, ha jól emlékszem :-) Szia!

nologo32 válasza:
Á, köszönöm, újat mondtál, jó ez a földrengés, tetszik! Köszi! Szia!

nologo32 válasza:
Hát, a kredit nagy métely!

Azért azt hozzátenném, hogy nem én tartom többre, mint amennyit ér, hanem neked nem mond annyit, ami téged megfogna - mert amit Tomba ír, az ott van, az nem belemagyarázás, az szerkesztés...
Ja, a szürke átmenetes kicsiban jobban is látszik... :)
A silányság főleg az emberi témájú cuccokon dúl - egy tájkép könnyebben adja meg magát, mint egy ember...
Te, ha már így alakult az eszmecsere, érdekelne a véleményed például a zarándokos képet illetően is (eggyel ez előtt tettem fel), megnéznéd azt is? Köszönettel! nologogyerek

nologo32 válasza:
Akkor jó egy kép, ha ilyen eredménye van. Márpedig ilyen eredmény egy technikailag még rosszabb felvétel esetében is lehet :) Minden remek! Szia!

nologo32 válasza:
Nagyon köszönöm! Most pontosan nem tudom, minek köszönhető a fenti mondatod - érdekelne is -, de a meg nem értés veszélye mindig fennáll. Csak kicsit több türelem és nyitottság kell az elhárításához. És komolyan, nem sikerélmény, ha egy képből, ami nem az én világom, ki tudok hámozni valami mást is azon túl, hogy az én szememben mi a hibája?

Ismét belenéztem a galériádba. Megint meg kellett állapítanom, hogy gyönyörűek a tájképek, de nem az én világom, mert dokumentáló alkat vagy (A képekhez fűzött magyarázatok is ezt mutatják.), nem felhasználó, a szó kreatív értelmében - és engem az olyan kép fog meg igazán. De látom benük a szépséget, pontosan tudom, mi ragadott meg téged abban a tájban és mivel ez átjön, azt kell mondani, hogy ezek jó fotók... de nem attól, hogy mennyire élesek, vagy van-e rajta kiégés, vagy merre dől. Neked sose dől, mert te statikusabb szemléletű ember vagy. Szereted, ha rendben vannak a dolgok. Ezért jobban zavar, ha a más képe dől, lehet bármilyen jó hangulatú dolog... szóval a különbség végül is nem sok kettőnk között, én a hangulatokat, érzéseket szeretem "dokumentálni", ami a tárgy, vagy személy mögött van (ez a kép is ilyen, pedig látszólag egy templom van rajta), te a tájat, a magát a "tárgyat" (állatot, utcát stb). Boldog új évet!

nologo32 válasza:
Szia Pingvin!

Elsősorban elnézésedet kérem, mert sikerült kinyomni a választ üresen és így nem tudtam épp neked, de csak neked érdemleges választ adni. Szóval ezer bocsánat!

