Frissítve: 2018.02.22.
Annyiféle objektív létezik és óriási lehet a különbség közöttük. Felhasználási területük és áruk is igencsak nagy szórást mutat. Nem elég tehát, ha megvesszük valamelyiket, aztán majd esetleg utána jövünk rá, hogy tulajdonképpen nem is erre volt szükségünk. Ez bizony drága móka lenne, úgyhogy némi előzetes tájékozódást feltétlenül igényel a dolog. Ha ismerjük az objektív nevében szereplő rövidítések jelentéseit, sok kellemetlen meglepetéstől óvhatjuk meg magunkat. De (mint majd látni fogjuk) ez néha nem is olyan egyszerű... És sokszor a gyártók sem könnyítik meg a dolgunkat, hogy eligazodjunk a kínálat okozta dzsungelben. Ebben a rengetegben segít kicsit rendet rakni ez a cikk.
Nos, be kell valljam: a cikk írásakor néhány dologgal gondban voltam.
Először is: mennyire legyen részletes? Mert ha túl részletes, akkor nem élvezetes, ha meg túlságosan csak kivonat jellege van, akkor meg túl száraz. Ráadásul pont akinek érdemes lenne, az nem fogja végigolvasni, hiszen pl. egy kezdő egy szót sem fog érteni belőle, ha csak a rövidítések ill. azok magyarázatai szerepelnek.
Ezért végül kompromisszum született: úgy szerkesztettem meg, hogy a cikk eleje egy amolyan jelölés-szótárként funkcionálva, csak a lényeges elemekre támaszkodjon, később is fellapozható legyen. A témával most ismerkedőknek kezdeti információforrásként, a haladóbbaknak pedig amolyan emlékeztetőként működhet. A második felében gyűjtöttem össze az egyes jelölésekkel ill. a hozzájuk szorosan kapcsolódó kifejezésekkel kapcsolatos bővebb magyarázatokat.
Azért ezt is megpróbáltam mindenki számára jól érthető, emberi nyelven megfogalmazni, remélem sikerült :-)))
A másik fő problémám a redundancia kérdése volt. Ugyanis a legtöbb különleges technika természetesen rendelkezésre áll minden nagyobb gyártónál, de többnyire más és más jelöléssel illetik őket, illetve néhányuk esetében kisebb-nagyobb eltérések azért tényleg vannak is. Ezekre szintén a cikk második részében térek ki, így maradhat könnyebben átlátható az első fele.
És akkor most ennyi bevezető után lássuk a medvét:
I. Jelölés-szótár:
Jelölés | Jelentése | Cég* | Rövid leírás |
---|---|---|---|
AD | Anomalus Dispersion | Tamron | Alacsony színszórású lencsetagot tartalmaz |
AF-P | Nikon | Léptetőmotoros élességállítás | |
AF-S | AF with SWM | Nikon | Ultrahangos élességállítás. Lásd SWM |
AI | Auto Index | Nikon | Manuális Nikkor objektív |
AI-S | Auto Index Shutter | Nikon | Manuális Nikkor objektív |
APO | Apochromatic Lens | - | Alacsony színszórású lencsetagot tartalmaz |
AS | AntiShake | Minolta | Érzékelőbe épített képstabilizáló rendszer |
AS | Aspherical Lens | Tokina | Aszférikus lencsetag |
ASL | Aspherical Lens | Tamron | Aszférikus lencsetag |
ASP | Aspherical Lens | - | Aszférikus lencsetag |
CA | Circular Aperture | Canon | Körformára alakított blende |
CONV | APO Conversion Lens | Sigma | EX profi telekonverter (Lásd: Konverterek) |
CRC | Close Range Correction | Nikon | Közelkép korrekció |
D | Distance Info | Nikon | Mélységinformációt ad át a gépnek az objektív |
DC | Defocus Control | Nikon | Az életlenségi mező kontrollálható vele |
DC | for Digital Cameras | Sigma | Kisebb képkör, digitálisra tervezve |
DG | DiGit | Sigma | Full frame, digitálisra tervezve |
Di | Digitally Integrated | Tamron | Full frame, digitálisra tervezve |
Di-II | Digital Only | Tamron | Kisebb képkör, digitálisra tervezve |
DO | Diffractive Optics | Canon | Különleges felületkiképzésű objektív |
DX | Nikon | APS-C képkör, digitálisra tervezve | |
E | Electronic Diaphragm | Nikon | Elektronikus (azaz nem mechanikus) rekeszbehúzás |
ED | Extra Low Dispersion | Nikon | Alacsony színszórású lencsetagot tartalmaz |
EX | Excellence | Sigma | Sigma profi csiszolású objektív |
FC | Focus Clutch | Tokina | AF/MF kapcsoló |
FE | Floating Element System | Tokina | Lebegőpontos lencserendszer |
FO | One Touch Focus Clutch | Tokina | Lásd: Full Time Manual Focus (FTMF) |
FTMF | Full Time Manual Focus | Canon | Az AF kézzel bármikor kézzel felülbírálható |
