Pár szó a vakuhasználatról...
Nemrégiben volt szerencsém pár barátom alkotásait megcsodálnom amelyek a Balatonfüreden megrendezett fotós fesztiválon, a szabadtéri modellfotózás keretében készültek. Meglepődve tapasztaltam hogy a modellfotózás alkalmával a tapasztalt, sokat látott fotósok milyen keményen és szélsőséges világítást adóan állították be a rendelkezésükre álló technikát. Ez ösztönzött arra, hogy a közelmúltban magamra szedett tudományt megosszam veletek - ez elsősorban a külső automata- és rendszervakuk fényének manipulációját fogja felölelni.
Mivel manapság már a legolcsóbb digitális fényképezőgép is rendelkezik beépített vakuval, sokan használják azt, majd a keletkezett képeken meglepve tapasztalják a hidegen csillogó, kiégésig exponált részletek mellett a bebukásig sötét árnyékokat, és vagy belenyugszanak ebbe és együtt élnek vele, vagy letesznek a vakuhasználatról mintsem ilyen képeket alkossanak. Hát igen, a villanók egyik nagy problémája, hogy kisméretű fényforrás próbál megvilágítani változó távolságra levő, változó méretű tárgyakat eltérő záridők mellett.
Mellesleg fenti képeken megfigyelhető az ixus kis élesítése, szaturációtöbblete, kontrasztfölénye - kompaktokra jellemző apróság a látványélmény növelésére... ;)
Másik érdekesség a vakuk használatában a színhőmérséklet. Bár számos gyártó úgy specifikálja villanóit hogy azok a napfényhez hasonlóan 5500K színhőmérsékletű, színsemleges fénnyel világítanak, bizony a szemlélő a fenti képen is láthatja hogy az így világított tárgyon a hideg árnyalatok dominálnak, érdemes azért vakuzáskor bekapcsolni a vakus fehéregyensúlyt.
Az egyszerűbb kompakt gépek világán túllépő amatőr bevásárlólistáján ezen információk birtokában előkelő helyen szerepel valamilyen külső vaku, általában a rendszerével kompatibilis rendszervaku. Ezzel már sokat lehet javítani az elkészült képek vizuális élményén, de a direkt vakuzás még ezzel sem hozza tökéletes katarzis élményét, itt is megfigyelhetőek a fent említett szélsőségek, bár kevésbé zavaróak mint a kompakt masinák esetében.
Itt egy rendszervaku kép volt, de mivel a cikkhez összesen 12 képet tudok beszúrni ezt töröltem. Gondolom mindenki látott már ilyet... :)
(én csak 9 képet látok a cikkben ;) - admin)
A leméretezett képeken nem annyira látványos, de a nagyobb reflektornak köszönhetően kevésbé csillog a tárgy, illetve a vetett árnyék sem olyan zavaró, kontúrai kevésbé durvák.
A különféle külső vakuk forgatható fejével már egy fontos extrát kapunk: Nem kényszerülünk kevés fény esetében direkt vakuzásra, hanem használhatjuk a plafonra villantott indirekt megvilágítást, ami az egyik legnagyobb ajándéka a külső vakus fotózásnak. Amennyiben a plafon magassága és színe lehetővé teszi használatát az egyik legjobb eredményt érhetjük el vele.
Tulajdonképpen csodaszépre sikerült ez a kép, talán meg sem tudnánk mondani róla hogy vakuval készült. Abszolút nincs árnyék, mert tulképp minden fény a plafonról, jól megszórva érkezett, és a paciszobor számára ez a megvilágítás ideális - A jó fényszórás ára viszont az az apró kellemetlenség hogy ez a módszer igényli a legtöbb fényerőt.
Amennyiben a plafon magas, ne adj isten az elvetemült belsőépítész matt feketére vagy velőtrázó színekben álmodta meg a belteret, a plafonra villantással keletkezett látványélmény az első pár kép után gyermekriogató színkavalkáddá degradálódhat. Ilyenkor az amatőr, kinek szívügye a világítás, számos apró kiegészítő segítségét veheti igénybe. A modern rendszervakukon általában található egy lehajtható nagylátószögű előtét ami kellemesen megszórja a fényt és nagylátószögű objektíveknél is igyekszik bevilágítani az egész látószögtartományt, önmagában is alkalmas kis fénylágyításra, de a gyakorlatban sokan használják kb háromnegyedig kihúzott állapotában félig döntött vakufejjel. Sajna jelen tesztkörülmények között a kihúzott lapocska képeit nem lehet megkülönböztetni a sima plafonrakent fénytől ezért nem is teszek fel külön képet. Viszont ha nincs plafon és egyéb lágyítóeszköz, és készületlenségünkből ciki volna fénnyel durván arcul csapni Nelly Furtadót a kis lap ott van és segít.
Ehhez hasonló megoldásként pár bulifotós ismerősöm rendszeresen használ a vaku fejére rögzített (eheh) fehér kartonlapot hasonló indirekt világításra - sokszor elégedettek az eredménnyel. Jómagam ilyen célra egy katalógusból hiénázott optikailag fehérített csillogó kartonlapot használok - a cucc látványa érdekes, már-már gagyisztikus, viszont az árához ( :o) ) képest meglepő eredményekre képes.
