Mikor kibontjuk újonnan vásárolt gépünket, találunk hozzá néhány CD-t, amin olyan programok vannak, amelyeket szinte soha nem használunk. Kapunk hozzá meghajtóprogramokat, melyek w-vel kezdődő operációs rendszerekhez használhatóak.

Mit kezdjen viszont az egyszerű halandó, ha GNU/Linux alatt akarja használni fényképezőgépét? Ekkor lép a színre a gPhoto.

A gPhoto egy nyílt forráskódú program, mely lehetővé teszi, hogy GNU/Linux vagy FreeBSD alatt is használhassuk gépünket.

Sokan most biztos felhördülnek: Minek nekem ez, amikor egy mount paranccsal bármilyen usb-s fényképezőt rá tudok kapcsolni a gépemre és mindent átránthatok a vinyóra? Ez igaz. A gPhoto viszont képes bizonyos masinákat vezérelni, megjeleníti az EXIF információkat és segítségével nem kell több száz fotót átmásolni, hanem hatékony kereséssel kiválaszthatjuk a nekünk kellőt.

A nyílt forráskód egyik előnye, hogy 64 bites operációs rendszeren is használhatjuk kedvenc fényképezőgépünket, ami jelen pillanatban egy nyílászáróról elnevezett operációs rendszernél sok esetben nem megoldott. (Canon gépre én még nem láttam 64 bites meghajtóprogramot.)

A program forráskódja letölthető a www.gphoto.org címről. A program függ más programozói könyvtáraktól és kernel moduloktól, ezért telepítésé előtt nem árt figyelmesen elolvasni az instrukciókat. Kezdőknek a forráskódból történő telepítést nem ajánlom. Debian alatt könnyedén installálhatunk a következő paranccsal: (A továbbiakban a sor elején található >-jel a parancssort jelenti, azt nem kell beírni)

> apt-get install gphoto2

RedHat/Fedora rendszerekre pedig létezik rpm csomag formájában is.
Ha fent van gépünkön ez a kis csoda, akkor kezdődhet a munka. A program parancssoros, mint minden rendes program. A számítógéphez kapcsolt fényképezőgépek listáját a következő paranccsal tudhatjuk meg.

> gphoto2 --auto-detect Fényképezőgép detektálása Kapunk egy listát, ahol a felismert kamerák láthatóak és a port, amihez csatlakoznak. Az ismert kamera típusokat is megjeleníthetjük:

> gphoto2 --list-cameras

Ez a lista a program honlapján is látható, és érdemes előre átnézni, mert sok káromkodástól mentjük meg magunkat.

A fényképezőgép adatait ezután úgy kezelhetjük, mint a fájlrendszer állományait.

Ha nem akarunk sokat gépelni, akkor a legegyszerűbb, ha a következő paranccsal mindent lementünk:

> gphoto2 --get-all-files

Hátradőlünk és hagyjuk, hogy a képek a vinyóra vándoroljanak.
Persze böngészhetünk is fotómasinánkon.

Lekérhetjük a könyvtárak neveit:

> gphoto2 --list-folders

Beléphetünk a könyvtárba:

> gphoto2 --folder könyvtárnév

Kilistázhatjuk a fájlokat:

> gphoto2 --list-files Fájlok listázása A parancs hatására egy listát kapunk képeinkről (vagy egyéb állományainkról, ami a memóriakártyán található). Mindegyik fájl tartalmaz egy sorszámot is, később ezzel hivatkozhatunk rájuk. Nem egy kényelmes módszer, főleg több száz képnél, de kárpótol minket, hogy GNU/Linux rendszerünkben sok parancs segítségével lehet szűrni, rendezni szöveges állományokat.

Pl: > gphoto2 --list-files | grep -v 'image/jpeg'

Ezzel a parancs kombinációval ki tudjuk szűrni azon állományokat, melyek nem jpeg képek.

Ha nem akarunk minden adatot lementeni, akkor a következő kapcsolók segíthetnek nekünk. A változatosság kedvéért csak a kapcsolókat írom ki: --get-raw-data --get-audio-data --get-thumbnail

Mindegyik kapcsolónak egy tartományt adhatunk meg, ami ugyan azokat az elveket követi, mint az egyedi oldalak kinyomtatása a legelterjedtebb szövegszerkesztő programban.

> gphoto2 --show-image 190-198,1

A parancs hatására megtekinthejük az összes elérhető információt a 190-től 198-ig terjedő számozással ellátott képeknél, valamint az első képnél.

Most elég bátorságot összegyűjtve bemutatom, hogy mivel lehet megváltoztatni az alapértelmezett fájlnevet letöltésnél.

> gphoto2 --filename 'eskuvo%03n%Y%m%d.jpg' --get-file 1-10

Akár mennyire is hihetetlen, ez a kódsor helyes. Ez a parancs az első 10 fájlt lementi eskuvo néven, beszámozza őket 3 számjegy hosszan (az üres helyiértékeket 0-val tölti fel), a végére pedig év,hónap,nap alapján hozzáírja a dátumot, a végére pedig kiterjesztést biggyeszt.
Talán megmenekülök a nép haragjától, ha nem részletezem az egyes hieroglifák mit jelentenek. A súgó részletesen tartalmazza a jelentésüket.

Most pedig következzen a legérdekesebb funkciók gyűjteménye, a távvezérlés. A program honlapján részletesen le van írva, hogy mely típusokat lehet irányítani. Ha ilyen gépünk van, akkor igazán örülhetünk.

> gphoto2 --capture-image

A fenti parancs egyetlen képet készít. Párjai a --capture-movie --capture-sound. Rossz hírem van a Canon EOS 350D tulajdonosoknak. Habár ez a gép távvezérelhető, a program azon verziója, amit bemutatok, nem támogatja ezt. Talán egy későbbi verzióval megvalósul ez is. Addig is javaslom a multicam nevű programot, amivel egyszerre 5 Canon gépet tudunk használni.

Mielőtt a klikkelős társadalom halálra dobálna működésképtelen egerekkel, sietve megjegyzem, hogy a programnak van grafikus felülete. A program a gtkam névre hallgat. Betölti a képeket gyorsnézetben (ahol ez lehetséges), hogy ránézésre ki tudjuk választani, mi az, amit le szeretnénk tölteni és mi az, amit inkább átadnánk az enyészetnek. Grafikus felület A gPhoto remek program, de biztos vagyok benne, hogy aki már testre szabta rendszerét egy fizetős operációs rendszerrel, nem fogja mindet félredobni, hogy a billentyűzeten matasson. Személy szerint azon Linux fanatikusoknak ajánlom, akik szeretik rendszerüket automatizálni. A fenti parancsok ismeretében például nem nehéz összedobni egy olyan scriptet, ami mindig csak a legfrissebb képeket másolja gépünkre. Ha pedig valaki olyan szerencsés, hogy számítógépével vezérelni tudja fényképezőgépét, akkor gyorsan és ingyen össze tud állítani akár egy lakásfigyelő rendszert is, aminek az állapotát interneten követheti nyomon.