Fish-eye | Fish-eye | - | Halszem objektív |
G | Nikon | Blendét gépvázról vezérli | |
HLD | High/Low torque modulated Drive | Tamron | Nagy nyomatékú léptetőmotoros élességállítás |
HSM | Hyper-Sonic Motor | Sigma | Ultrahangos élességállítás |
IF | Internal Focus | - | Belső élességállítás |
IS | Image Stabilization | Canon | Képstabilizátor |
L | Luxury | Canon | Canon profi csiszolású objektív |
LD | Low Dispersion | Tamron | Alacsony színszórású lencsetagot tartalmaz |
M/A | M/A mode | - | Az AF kézzel bármikor kézzel felülbírálható |
Macro | Makró objektív | - | Közelképre fejlesztett és korrigált rajzú objektív |
MC | Multi Coating | Tokina | Többrétegű tükröződésmentesítő lencsebevonat |
Micro | = Macro | Nikon | Lásd Macro |
MSC | = Movie & Still Compatible | Olympus | Léptetőmotoros élességállítás |
OS | Optical Stabilizer | Sigma | Képstabilizátor |
PC | Perspective Correction | Nikon | Perspektíva korrekciós objektív |
PD | Phase Fresnel | Nikon | Fresnel-lencse (igen kis méret) |
PZD | Piezo Drive | Tamron | Piezo meghajtású motor |
Reflex | Reflex | - | Tükörobjektív |
RF | Rear Focus | - | Hátsó élességállítás |
RXD | Rapid eXtra-silent stepping Drive | Tamron | Csendes működésű léptetőmotoros fókuszmeghajtás |
SIC | Super Integrated Coating | Nikon | Speciális többrétegű lencsebevonat |
SLD | Super Low Dispersion | Sigma | Alacsony színszórású lencsetagot tartalmaz |
SD | Super Low Dispersion | Tokina | Alacsony színszórású lencsetagot tartalmaz |
SSA | Super Sonic Actuator | Samsung | Ultrahangos élességállítás |
STM | Stepping Motor | Canon | Léptetőmotoros élességállítás |
SWM | Silent Wave Motor | Nikon | Ultrahangos élességállítás |
TS | Tilt-Shift | Canon | Perspektíva korrekciós objektív |
UD | Ultra Low Dispersion | Canon | Alacsony színszórású lencsetagot tartalmaz |
USM | UltraSonic Motor | Canon | Ultrahangos élességállítás |
VR | Vibration Reduction | Nikon | Képstabilizátor |
XR | Extra Refraction | Tamron |
*: Az adott kifejezést/jelölést speciálisan használó gyártó cég neve. Amennyiben túlnyomórészt ugyanazt az elnevezést használja minden gyártó, akkor fölöslegesnek éreztem mindet felsorolni, ilyen esetekben egyszerűen csak egy "-" szerepel.
II. Jelölések magyarázatai bővebben:
Élességállítás
Ultrahangos élességállítás: (USM / AF-S / HSM)
Ultrahanggal hajtott AF segédmotor. Csendesebb, gyorsabb, pontosabb élességállítást tesz lehetővé. Főleg nagy teléknél ill. nagy zoom-átfogású objektíveknél látszik meg az előnye, hiszen itt mozgatja a leghosszabb úton a lencséket az AF motor. Persze minden obi igencsak meghálálja az ilyen "csecsebecsét", hisz a fenti pár tömör jelző a valóságban ennél sokkal nagyobb különbséget jelent. A csendesebb működés például lessátras fotózásnál is hasznos, cserkelésnél pedig szinte életmentő lehet. (Vagy legalábbis képmentő :-)). Az expónál lefutó zárszerkezet hangját ugyanis az éberebb állatok már úgyis meghallják, de ha ettől elijed is, legalább már készült róla egy fotónk. Ha ugyanezt még a fókuszálás közben teszi, akkor esélyünk sincs meglepni és értékelhető képet készíteni róla. Arról nem beszélve, hogy nagyságrendekkel gyorsabb és még ráadásul pontosabb eredményt is kapunk (általában utánaigazítás nélkül is). Tehát igazi kincsről van szó.
Gyártónként más elnevezést használnak rá az alábbiak szerint:
Canon | USM (UltraSonic Motor) |
Nikon | SWM (Silent Wave Motor) Az objektíveken az AF-S felirattal jelzik. |
Sigma | HSM (Hyper-Sonic Motor) | Tamron | USD (Ultra-Sonic Drive) |
Hátsó élességállítás: (RF= Rear Focus):
Az élességállításkor csak a leghátsó lencsetag mozdul, ezáltal a szűrők helyzete változatlan maradhat, így ez nagy segítség lehet. Viszont (főleg nagy teléknél) esetleg továbbra is problémát jelenthet a lencsék elmozdulásából eredő súlyeloszlási probléma. Fókuszálás közben hirtelen egész megváltozhat a súlyeloszlása az objektívnek, ami még állványra helyezve is tud zavaró jelenségeket produkálni. Erre jelenthet megoldást a belső élességállítás.