A plafonra villantással ellentétben itt már láthatunk egy nagyon szép szolíd árnyékot, vagyis már nem csak a plafonról kapja a világot az alany. Itt jön elő, hogy kétfelé vesszük a vakunk fényét, egyikkel az árnyékot és a hátteret lőjük be a másikkal a témát világítjuk meg szolíd szórt fénnyel. Nekem is ez az egyik kedvencem. Érdemes valami jó, fényes papírt beszerválni és azt használni de szükség esetén bármilyen fehér lap használható.
Abban a szerencsés esetben vagyok hogy a műanyagiparban dolgozom, így számos, a neten fellelhető lágyító és indirekt megvilágítást adó megoldáshoz az alapanyagom adott (ez általában valamely áttetsző vagy jó fényvisszaverő képességű műanyag lap) amelynek megmunkálásához elég egy filctoll, vonalzó, olló vagy tapétavágó kés, és némi kézügyesség.
Az első áldozat egy lumiquest pocket bounceren alapuló, gyakorlatilag műanyag vagy papírlapból bármikor könnyen elkészíthető bouncer lenne. A hozzávaló sablont szívesen elküldöm bárkinek, a megfelelő alapanyagot mindenki a saját környezetéből összehiénázhatja. A papírt kinyomtatva, kivágva feldobtam a műanyaglapra, körberajzoltam kivágtam, megjelöltem a hajlítási pontokat, majd a következő eszközöket kaptam a kis origami után: A rögzítést az igazán profik megoldhatják az eredeti lumiquest mintájára öntapadós tépőzárpárral, vagy a gyors eredményre vágyók pár befőttesgumival. A tépőzár a profibb, jobban tartó megoldás.
A diffúzorkupakok, áttetsző műanyagból készült lágyító előtétek is gyakorta használt és olcsó megoldások - pár forintért kaphatóak a kereskedelemben, használatuk könnyű és egyszerű, kezelésük tárolásuk szintén egyszerű - az én személyes tapasztalatom az, hogy főleg kültéri természetes fényben alkalmasak arcok derítésére vagy általános derítésre bizonyos távolságig - általában túl erősen szűrik a vaku fényét, és képtelenek egyszerre deríteni és a hátteret is kiexponálni. Pech. Derítésre viszont tökéletesek és gyakorlatilag teljesen jól használhatóak E-TTL módban akár HSS-el együtt is.
Ennek a kupaknak egy speciális és drága változata a Gary Fong féle LightSphere cloud és clear változata. A weboldalán található képek alapján ez az egy vakuval dolgozó amatőr és hivatásos fotós álmainak netovábbja, a diffúzorkupakok abszolút királya, heterogén, gondosan összeállított több stúdióvakus világításokat megszégyenítően szép eredményeket ígérő tesztfotókkal. Bár, nem utolsósorban az ára miatt nem volt még lehetőségem ezt a csodálatos megoldást kipróbálni, rövidesen sort kerítek rá, addig álljon itt pár tesztfotó a gyártó weboldaláról: http://store.garyfonginc.com/liiido.html. Döbbenetes kis eszköz, ugye ?
Kicsit tovább bújva a nagy internetet nem meglepő módon ennek az eszköznek is felépíthetjük funkconális hasonmását a háztartásban fellelhető eszközökből - itt akár egyenesen hulladéknak szánt csomagolóanyagokból. Tulajdonképpen manapság sokféle elektronikai eszközt csomagolnak mindenféle vékony habosított műanyagba - nincs is más dolgunk minthogy megfelelő szélességű, hosszúságú csíkot leszabjunk belőle, majd a vaku köré tekerjük a lent látható képeknek megfelelően, és próbálgassuk a használatát. Szerény véleményem szerint még jobb eredményt is ad mint a kupak, használaton kívül védi a belecsavart vakut, árban verhetetlen.
És végül a makrózást kedvelő fotósoknak számára is tartogatok egy kis meglepetést - bár nem árt ha tudtok kicsit franciául, ám a képek akkor is beszédesek ha ez nem megy. Katt ide: http://www.aube-nature.com/technique_diffuseur_flash.php
Ennek elkészítéséhez sajnos már mindenféle pénzbe kerülő dolgot is kénytelenek vagyunk beszerezni, ezek egyike egy megfelelő méretű és vastagságú áttetsző színsemleges műanyaglap, a másik, érdekesebb része egy cokin filtertartó gyűrű. A lapot megfelelő méretűre és alakúra vágva, az optika előtt kilyukasztva felrögzítjük a cokin tartóra (ügyelvén a pozícióra ugye) a lap akár a beépített felpattanó vaku fényét is döbbenetesen jól tudja szórni és szépen homogénre világított makróképet kapunk...
Végezetül, köszönöm hogy vetted a fáradtságot és végigolvastad a cikket. Kérlek, ha bármi hozzáfűznivalód van amit hiányolsz a cikk teljességéhez, írd meg itt lent: ;)
(A cikkben szóbahozott Lumiquest fényterelőkről itt olvasható cikk. - admin)