Böngészve a képeket, olvasva a kommenteket már egy ideje érlelődik bennem: írni kellene valami rövid és érthető cikket a kiégésről, kezdőknek. A témának bőséges irodalma van. Aki régóta foglalkozik fotózással, annak nem sok újat fog mondani ez a cikk, legfeljebb nagyon röviden összefoglalja a minimális ismereteket e témára vonatkozóan. Cél a kezdők segítése, (jómagamat is beleértve) talán hasznos lesz, fogadjátok szeretettel.
A fényekről dióhéjban
Nos, vágjunk bele. Művészlelkek nem rajonganak a fizikáért, az olyan földhözragadt. Pedig, ha valaki fotózásra adja a fejét, nem árt, ha tud egyet s mást a fényről, amivel írni szeretne. (Fotó- gráfia: görög eredetű szavak, jelentésük így együtt nem más, mint fénnyel való írás.)
Az biztos feltűnt, hogy egészen más fények veszik körül az embert hajnalban, délben, valamint alkonyatkor. Elég triviálisan hangzik, de mi ennek az oka? Röviden: mindaz, ami befolyásolja a fény mennyiségét és minőségét, vagyis a légköri viszonyok, a Nap- Föld távolság, napszak, stb.
Hajnalban például a Nap fénye hosszabb utat tesz meg a légkörben (a sugarak nem merőlegesen csapódnak a légkörbe) amely természetes szűrőként is működik, és lágyítja, tompítja az erős fényeket. Hasonló a helyzet naplementekor is. Nem véletlen, hogy az a két napszak annyira kedvelt a fotósok körében.
Megállapíthatjuk tehát, hogy más a fény hőmérséklete (Kelvin- skálán mérjük) a különböző napszakokban. Azok a fotósok, akiknek a gépük lehetőséget ad a színhőmérséklet kézi beállítására, nem árt, ha megjegyeznek néhány számot: hajnalban és estefelé 1000- 3000, déltájban 5500, borús időben 6000-8000 K köré érdemes állítani a gépet. Ezek persze hozzávetőleges értékek. Aki biztosra akar menni, nem árt, ha beszerez egy fénymérőt. Áruk minőségtől függően 70- 140.000 Forint körül mozog, és egy amatőr fotós nem ezzel kezdi a felszerelésének bővítését, többnyire...
Lágy fények
Ők a dokumentumfotósok jó barátai, és a portrékészítők is igen szeretik őket. Nem véletlenül. A lágy fényeknek nincsen határozott irányuk, valósággal beburkolják a témát. Borús időben, hajnalban, vagy alkonyatkor lágy fényekkel van dolgunk fotósétánk során. Képeink nem lesznek drámai hatásúak, hiányozni fognak az erőteljes csúcsfények és árnyékok. Viszont telt színekre és kiemelkedő részletgazdagságra számíthatunk, finom árnyalatokkal. Párás, ködös időben is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy életteli, telített színeket csupán a főtéma közvetlen közelében kapunk. Lágy fényekkel elég nehéz kiégett képet készíteni, de egy kezdőnek persze semmi sem lehetetlen...
Kemény fények
A kemény fények egyetlen forrásból származnak: villanykörte, stúdiólámpa, delelő Nap, stb. Az így kapott fényeket keménynek érezzük, valósággal bántják a szemet. Gondoljuk csak végig, mikor szoktunk hunyorogni... Verőfényes délben! A szemünk, összehasonlíthatatlanul érzékenyebb műszer a legfejlettebb fényképezőgépnél is, és nem tud megbirkózni a kemény fényekkel. Akkor miért várjuk el ezt egy géptől?
A kemény fények hatása is "kemény" természetesen: nagyon erős kontrasztok, éles körvonalak, jól kivehető árnyékok. A kemény fényeket többnyire azok szeretik, akik ezeket a tulajdonságokat használni akarják, ill. általuk valami többletet tudnak adni fotóikhoz.
Alapjában véve nincsen jó vagy rossz fény a fotósok szempontjából. Sokkal helyesebb, ha azt mondjuk, hogy az általunk megvalósítandó ötlethez a pillanatnyi fények alkalmasak, vagy nem alkalmasak.