Belső élességállítás: (IF= Internal Focus):
Az élességállítás során csak az objektív belsejében lévő lencsetagok mozdulnak el, így nagyon gyors AF működést, kíváló és végig egyenletes súlyeloszlást jelent. Azonkívül biztosan nem jelent gondot a frontlencsére helyezett szűrő alkalmazása, mivel az nem fordul el. (Félszűrőknél vagy polár szűrőknél ill. bizonyos effekt szűrőknél ez bizony nagyon nagy problémát tud okozni). Valamint a tubushossz sem változik közben, így tárgyfotónál, makró felvételnél ez szintén apró, ám rendkívül hasznos segítség, hiszen nem kell újra beállítgatni mindent.
Képstabilizátorok:
Működési elve:
Két giroszkóp figyeli a vertikális ill. horizontális elmozdulást, amelyet aztán egy az optikába épített mikroprocesszor feldolgoz, és a megfelelő korrekciót végrehajtja egy speciális lencsetagon, így az egy pontból kiinduló és az objektíven áthaladó fénynyalábok továbbra is egy, helyes ponton metszik egymást (a képsíkon). Ezáltal kézből való fotózásnál hosszabb expozíciós időt tesz lehetővé bemozdulás nélkül. Hatékonysága ált. amatőr típusoknál 1-2 blendényi, profibbaknál max. 3 blendényi, ami nagyon hasznos segítség tud lenni fényszegény környezetben, mozgásban lévő járműről fotózva vagy amikor nincsen idő/lehetőség az állvány használatára, mégis nagy a bemozdulás esélye.
Képstabilizátor működése (forrás: Canon USA)
Előnye:
A legtöbb esetben persze jó tud lenni egy állvány is, de vannak olyan esetek, amikor egyáltalán nem helyettesíthető a stabilizátor szerepe. Pl. ha egy csónakkal szeretnénk becserkészni vízimadarakat vagy mozgó járműből fotózunk, bizony az állvány nem oldja meg a problémánkat, vele együtt is ugyanúgy be fog mozdulni a képünk, hisz maga az állvány is az imbolygó járműre van felállítva. Ilyenkor a képstabilizátor az igazi megoldás. A svenkelés megkönnyítésére általában kikapcsolható a vízszintes irányú stabilizátor, ilyenkor csak a függőleges irányú mozgást egyenlíti ki az objektív, a vízszintes irányt érzékelő giroszkóp jelzését nem számítja bele.
Még egy kis apróság: a stabilizátor áldásos hatásának köszönhetően a kereső képe sem fog beremegni! Ez nagyon hasznos, főleg 300mm fölötti erős telével való fotózáskor. Ráadásul ez megkönnyíti az AF dolgát is, mivel biztosabban talál kontraszt-pontot magának, ha nem mozdul be közben.
Hátránya:
Nyilvánvaló előnyei ellenére azért természetesen ennek a technológiának is vannak hátrányai. Mik is ezek?
- Először is, az optikai stabilizátor nyilvánvalóan még további lencsékkel és elemekkel bővíti az objektív felépítését, ez pedig rontja az objektív rajzát. A Konica-Minolta ezért is keresett más megoldást, amikor inkább magába az érzékelőbe helyezte a stabilizáló rendszerét.
- Állványra helyezett gép megzavarhatja a stabilizátort, mely (önmagát gerjesztve) feleslegesen és folyamatosan túlkompenzál, így pont ettől lesz életlen a felvételünk! Ezt a hibát a mai, korszerű stabilizátorok már többnyire korrigálják (észreveszi az állványra szerelt gépet és kikapcsol). A korábbi típusoknál viszont nekünk kell erre figyelni és ilyenkor kikapcsolni, különben kellemetlen meglepetésben lehet részünk.
- További hátrány lehet a nagyobb áramfelvétel. Sőt, a korábbi modelleknél még igen komoly problémát jelentett az, hogy bekapcsolás után folyamatosan működtek, ezáltal nagyon hamar lemerítették az elemeket. A manapság gyártott típusok már csak a felvételkor kapcsolódnak be.
