Mint a címből is kiderül, az általam elképzelt cikkecske csupán egyfajta hangos elmélkedés dolgokról, szabályokról. Nem kötelező érvényű, de sokunk - köztük én is - beleesünk azokba a hibákba, melyek fejben néha összevesznek az általánosan elfogadott nézetekkel.

A technikai kérdéseket csupán érinteni szeretném, inkább a komponálási, szerkesztési talányokkal szeretnék foglalkozni.

Az oldalon az értékelések kapcsán sokszor elhangzanak bűvös kifejezések, melyek a laikus számára szinte semmitmondóak, érthetetlenek vagy éppenséggel misztikusnak tűnnek. Nem szeretném megváltani a világot ezek ismertetésével, azonban mivel az oldal elsődleges célja az amatőrök támogatása, így talán lesz egy-két "újszülött", akinek még ez a "vicc" is új...

Mi is mehet végbe egy fotós fejében a kép komponálásakor?

A téma adott, megtaláltad, de

• Melyik legyen az a szög, ahonnan a legtöbbet tudom láttatni?
• Honnan exponáljak, hova álljak ismerve az objektívem tulajdonságait?
• Hogy a legkedvezőbbek az arányok?
• A közeli vagy a távoli témára tegyem az élességet?
• Egyáltalán mekkora mélységélesség legyen, ehhez milyen blende/rekesz lenne a leginkább célravezető és milyen zársebességgel, milyen érzékenységgel?
• Hogyan komponáljam?
• Tekintetbe véve a fényeket, melyik nézőpont és milyen kiegészítőkkel /vaku, derítés, szűrő / lesz tökéletes a kép?

Természetesen közel nem teljes a lista, csupán érzékeltetni szerettem volna, mivel is kezdődik egy kép születése optimális esetben, már a fotós fejében. Szinte minden rajtunk múlik és kőbe vésett szabályok nem léteznek, ellenkező esetben hol lenne az alkotói szabadság? De ne felejtkezzünk meg, azon általánosan elfogadott írott vagy íratlan komponálási szempontokról, melyek érzéseket váltanak, válthatnak ki a befogadóban.

Mielőtt belemélyednék magába a definíciókba, csupán egy gondolat Ed Leystől (http://www.blackmallard.com/cal_ls/): A "kompozíció tanítás" a kreativitás önkényesen rákényszerítése másokra, ami egyfajta mesterkélt kötöttséghez vezet, és így elfojthatja az egyes tehetségekben rejlő nagyszerűséget, ezáltal egy silányabb világot teremtve.

Mit is értünk egy kép kompozíciója alatt? Az egyéb művészettörténeti, vizuális irányzatok hitvallásába nem szeretnék belemélyedni, unalmas lenne, maradjunk a kaptafánál, fotózz-unk.

A kész kép általában akkor tekinthető jól komponáltnak, ha a tartalmi és képi mondandó által képviselt formai megjelenés harmonikus összhatást kelt, elemeivel a befogadó figyelmét a lényegre irányítja és megfelel az általános esztétikai követelményeknek. A fénnyel írás alkotói szabadsága során ha nem szeretnénk, hogy kreativitásunk, szabadságunk sérüljön, tudatosan kell a szabályokat alkalmazni, majd ezek elsajátítását követve az alapelvek tiszteletben tartásával elegánsan léphetjük át azokat, természetesen figyelemmel a képi és tartalmi mondandó szoros egységére.

Nézzünk néhány - talán hasznos - kompozíciós tanácsot:
A komponálás alfája és omegája alapesetben az irányvonalak és iránypontok meghatározása, azok elhelyezkedése a kompozícióban. Ehhez segítségül vehetünk egy geometriai alapfogalmat, nevezetesen az aranymetszést vagy ahogy fotóskörökben - néha helytelenül - emlegetik, a harmadolási szabályt. Ezen szabályok a természetes arányosságra irányuló törekvéseket fejezik ki, melynek helyes alkalmazása során harmonikus lesz az összkép. De vegyünk egy konkrét példát:

Aranymetszés és a harmadolók

Látható a képen a törekvés az alsó harmadoló aranymetszésébe történő főtéma elhelyezésére. Látványos ezen kívül mindazon pontok elhelyezkedése, melyre komponálva a témát, egyensúlyban lesz a kép.

1. Töltsd ki a teret!
Ha a téma nem, vagy rendezetlenül tölti ki a teret, a szemlélő nem érzi "kereknek", befejezettnek. Természetesen - és itt jön az alkotói szabadság - egy üres rész, negatív tér is lehet koncepciós elem, amennyiben szervesen kapcsolódik a kép egészéhez. Szerencsés azonban egy láthatatlan, ám mégis erősen jelenlévő vezérvonal, mely irányítja, vezeti a szemet a témára.

2. Keret, keretező elem.
Természetesen nem az általános értelemben vett keretről ejtenék pár szót - azok nekem sosem sikerülnek - hanem a kompozíció során alkalmazható elemekről. Amennyiben két alapvető részre, nevesen a háttérre és a témára bontjuk a képet, rögtön látható miről is van szó. Minden ami nem téma, az háttér és fordítva is természetesen igaz az állítás. Amennyiben lehetséges, törekedni kell a természetes keretre, mely a témára irányítja finoman a figyelmet.
Amennyiben ez karakteresebb mint a téma, úgy - ahogy fotós szlengben emlegetni szoktuk - borul a téma, azaz nem a fő motívumra kerül a hangsúly, legyen az bármelyik harmadolási pontban. Homogén háttér esetén mindez csupán billentyűkoptatás.

3. A téma elhelyezése.
Vannak természetesen olyan klasszikus témák, amikor a fentiek nem alkalmazhatóak maradéktalanul, jelesen az átlós szerkesztés. Az európai ember már csupán a berögzöttségek okán is balról kezdi szemlélni a képet. Amennyiben egy témát a bal sarokból indítjuk pozitív-, ha a jobból úgy negatív átlóról beszélünk.

4. Színek. Feltételezve hogy nem fekete-fehér illetve ezen "színtelen" változatairól szól a képünk.
A színek minden esetben jelentősen befolyásolják a szemlélőt. A hidegtől a melegig a hangulata igen fontos kompozíciós elem. Törekedni kell a színharmóniára, persze össze nem illő színekkel is lehet hangulatot teremteni. Fontosak az árnyalatok, a színek telítettsége is. A fentiek természetesen a teljesség igénye nélkül íródtak. Láthatóan bár vannak szabályok, azok alkalmazása nem minden esetben kötelező érvényű, hiszen a művészetek egyike sem igazán szereti az uniformizálást, a skatulyákat. De nem is árt optika előtt tartani azon örökérvényű tanításokat, mellyel minden művész szeretné átadni érzéseit egy közvetítő közeg, alkotása révén.

Azonban azt se felejtsük el, hogy a szabályok figyelmen kívül hagyása nem feltétlenül jelent mást, jobbat!