Szia! Jó megállni és már őszülő fejjel elmélkedni a világ dolgairól! Ha lecsukom a szemem már akkor is látok! Látok egy idős embert egy Nőt, aki leélt egy életet, hogy valaki megszólítsa,megérint se! Nyolcvanhét esztendőt telt el a születése óta, talán akkor kapta az első mosolyt, az első őszinte érintést és ennyit kellett várni a következőre. Fura az élet, már nem hiszünk senkinek sem, mert félünk hogy elvesz valamit tőlünk, valamit amiért megdolgoztunk, s közben elfelejtünk adni, valami olyat amit nem lehet elvenni, csak egy mosoly csak egy érintés, csak egy perc figyelem, ez hiányzik nagyon sok embernek! Mennyivel kevesebb ránc, keserűség lehetne egy 87 esztendős arcon, ha boldogan élhetné le az életét?! Köszönöm neked, hogy megálltál és figyeltél rá! Köszönöm, hogy megosztottad a képet, hogy leírhattam a gondolataim! Szép estét kívánok!