Gondolom, végigolvastad a többit, amit írtam, tehát láthattad, ennyire nem egyszerűsítettem le a kérdést rossz pont - rossz vélemény szintre. Ezt az összefüggést te ácsoltad össze a fejedben és vonatkoztattad leszóló személyeskedéssé. Pedig ha figyelmesen olvastad volna, észrevehetted - bár ebben nyilván a bosszúság is gátolt - hogy egy jelenségről van szó, mégpedig a korlátokról, a korlátoltságról, mint hendikepről. Ha olvastad ovarnetnek írott válaszomat, abból kiderül, hogy a korlátoltság/korlátozottság kontra nyitottság - ról szóltam, amik emberi jelenségek és amely utóbbi sokkal gyarapítóbb dolog, mint az előző, mert segít az embernek önmagát is jobban látni kívülről, így észrevenni a saját korlátait és meghaladni, átlépni azokat. Ezáltal tágul a látókör, a világ több jelenségét jobban meg tudjuk érteni, így gazdagabbak lehetünk a többrétű, önmagunkban kételkedő szemlélet által. Na, így kell ezt érteni, nem leszólásként, sértésként.
Természetesen nem kívánom, hogy ne tartsd fenn a véleményedet, mert még ha máshogy is tudod már szemlélni az eléd kerülő jelenségeket (ez esetben egy képet), akkor sem biztos, hogy tetszeni fog és nem is kell tetszenie. Ezt befolyásolja a már a gyerekkorból magunkkal hozott ízlésvilág, a képlátás képessége, illetve tanultsága, a beleérzőképesség, az azonosulási képesség, meg ilyenek. Meg még az is, amire azt mondjuk: csak. És nekem nem célom, hogy mindenáron tessen a képem. De - hogy visszakanyarodjunk a szóhoz - a véleményező korlátaira mutat az, ha lehúz egy képet kizárólag a vélt, vagy valós, jól látott, de talán félreértett technikai tulajdonságok miatt, amennyiben nem tudja befogadni a tartalmi-hangulati-érzésbeli értékeit és ehhez nem tud érdemben hozzászólni, akkor nem partner, nem kompetens társalkodó fél. Azért sem, mert ha az nem megy, akkor nem ismeri fel az általa technikai hibáknak vélt képalkotó eszközök szerepét, így nem elfogadható a hozzászólás - szándékosan nem kritikát írtam. Amit az agenttel, zoránnal folytatott diskurzusban olvasol, nem csak konkréten erre a képre és a hozzáfűzött kommentekre vonatkozik önmagában, hanem arra, ami sajnos általánosságban jellemzi az oldalt, miszerint nagyon sokan vannak, akik - ahogy már mondtam - kattintgatnak, élesen, szépen, ahogy csillag megy az égen, ügyelve a beégésre, bebukásra, szabályos, konvencionális vágásra stb. és ettől azt hiszik, hogy azok jó képek és hogy az ítéleteik is hasonlóan éleslátóak lesznek. Pedig mekkora tévedés, mert a fotók többsége unalmas, sztereotip, sokszor giccses, közhelyes és minden technikai tökéletességük ellenére értékelhetetlen vacak, mert a szellemi hozzáadott érték nincs meg bennük. Így valójában a fényképezőgépgyár mérnökeinek dícsérete :) (Ezt most könnyen mondom neked, a sértés minden kockázata nélkül, mert belenéztem a galériádba és nálad hál' Istennek erről nincs szó). Ez persze egyáltalán nem baj, nem kell mindenkinek, aki szeret fotózni, ilyeneket összehoznia. Csak nem kell eltéveszteni a dolgokat, a gagyira (akár saját, akár a másé) azt hinni, hogy jó és a jóra azt hinni, hogy rossz. És bár mindenki azt hiszi, hogy ha a gép megcsinálja, amit akar, jók a képei, tudomásul kell venni, hogy ha valaki nem csak fotózni akar, hanem képalkotó is szeretne lenni (ez egy másik minőség), nagyon sok tanulnivalónk van azután, hogy a technikát elsajátítottuk. És ha már ez is megvan és még tehetség is adatott, akkor sem feltétlen tetszik mindenkinek az, amit csinálunk. Visszatérve a véleményedre, nincs vele semmi baj, akkor sem, ha nem értünk egyet. Ami pedig a reakciómat illeti, zoran2 se jót véleményezett, a pontja, ha jól emlékszem 1,5 volt, agent se repesett a képért, mégsem voltam velük elutasító. Amúgy nem nagyon értem, miért kéne agyonmenedzselnem magam bárkinél is. Különösen, ha még pontozni sem pontoz. Mit számít ez itt, azt se tudjuk, ki kicsoda, nincs hatalmunk, nem ártunk a másnak, nem kedvezményezünk másnak, szóval az egész érthetetlen nekem, amire utalsz. Beszélgetünk, eszméket cserélünk, barátkozunk, segítünk a többieknek, örülünk, ha jól sikerül valami - mindenféle fotók ürügyén. Még valami: magam is sokszor kétséggel vagyok a saját képeim iránt és nem gondolom, hogy világszámok lennének. Ha most azt gondolod, hogy akkor miért nem fogadom el a kritikát minden esetben, erre az a válasz, hogy akkor nem fogadom el, ha annek semmi köze a képhez, csak technikailag, így a kritikus nem partner a kép más minőségű megítélésében. Mert tudom, hogy annál több, mint amit kritizál, csak azt nem tudom, hogy azon belül, hogy kép - és nem csak egy technikailag kifogaásolhatatlan, vagy kifogásolható felvétel - mennyire jó.