Helyette még megoldást az ISO érték (érzékenység) emelése vagy fényerős objektív jelenthet. Míg az előbbi zajosodással, utóbbi viszont drasztikus mértékű pénztárca-csappanással jár együtt. Mindkettő elég kellemetlen mellékhatás, úgyhogy nem olyan rossz dolog az a stabi ;-)))
Gyártónként az alábbi jelöléseket használják rá:
Canon | IS (Image Stabilization): Lásd fent! |
Nikon | VR (Vibration Reduction): Létezik már VR-II is, melynek hatékonysága kb. 4 blendényi. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy míg egy normál 300-as telével a reciprok szabály szerint kb. 1/300-1/250-ig tudja az ember kitartani biztonságosan, addig uezt VR-II-vel felvértezett obival elvben akár 1/30-ad, sőt akár 1/15-1/20-ad értékig is exponálhatunk anélkül, hogy a felvételünk bemozdulna. Ez hatalmas segítség. |
Sigma | OS (Optical Stabilizer) |
Tamron | VC (Vibration Compensation) |
Minolta | AS (AntiShake): A Minolta híres hagyománybontó, kreatív megoldásairól, pár éve bizony fel is rázta a piacot, amikor olyan képstabilizáló rendszert mutatott be, amelyben az objektív helyett közvetlenül az érzékelőbe van építve. Ezzel gyakorlatilag elérték, hogy az ilyen gépvázra rakott minden objektívvel stabilizált képet kaphat a fotós. |
Panasonic | Mega OIS (Optical Image Stabilization) |
Digitális képstabilizálás:
Az előbbiekben az optikai képstabilizálásról esett szó. Mivel néhány gyártónál találkozni olyan megoldásokkal, amit bár képstabilizációval hirdetnek, a gép valójában nem rendelkezik ezzel, hanem valamilyen más technikával érik el a kívánt eredményt (=bemozdulásmentes kép). Lássuk, mik is lehetnek ezek:
- Auto ISO emelés: a gép, ha úgy ítéli meg, hogy bemozdult lenne a kép, akkor automatikusan emel az érzékenységen. Ez a megoldás, bár tud hasznos lenni, automatikusan zajszint-emelkedéssel jár sokszor úgy, hogy az más módszerrel elkerülhető lett volna. Ráadásul ezt csak otthon vesszük észre, bosszankodva.
- Auto Sharpen: nagyobb élesítéssel készíti el a képet. Ez azért ált. utómunkában finomabban hangolható, ill. a kellemetlen mellékhatások jobban kiküszöbölhetőek, mint a gép beépített szoftvere által készített képen, úh. ez is inkább kerülendő. Ha a körvonalak mentén gyakran világos kis peremvonalak jelennek meg, nézzük meg, lehet hogy ez van bekapcsolva.
"L"-es optikák:
A Canon a profi objektívjeit jelöli így. Ezek az optikák igen kifinomult lencsecsiszolási technikákkal, rendkívül magas követelmények mellett készülnek. Mindegyik por-és nedvességálló, kivételesen odafigyeltek a szín- és lencsehibák korrigálására, a legtöbbnél fluoritos bevonatot is használnak. A Canon cég az ilyen obikat külsőleg is megkülönbözteti: egy a frontlencse utáni piros karikával jelölik.
EX széria:
A Sigma profi objektívjeit jelöli így. A Canon "L" szériájához hasonlóan magas minőségű felépítés és optikai minőség jellemzi. Szintén használnak kívülről is jól látható jelölést az objektív profi voltára, csak itt arany a szegély.
M/A mode (Nikon, Sigma), FT-M (Full Time Manual Focus, Canon):
Néhány jobb minőségű objektíven az élességállításba automata (AF) állásban is bármikor belenyúlhatunk (korrigálhatunk) manuálisan is, az optika károsodása és MF módba váltás nélkül.
CRC (Close Range Corrigation):
Közelfényképezést korrigáló rendszer, mely által az objektív rajzát a nagyon közeli tárgytávolságban is korrigálni tudják, így főleg makró optikáknál használják, de néhány széleslátószögű, ill. halszem objektívnél is alkalmazzák.
Működésének lényege, hogy a lencsecsoportok egymástól függetlenül mozognak a fókuszálás során. Ez biztosítja a folyamatos, átmenet nélküli és minden tartományban igen pontos AF teljesítményt, még közelfényképezés (így extrém kicsi tárgytávolság) esetén is.
FE (Floating Element System):
Lebegőpontos lencserendszer, mely által az objektíven belül a lencsecsoportok egymástól függetlenül tudnak mozogni, így a fent ismertetett Nikon CRC rendszeréhez hasonlóan főleg makro objektíveknél közelkép-korrigációra, ill. nagylátószögű és halszem objektíveknél használatos.
Természetesen a Canonnál is létezik ez a rendszer (ők Floating System névvel illetik), de nem használnak rá rövidítést, ill. az objektív adatai között nem található meg. Így nekünk kell utánajárni.
G:
A Nikonnál az egygyűrűs verziójú, a blendét már gépről vezérlő objektíveket jelölik ezzel a betűvel.
AI, AI-S: (Auto Index, ~ Shutter)
Régi manuális Nikkor objektívek. Fénymérés megy vele, AF nincs.
Konverterek:
Általánosságban a gyújtótávolság változtatására szolgálnak. Létezik WC (Wide Converter= Széleslátószögű Konverter) és TC, azaz Tele Converter is. Előbbi inkább csak a kompaktok világában szokásos kiegészítő eszköz, míg utóbbi a profiknak is bevált eszköze, hiszen ez egy nagyszerű módja a teleobjektívünk teljesítményének növelésére.
Továbbá kapható konverter még makro és halszem névvel is (szintén kompaktokhoz), míg előbbi gyakorlatilag egy előtétlencse nagy dioptriával, utóbbi valódi konverterként viselkedik, amely 180° körüli látószöget biztosít.
A továbbiakban én kifejezetten a tele konverterek tulajdonságait szeretném górcső alá venni, ui. ezek az igazán fontosak a DSLR gépek tulajdonosainak.