A kiégés ill. a bebukás mégis többnyire erős, kemény fényben keletkező probléma. Ha már itt tartunk, akkor ideje lenne meghatározni, mit is nevezünk kiégésnek: erős fényben a gép érzékelője egyszerűen nem tud mit kezdeni a nagy kontrasztokkal, az erős csúcsfényekkel és a sötétebb képrészekkel. Ennek következtében a fényes részek vakítóan fényesek és minden részletet nélkülözők lesznek, a sötét tartományok meg "bebuknak", azaz sötétek és szintén részlettelenek lesznek.
Szeretem a fotós szakkönyveket, amikor arról értekeznek, miután 100 oldalon keresztül okítanak a fényekről, hogy ha nem megfelelő a fény minősége, akkor menj vissza később. Aranyosak, és lakhelyemen ezt meg is tudom tenni minden további nélkül, de mi a helyzet akkor, ha erre nincsen mód és lehetőség? Röviden erről lesz szó a továbbiakban.
Alkalmatlan fényviszonyok- mégis fotózni szeretnék. Mit tegyek?
Odáig tehát eljutottunk, hogy vannak lágy és kemény fények. Itt szeretném megjegyezni, mert ide tartozik, hogy hajnalban, erősen felhős időben, árnyékban nem csak kemény, hanem többnyire hideg fényekre számíthatunk, kékes árnyalatokkal. Naplementekor sárgás, narancsos árnyalatú lesz a világ. Van, aki ezt kifejezetten giccsesnek tartja, de az emberek nagy többsége szerint a meleg tónusok, ill. színek tetszetősebbek.
Az alcímben feltett kérdésre válaszolva: először gondolkozz, aztán készítsd el a képet. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy bizonyos fényviszonyok mellett van, amit lehet, és van, amit lehet ugyan, de nem érdemes. Szikrázó napsütésben, hátam mögött a Nappal elkészíthetek egy portrét, az olyan is lesz...
Nem akarok, és nem is tudok mindig, minden helyzetre alkalmazható tippeket adni, de a helyzet azért nem annyira tragikus, mint tűnik első látásra. Avagy, ha esik az eső, nem feltétlenül kell bőrig áznunk!
Sokat segíthetnek a viszonylag egyszerűen és nem túl drágán beszerezhető szűrők. Ezek lehetnek egyszínűek vagy átmenetesek. Választhatunk hideg és meleg tónusú üvegek közül, de ennek részletezése már egy másik cikk témája lenne.
Ha mindenáron fényképezni kell, akkor sokat segíthet, ha megtaláljuk a Naphoz viszonyítva legelőnyösebb helyzetet, ahol a gépnek nem kell teljesíthetetlen feladatot megoldania. Másképpen fogalmazva: menj odébb pár métert, amennyiben ez megoldható.
Az egyszerű (hagyományos) vagy ún. cirkuláris polár szűrő is segíthet a problémán. Nem csak az ég kékjét teszi sokkal teltebbé, sok egyébre is jó. Csökkenthetjük a tükröződő felületek csillogását, úgymint: autóablak, üvegfelületek, vizes kőburkolat, stb. Telíti a színeket, részletgazdag, színtelített képeket kapunk.
Javasolnám a cirkuláris polár használatát, mert ez egy második filmrétegnek köszönhetően újra szétbontja a fénynyalábokat. Ennek köszönhetően gépünk autófókusza nem bolondul meg, mint a lineáris polár használata esetében.
Mivel kezdő amatőröknek szól a cikk, csak érintőlegesen említem: a kiégés- bebukás veszélye sok esetben orvosolható derítőlapok, vagy diffuzorok használata által is.
Előfordul persze, hogy mindennel tisztában vagyunk, de ha sokat pepecselünk életünk talán legnagyobb pillanatát szalasztjuk el. Ilyenkor még mindig rendelkezésünkre áll egy egyáltalán nem elhanyagolható segítőtárs, nevezetesen a digitális sötétkamra. Különböző képszerkesztő programok segítségével sokat javíthatunk a helyszínen kiégetett felvételünkön, amennyiben nem érzés szerint, hanem tudatosan tologatjuk azokat a bizonyos csuszkákat.
A fentiek ismeretében jó lenne, ha egy kicsit toleránsabbak lennének a fotóstársak a kiégett képekkel kapcsolatosan. Persze az is megfontolandó, hogy valóban kihagyhatatlan pillanatot örökítettem- e meg, amit meg akarok osztani a többiekkel. Annak ellenére, hogy bizony kiégett és bebukott... És akkor még egy szót sem ejtettünk mindarról, amikor szándékosan történik mindez, eszközként, tudatosan használva a fény adta lehetőségeket.
Szép fényeket kívánok mindenkinek!