Remélem, elosztlattam minden rossz érzésedet és kételyedet velem kapcsolatban és még egyszer a bocsánatodat kérem, amiért nem tudtam neked megfelelően válaszolni és hogy a helyzet ilyen hülyén alakulása miatt sértve érezhetted magad.

Amúgy ajánlom figyelmedbe Tomba értékelését, amiben nem az a pláne, hogy jó, hanem hogy tudja elemezni a képet magát, hát erre gondolok, amikor képlátásról és partnerségről beszélek. Az az igazán érdekes benne, hogy már többről is beszél, mint amire én gondoltam, amikor összehoztam a képet. Persze ez az igazán jó, ha a tartalom nem csak tudatosan kerül a képbe, hanem tudattalanul. Olvasd el azt is, hátha egy kicsit "képes" leszel más szemmel látni utána a képet. Ez nem az én "győzelmem" lenne, mert az nem fontos, - pláne ebben a virtuális nem-valóságban - hanem azt mutatná, hogy átléptél a saját korlátaidon és te vagy gazdagabb tőle. És még akkor sem kell, hogy jobban tessen! Üdv és minden jót kíván ez a nologo32 gyerek! :)

nologo32 válasza:
Számból a szót és milyen szerencse, hogy van valaki, aki látja és el is mondja ezt helyettem! Nagyon köszönöm! Szia! :)

nologo32 válasza:
Akkor remek! Örülök! :-) És szerinted az az "aki" én lennék? Aztán miért? Ha nem tetszik valakinek, ami lát, még ha én is csináltam, az nem baj. Plána nem bánt. Ha meg a saját korlátai miatt nem tetszik neki, az meg inkább őt kell, hogy bántsa. Ilyenek ovarnet, pingvin, meg még vannak... hát ez van. Én, köszönöm, jól vagyok. :)

nologo32 válasza:
Ööö, ez irónia és sikerült megbántanom téged? Ha igen, bocsánatot kérek, nem állt szándékomban, kimondottan barátként tartlak számon. Remélem, nem ez a helyzet...
Üdv! :)

nologo32 válasza:
Köszönöm, igazán! De szerencsére kredittel jól állok. És nem vagyok olyan feladós fajta, töltögetünk, keresgélünk, feszegetünk... Kösz a biztatást is! :)

nologo32 válasza:
És egy nem kezdőnek? A képeim meg ha máshol mutogatom, újságban, meg könyvben jelennek meg - anno még a Lakáskultúrába is hívtak, a"máaik" fotósnak, a meglevő egy mellé. Pedig nem is jelentkeztem, de a főszeri meglátta valahol a cuccomat. Előtte meg eltanácsolta Jung Zsenit, aki viszont jelentkezett :-))) De nap képét még nem szültem itt.
Az értékeléstől nem is várok sokat, az eszmecserét keresem, az bosszant fel, ha az nem alakulhat ki. Már ott tartok, hogy pont nélkül fogom feltenni a képeket. A kreditrendszer se sokat segít, azt pontozom inkább, amihez szívesen szólok hozzá, mert jónak tartom és érdekel. Így meg legtöbbször 5-öt nyomok, ami nem kifizetődő, de hát ez van. Csak hogy kreditem legyen nem fogok kipécézni gyenge szemű kattogókat, ez olyan piti dolog lenne... Amúgy már több mint egy éve nézeget ezt itt, már a harmadik néven, mert az első kettő hamar elkopott. De meggyőződésem, hogy modi-érzékenység-sértődés is közrejátszott az egyik repülésemben. Persze más oldalra is feliratkoztam, ott nincs gond. :-)

És nem eltkultúrát akarok, hanem embereket találni. Ilyeneket, mint te, meg botond, krizzti, rachael, parfüm, tesztfoto-lélekharang, ottlap, meg a többi. De kopnak is rendesen, nem is tudom, például lélekharangba mikor szaladtam bele utoljára... ottlap is egyre alkalmibb már csak...

nologo32 válasza:
Aztán miért a legjobban utált? Szerintem nem szolgáltál rá.

Épp ez a gond a fotózz-zal, hogy nem befogadóként viszonyulnak a képekhez, nem a kérdés merül fel, hogymiszerint "Na, mi van, öreg, mit is akarsz te mondani?" Hanem elvárásokkal jönnek. Milyen alapon? Még ha fotó- vagy képzőművész, vagy filmes nagyságok lennének, akkor még csak-csak, de akkor se igazán lenne alapjuk rá, de épp az a bökkenő, hogy azok nyitottak. Tombol a középszer, mintha az ő igényeiket kellene kiszolgálni. Pedig az én képeim nem is annyira extrémek. Sőt, szerintem nem is azok. Csak kicsit térnek el a megszokottól és már fáj is nekik. :) De azt hiszem, sose ébrednek rá, hogy fordítva ülnek a lovon. :) Különben önmagukban ezekbe kapaszkodni, hogy kiégett (emlékszel, neked is volt egy fehér ruhás lányod, tökjó kép volt kiégéssel együtt, szóval kit érdekel?), meg dől, meg vágás - ez korlátoltság, fantáziátlanság, szegénység. Azt tükrözi, hogy aki kattintani tud, azt hiszi, a képekhez is ért.

Amúgy szobrászrestaurátor lennék és íróféle, úgyhogy bírom, amikor kioktat a sok ifjú titán, hogy mi a jó, meg mi a művészet, meg mi a helyes. De szeretem feszegetni a korlátokat. Tehetnék fel olyanokat is, ami jobban fekszik, de abban mi az érdekes?

Különben meg nem kell, hogy tetszést arasson mindenkinél, ez a normális, különbözőek vagyunk, más dolgokra mozdulunk. Inkább az az érdekes, mennyire nem látják magukat kívülről az emberek, mennyire nem tudnak kételkedni magukban, mennyire nem nyitottak, mennyire a tanult dolgok után mennek, mankóként, sorvezetőként használják azokat, mennyire kizárják az érzéseiket - csupa olyan magatartásforma, ami szegényíti a személyiséget és az életet.

Örülök, hogy megint összefutottunk, te is jó partner vagy! Pedig nem is tetszik neked a képem! :) Szia és üdv!

nologo32 válasza:
Ha nem tetszik, nem baj. Csak légy nyitottabb (legalább hosszú távon), te jársz jobban vele! A látásmódomat meg már vagy két évtizede megtaláltam, ennek fényében kissé nagyképű a biztatás. Inkább azt mondanám, hogy csak mert nem tudsz azonosulni valamivel, nem tudsz befogadni valamit, az nem szükségszerűen rossz is. Kételkedj magadban is, töprengj és gyarapodni fogsz! Hidd el, jó öreg sanyaaaaaa mester, az irány jó, még szerencse, hogy máshonnan is van visszajelzés, nem csak a fotózz-ról, különben még magamba zuhannék és messzire dobnám a gépeket... :-) Szia és gazdagodj!

nologo32 válasza:
Hááát ööö, volt rajta polárszűrő. Is. Meg szürke. Is. A kerítés folytatása a kép szempontjából teljesen indifferens. A kiégés nekem nem baj, nem akarok műszakilag tökéletes képeket készíteni - ha az épülettömböt ilyen tónúsúra veszem egyrészt ezzel jár, hogy mivel majdnem ellenfényben van, az ott kiég, másrészt az a világosság kellő ellensúlya a tömb tónusának, mivel az eget szűrőztem szürkével és a fenti felhők ezért nem fehérek. Mondjuk nem rád vonatkoztatva, de most jut eszembe, hogy mintha sokan nem néznék meg nagyban a képeket, de ha ki lehet osztani gyorsan egy jó zúzós kis egyeskét, akkor elég az kicsiben is, aztán belecsapnak a lecsóba :)

nologo32 válasza:
Legjobb arc vagy. Eddig az egyetlen, aki ért valamit :-) A véleményekből azt látom, ha nem nyalizok, nem leszek túl népszerű a technokraták körében ;-) Pedig szerintem nem egy lila ködben úszó érthetetlen cucc ez

nologo32 válasza:
Ugye? Kockák, tanuljatok! :) Én meg csak egy ilyen sötét pasi vagyok, szeretem a tónusokat, nekem nem kell, hogy világosabb legyen, így szeretem, de ez ízlés kérdése, vagy gusztusé... Főzni például viszonylag sótlanul főzök. :) Amúgy egy szürke szűrő miatt sötét... Köszi! Szia!

nologo32 válasza:
Szia Zorán barátom!

Aha, a te hibád. Vagyis nem hiba. Csak nem érzed. Ez esetben dinamikát ad a döntés és összefügg a nagy éggel és a kondenzcsíkkal. Meg hát játék... Ha nem érzed, hát nem. Nem érezhet mindenki mindent... Ja, és az a lényeg, hogy a nagy ég ellenére az épület nincs ledöngölve, a tömörsége és az ereje miatt, merthogy az ég nagy ugyan, de levegős, könnyű, megfoghatatlan, szemben a kő tömörségével, tömegével. Sem ez, sem a kép nem kevés, legfeljebb neked nem mond sokat. Nem lehet mindenki fogékony az ilyesmire, de ez nem baj. Köszi, üdv és szia! :)

nologo32 válasza:
Komolyan? Dől? Ne mondd! Felhívom a figyelmedet arra, hogy a kép külön érdekessége, hogy az alja dől igazán, a tetőgerinc már majdnem teljesen egyenes. És az épületbe is belevágtam? Jujj! Egyébként az miért lenne baj? (Csak zárójelben jegyzem meg, szerintem az épületbe nem is vágtam bele, csak a kerítésbe, de lehet persze, hogy tévedek.:) Valami olyasmit is kellett volna kritizálni, amit nem tudok. Hát mert ezt a képet én csináltam, attól ilyen. Az már máskor kiderült, hogy szerinted a fotózás nem játék, nem szabad merésznek lenni, nem szabad magad alá gyűrni a látványt, nem lehetsz öntörvényű, sokkal komolyabban kell venni és a valósághoz kell sokkal hűségesebbnek lenni, nem pedig mindenféle szentség- és szabálytörő dolgot elkövetni egy kép kedvéért. Pont a túlsó végéről nézel a csőbe, ovarnet! Persze nem hittem, hogy mindenkinek tetszeni fog, eszerint ez is olyan megosztó kép, mint a többi, amit feltettem és teszek még a jövőben. Ha csak ilyesmiket tudsz mondani, az kevés, mondtam már régebben, próbálj meg más nézőpontba is helyezkedni néha, mint a sajátod, ez egyrészt téged gazdagít, másrészt konstruktívabb hozzászólásokat eredményez. Így (ha jóindulatú vagyok, látszólag) csak pontvadászat lesz a véleményből, sajnos. Mert azt azért te is látod, hogy nem egy tudatlan és öntudatlan bénázóval állsz szemben, akit fel kell világosítani a túlexporól, meg a vágásról, példul. Ezért a hozzászólásod nem hasznos, sajnos. Az eddig is kiderült, hogy te más világban tájékozódsz és sosem fog tetszeni az, amit csinálok - ami nagyon nem baj. Virágozzék ezer virág! Üdv és kösz a térítési kísérletet!

nologo32 válasza:
Konstruktív hozzászólás sehol? Amúgy vágott az, csak nem hagyhattam ki a szóviccet... de látom, se a kép, se a vicc nem nyerte el a tetszésedet - ami természetes és rendjén is van. És nem véletlenül sült el. Van ez így néha. :-)