Az első különbség, ami szembeötlik egy kompakt rendszerhez képest, hogy SLR gépeknél nem előtétlencseként az objektív elé, hanem az objektív és a gépváz közé illeszkedik a konverter. Léteznek általános célú konverterek és kifejezetten profi célra fejlesztett változatok is. A különbség (a képminőségen és a felhasznált anyagokon kívül) nagyrészt abban jelentkezik, hogy míg az általános, amatőr célra szánt darabok viszonylag korlát nélkül használhatóak, addig a profi változatok kifejezetten egy-egy konkrét objektívhez (esetleg obj. családhoz) lettek kifejlesztve, ezáltal annak a darabnak a lencsehibáit korrigálva a kettő együttese is még jó minőséget fog továbbra is biztosítani. Más kombinációt használva ez egyáltalán nem garantált, így fölösleges drága, jó minőségű extendert venni amatőr obihoz, mert lehet hogy ugyanolyan rossz képminőséget ad, mint egy olcsóbb általános célra fejlesztett konverterrel, és ez persze fordítva is igaz.
Egyéb eltérés lehet még, hogy egy gyengébb minőségű (v. régebbi) konverter esetleg bizonyos funkciókat nem vesz át az objektívről, így ezek nem elérhetőek használatukkor.
Itt a képstabilizátor, bizonyos vakufénymérési adatok, mélység-, színinformációk (pl. fényméréshez) és egyéb információkra kell elsősorban gondolni.
Általában 1,4x és 2x típusok a legelterjedtebbek, de létezik 1,7x ill. 3x példány is.
Tudni kell még, hogy bármiféle konverter használata (mivel lencsetagot tartalmaznak) nemcsak a képminőségre lesz kihatással, de veszítünk a fényerőből is. Ez pontosan az alábbi táblázat szerint alakul:
Fényveszteség telekonverternél | ||
---|---|---|
Név: | Szorzó | Fényveszteség: |
TC14 | 1,4x | 1 blende |
TC17 | 1,7x | 1,5 blende |
TC20 | 2x | 2 blende |
TC30 | 3x | 3 blende |
Látható tehát, hogy minél nagyobb gyújtótávolság-szorzót használunk, annál nagyobb fényerőveszteséggel kell számolnunk. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy ált. f5,6-os induló fényerő felett már nem nagyon akar működni az AF, akkor kicsit erős kompromisszumnak tűnik. Felvetődhet tehát a kérdés: "Akkor minek használjunk ilyet, és a profik használnak-e egyáltalán?" A válasz: igen, használjunk, de legyünk tisztában a korlátaival. Inkább amolyan gyakorlati szabályként terjedt el az is, hogy a fix nagy telékhez még a 2x konverter is jó, míg egy profi zoom objektívhez inkább már csak egy 1,4x-ező ad még mindig kíváló eredményt, de persze a minőségi határ mindenkinél máshol húzódik.
Előnyei:
- kis súly (egy 300mm+TC20 súlyban összehasonlíthatatlan különbséget jelent egy 600mm-es teléhez képest, ezért sokszor még azok a profik is megfontolják a használatát, akiknél nem is annyira az ára a szűk keresztmetszet)
- olcsó (ha kiszámoljuk, h. egy 300mm nagy fényerejű obj + TC20 ára hol van a fix 600mm-es obj.-hez képest, akkor ennyi is elég...)
- kíváló módja "feltuningolni" meglévő optikánk teljesítményét
Hátrányai:
- képminőség romlása (mindig jelentkezik, azonos szériájú objektív+konverter páros használatával kisebb hatású)
- fényveszteség (lásd: fenti táblázat)
- esetleg az AF nem fog működni ( a profibb darabokat úgyis a nagy fényerejű optikákhoz fejlesztik, így ott ált. működhet még az AF, az amatőr szetteknél viszont gyakran találkozhatunk ezzel a kompromisszummal)
- sötétebb keresőkép (szintén a fényerőveszteségből eredően természetesen ez is változik)
Sigma EX APO TC 2x
Conv. (APO Teleconverter EX):
A Sigma a profi EX szériás konvertereit külön ezzel a jelöléssel meg is különbözteti. Ezek kifejezetten egy-egy darabhoz lettek kifejlesztve, annak az objektívnek a lencsehibáit korrigálva, melyhez készült, így igazából ehhez ajánlott is a használata. Ezen darabok mindegyike APO lencsét is tartalmaz a színhibák korrigálására.
Makró objektívek:
Általában Macro (kiv. Nikonnál Micro) jelölést használnak rá. Általánosságban nagyon kicsi közelponttal rendelkeznek, és kifejezetten a közeli felvételekhez korrigálták a lencsehibákat is, így legszebb rajzuk ebben a tartományban van. A leképezés igazi macro objektív esetén min. 1:1 arányú, ami azt jelenti, hogy a tárgy azonos méretű az érzékelőre leképezettel. Vigyázat! Némelyik objektívre ugyan feltüntetik a jelölésében, hogy "Macro", ám mégis csak 1:3,5-4 a leképezésük, ezek azért nem makro optikák! A másik jellemzőjük még a makró objektíveknek a nagyon szűk blende lehetősége.
Egy átlagos objektívnél kb. f22-f29-es blende választható, a makró objektíveknél ez az érték akár f32-f45 is lehet! Ez rendkívül nagy szám, ám néha még ez is csak pár centis mélységélességet jelent nekünk, így nagyon is indokolt ez az extra tartomány.
Másik érdekesség: a kisfilmesnél kisebb érzékelőjű gépeknél fellépő FVC (Field View Crop) nem befolyásolja a nagyítás mértékét! Tehát pl.
Canon MP-E65 f/2,8 1-5x Macro
egy Sigma 105mm-es makró obi ugyanúgy digitálison is 1:1 arányú nagyításra képes. Az már más kérdés, hogy a gyújtótávolság "változásából" adódóan más lesz a leképezésünk, de ez gyakorlatilag egy képkivágásnak felel meg a gyakorlatban, így a leképezést nem változtatja meg.
Példának itt egy hihetetlen nagyításra (1:1-5x nagyításra) képes kihuzatos makróobjektív:
Különlegességek:
DC (Defocus Control):
Gehring János - Boldog gyermekkor |
A Nikon speciális portréobjektívjeit jelöli ezzel a két betűvel. A különlegessége, hogy az életlenséget teljesen kontroll alatt tarthatja vele a fotós azzal, hogy befolyásolhatja és az élespont elé v. mögé állítja.
Ez akkor lehet nagyon jó dolog, ha a téma mögött valami kikerülhetetlen dolog van (bokor, szűk műteremben fal, stb), így csak az életlen tartományt a téma elé állítjuk és máris gyönyörű, homogén hátteret kaptunk (holott a témától a háttér ugyanolyan távolságra maradt!).
Nem összekeverendő a Sigma DC-vel!
Példa DC-s obival készített képre:
Perspektívakorrekció: (PC, Tilt-Shift)
A Nikonnál Persective Correction (PC), a Canonnál Tilt-Shift (TS) az elnevezésük, és a képsík eltolásával lehet kontrollálni velük a kép perspektíváját vagy éppen a mélységélesség helyét. Tipikus alkalmazásai: tárgyfotó (pl. ékszerfotó) esetén vagy épületfotónál, tájfotónál.
10,5mm f/2,8G ED AF DX Fisheye-Nikkor
Fisheye:
Az ún. halszem-objektívek igazi csemegék. Segítségükkel 180°-os szögben "láthatjuk" a világot. Létezik belőle cirkuláris és diagonális változat, míg az előbbi minden oldalra biztosítja a teljes 180°-os képszöget, addig az utóbbi a kép átlójában.
Néhány tipikus példa halszemobjektív használatára:
Luigi40 - Előtérben |
Luigi40 - Képtárban |
Luigi40 - KorlátoS |
DO: (Diffractive Optics)
Canon EF 70-300mm/f4,5-5,6 DO IS USM
A Canonnál a különleges felületkiképzésű lencsetagot tartalmazó objektívek jelölése. Ezzel a technológiával kevesebb lencsetagot kell felhasználni a gyártás során, így mind optikailag jobb, mind pedig egy sokkal kompaktabb (kisebb és könnyebb) objektív készíthető.
Tavaly meg is jelent a Canon egy objektívvel a piacon, amely egy
70-300 DO IS USM és 75-300 IS USM
elég népszerű zoom-tartományt, a közepes és nagy tele tartományt fogja át, a 70-300mm gyújtótávolságot (APS-C szenzoron 112-480mm ekv.).
Azért volt forradalmi újítás, mert ez volt a világ első zoom objektívébe épített DO lencsetag. Bár a fényereje nem mondható túl jónak, de mégis nagyban előrelendítheti a későbbiekben a nagy gyújtótávolságú zoom-ok elterjedését, egész egyszerűen a méreténél és súlyánál fogva. Sokkal könnyebb magunkkal cipelni, gyakrabban lehet nálunk túrázás közben is. Ez a jövőre nézve nagyon hasznos fejlesztési iránynak tűnik.
Összehasonlítva egy hasonló fényerejű és teljesítményű (de hagyományos, DO lencsetag nélküli felépítésű) objektívvel elég jelentős a méret- és súlykülönbség.
Reflex: (Tükrös objektív)
Építési sajátságuknak köszönhetően nagyságrendekkel könnyebbek és kompaktabbak a hasonló gyújtótávolságú lencsés objektívekhez képest. Hátrány lehet náluk viszont a nagyon kicsi fényerő (nem ritkán f8-tól, nagyobb tele tartományban f13-f16-tól is, ami még erős fényben is sok témára alkalmatlanná teszi őket).Jellemzője az elég sajátos (körkörös helyett sokszögletű) életlenségi folt.
Előnyei:
- rendkívül könnyű,
- kompakt
- kicsi közelpont
- olcsó
Hátrányai:
- alacsony kontraszt
- kiegyenlítetlen fényerőt biztosít. Középen több, a képszélek felé sokkal kisebb fény jut az érzékelőre
- lassú
- nincs blende, így a mélységélesség nem szabályozható
- életlenségi folt
Képhibák:
AS, ASP: (ASPherical Lens)
Aszférikus lencsetagot tartalmaz. A hordótorzítást javítja, képszéleken is korrigált rajzolatot eredményez. Lehetővé teszi a kevesebb lencsetag használatát, így kompaktabb felépítést és kisebb súlyt jelent.
APO: (APOchromatic Lens)
(APOchromatic Lens) A kromatikus aberráció (azaz színhiba) oka, hogy a lencséknek a különböző hullámhosszúságú (különböző színű)
fénysugarakra más és más a törésmutatója. Mivel a domború lencsével ellentétesen szórja a színt a homorú lencse
ezért egymás színhibáit korrigálni tudják. Ezek a lencsék (az ún. akromátok), szinte teljesen kiküszöbölik a színhibákat, de ezzel a módszerrel mindig csak két szín hullámhosszának megfelelő tartományban tud korrigálni, ezért különleges hármas lencserendszerrel, az ún. apokromát lencsékkel oldható csak meg a mindhárom színtartományra működőképes színkorrekció. Azonban ez a harmadik lencsetag (kalcium fluorid tartalmú anyaga miatt) rendelkezik néhány igen kellemetlen tulajdonsággal is. A hőtágulása nagyban eltér a lencséknél alkalmazott üvegétől, így nagy hőingadozás esetén másként mozdulnak el egymáshoz képest, ami pl. életlenséget okozhat. Mivel ez főleg a nagy lencseátmérővel rendelkező objektíveknél okozhatna gondot, ezért a nagy teleobjektíveknél inkább más megoldást (UD, ED lencsetagokat) alkalmaznak.
Ezek az apokromátoknál is jobb eredménnyel javítják a színhibákat.
CA: (Circular Aperture)
A blende lamelláit úgy alakítják ki, hogy azok nem egy szabályos sokszöget alkotva záródnak be, hanem sokkal inkább kör formájút. Ennek segítségével szebb lesz a mélységélességen kívüli tartomány, finomabb lesz az ún. bookeh.
(forrás: Nikon)
AD, ED, ELD, LD, SLD, UD: (Anomalus Dispersion, Extra Low Dispersion, Extraordinary Low Dispersion, Low Dispersion, Super Low Dispersion, Ultra Low Dispersion)
Ezekkel a jelölésekkel ellátott objektívek tartalmaznak egy (vagy több) alacsony (vagy különleges, lásd AD) színszórású lencsetagot. A kromatikus aberráció (lásd: CA) csökkentésével nagyobb élesség, színhelyesebb kép érhető el. Az ilyen lencséket is tartalmazó objektívek természetesen drágábbak, s egyáltalán nem garantált, hogy színi hiba nem jelentkezik használatukkor, csupán a hatás csökkentése a cél.
(forrás: Tamron)
A Sigma használja még az ELD (Extraordinary Low Dispersion) elnevezést is, pl. az új APO 70-200mm/F2,8 HSM EX optikájába már ilyen a lencsét is rakott.
Az alacsony színszórású lencsék alkalmazásának köszönhetően az objektívek kromatikus aberrációja jelentősen csökkenthető, a különleges szórású (AD) tag pedig a színi hiba szélességét csökkenti.
N (Nano Crystal Coat):
Tükröződésmentes bevonat, mely elsősorban a belső lencsetagok tükröződéseit szünteti meg. Az alkalmazott nanotechnológia miatt rendkívül vékony rétegben is már hatásos.
A jelenlegi technológiai szint mellett 1/1.000.000-od (!) mm vékony bevonat már hatásosabb, mint a hagyományos egyéb bevonatok, így nagy reményt fűznek hozzá hosszútávon.
SIC (Super Integrated Coating, Nikon):
Nikon speciális színhűséget segítő és színszóródás gátló bevonata.
Olyan különleges többrétegű bevonat, mely segít csökkenteni a szellemképet és a becsillanást. Továbbá radikálisan csökkenti a visszatükröződéseket, melyeket maguk az objektív belsejében lévő lencsék okozhatnának. A frontlencsék jellegzetes "nikonos" zöldjét is ez a borítás adja.
MC (Multi Coating Layer, Tokina):
Többrétegű tükröződésmentesítő bevonat, lényegében hasonló szerepe van, mint a Nikon SIC bevonatának.
Digitálisra fejlesztett optikák:
Általánosságban már rájöttek a gyártók, hogy a gyártás során is alapvetően más követelményeket támaszt a digitális világ az objektívekkel szemben, mint tette azt a film. Érzékenyebb a CA-ra, bizonyos színhibákra, illetve különösen érzékenyek a digitális érzékelők a fény beesési szögére. Az ebből fakadó esetleges szellemképek és a többi fent felsorolt képhiba elkerülése érdekében már minden nagyobb gyártó állít elő direkt ezen jellemzőket korrigáló, digitális vázon is jó minőséget biztosító lencsékkel. Azonban némelyek ezek közül csak digitális vázon használhatóak, vásárlás előtt mindenféleképpen érdemes ezekről érdeklődni! Van olyan ezek közül, amelyik csak egyszerűen kisebb képkört rajzol ki (ált. APS-C méretűt, de még ebben is lehet eltérés, utána kell nézni!), illetve pl. a Canon EF-S szabványa szerintiek kifejezetten NEM használhatóak nagyobb érzékelőjű gépnél, ui. ezeknél az utolsó lencsetagot hozták hátrébb, így oldották meg a feladatot, ezáltal valóban olcsóbban és hatékonyan lehet előállítani a meglévő és jól bevált objektívekből új, digitális változatot, hiszen nem kell az összes lencsecsoportot újratervezni. Az egyes érzékelőméretekhez az adott gyújtótávolság-szorzót FVC (azaz Field of View Crop) értékben fogom megadni.
Lássuk, mely jelöléseket használják is a gyártók, és ezek mit takarnak:
DX: A Nikon az APS-C méretű szenzoraihoz (DX formátum) kifejlesztett, színre korrigált, általában ED lencsével felszerelt, a párhuzamos beesési szögre optimalizált objektívjeinek jelölése. A DX (tehát a 35mm-nél kb. 1,5-szer kisebb) képkörét rajzolja ki, ezáltal az előállítás költségei alacsonyabbak, ill. ugyanazon az áron magasabb minőségű, ill. több, magas színvonalú szolgáltatást tud beletenni a gyártó. FVC: 1,5.
DG:
A Sigma digitális igényekhez fejlesztett objektívjei. Párhuzamos beesési szög, a szellemképek és életlenség kiküszöbölésére. FVC: 1.
DC:
Kisebb képkört rajzol ki, mint a kisfilmes képkocka 36*24 mm-es mérete.
Ezáltal kisebb lencséket kell beléjük rakni, könnyebbek, kompaktabbak és ált. olcsóbbak a filmes, hasonló adottságokkal rendelkező társaiknál. FVC: 1,5.
Lásd még Nikon DX!
Di:
A Tamron digitális igényekhez fejlesztett, full frame-es objektívjeit jelöli így. Teljes kisfilmes képkockát képes kirajzolni, de a digitális gépek képérzékelőjéhez igazították a sugármenetét, hogy minél inkább a merőlegeshez közeli szögben érje a fény a szenzort. FVC: 1. Lásd Sigma DG.
Di-II:
Tamron jelölés; kisebb képkör, APS-C digitálisra tervezett. FVC: 1,5. Lásd Sigma DC.
EF-S: (Canon)
A Canon kifejezetten digitális igényekre tervezett objektívjei. A leghátsó lencsetag
jobban benyúlik a gépvázba, így nagyobb érzékelős EF bajonettes gépen NEM HASZNÁLHATÓ!
(A tükröt vagy az obi végét kockáztatod vele, úh. nem érdemes...)
Persze a gyakorlatban ez máshol nem is jelent gondot, hiszen a kisebb kirajzolt képkör
miatt egyébként sem ajánlott EF-S optika használata nagyobb érzékelős (v. kisfilmes) gépen,
de mindenképpen azzal is számolnunk kell, hogy ha később váltani szeretnénk nagyobb érzékelős
gépre, akkor bizony nemcsak gépünket, de most meglévő EF-S optikánkat is cserélnünk kell!
FVC: 1,6.
E-System: (4/3 szabvány)
Az Olympus a Kodakkal közösen jegyezte be, 2002. szept. 24.-én.
A hagyományos 3:2 oldalarányú képformátumhoz képest a digitális világban egyre inkább elterjedt 4:3 oldalarányt támogatja (ezt használják a régebbi TV-k, videok, monitorok, ill. a kompakt digit. gépek túlnyomó többsége is ebben a képformátumban rögzít.) Valamint felismerték a digitális képalkotás során fellépő eltérő igényeket, ezekre az új kihívásokra válaszul fejlesztett ki az Olympus és a Kodak egy új, digitális alapokra helyezett szabványt, ill. egy rendszert. Ez lett a 4/3 szabvány, és az E-System, azaz E-rendszer.
Az alábbi pár alapkőre épül:
- 4:3 oldalarányú képrögzítés
- szabvány bajonett méretet rögzít, ezáltal biztosítja az egyes gyártók objektívjei között az átjárhatóságot
- a digitális igények szerinti tervezés az objektíveknél
Mivel nyílt szabványként jegyezték be, így bárki csatlakozhat hozzá. Jelenleg az alapító Olympus, Kodak-on kívül részvételi szándékát jelezte a Fujifilm, Sanyo, Sigma, Panasonic és a Leica.
Előnyei:
- FVC: 2x. Teléknél ez óriási előny lehet. Egyfelől kisebb súly, sokkal nagyobb elérhető ekv. gyújtótáv (pl. 300 mm +2x TC = 1200! mm-nek megfelelő látószög kisfilmnél). Mindezt egy 300mm-es objektív súlya (és ára) mellett... :-))
- Nagyobb fényerő érhető el vele, mivel sokkal kisebb képkört kell kirajzolnia az objektívnek
- