BEMUTATKOZÁS

A bírálat, pontérték szubjektivitáson (is) alapul. Nem (csak) a képet, hanem (elsősorban) a bírálót minősíti.
--------------------------------------
A kőműves végigsétál a strandon, sorra szétrugdossa a a homokvárakat, közben fennhangon magyarázza a gyerekeknek, hogy „építeni csak megfelelő szakismeretekkel, megfelelő eszközökkel (nem homokozó lapáttal és kisvödörrel), vízszintezővel és függőónnal, csak kellő tapasztalatok birtokában szabad”. Beszél statikáról és anyagismeretről, vinkliről és boltívekről, talajvízszintről és nyílászárókról hosszasan, saját nagyságának nárcisztikus mámorába „emelkedve” (sűllyedve). A gyermek talán rádöbben saját kicsiségére és tapasztalatlanságára, tudja, hogy a bácsi „komoly, nagy ember” (és talán igaza is van), de sértve érzi magát, mert elrontották a játékát, amit meg akart mutatni a barátainak, amiről azt hitte, hogy szép. Elment a kedve az egésztől. Duzzogva ül a parton, aztán kapja magát, végigsétál a strandon, és ő is kezdi szétrugdosni mások homokvárait, odamondogatva a többi gyereknek, amit a bácsitól hallott.

Az építőművész érdeklődéssel ballag a homokvárak között. Meg-megáll egy-egy építménynél, lekuporodik a gyerekek közé, és maga is kislapátot, vödröt fog a kezébe, segít alkotni. Kicsit – a gyerek nyelvén, hogy ő is értse – magyaráz is. Felkelti a gyermeki érdeklődést, egyben tanít, de inkább rávezet a tudnivalókra, mint kritizál. „Mit szólnátok hozzá, ha ide építenénk még egy tornyot, és a kaput a másik oldalra tennénk? Itt nem lesz jó a vizesárok, mert a víz alámossa a falat, és ledől.” A gyerekek figyelnek – „egy bácsi segít nekünk” -, és maguk is újabb, egyre jobb ötletekkel állnak elő. Megmozdul valami bennük, kedvet kapnak az építéshez, motivációt kaptak jobb és egyre jobb, nagyobb, összetettebb várak építéséhez. Amikor az építőművész ismét felbukkan a strandon, már várják. „Gyere bácsi, nézd meg, mit építettem!” A mester elmosolyodik. Látja, hogy termékeny talajra bukkant. Örömet szerzett a gyerekeknek, és önmagának is. Legközelebb, ha az utcán találkoznak, a gyerekek ovációval, lelkesedéssel köszöntik, és reménykedve kérdik: „ugye máskor is kijössz a strandra?”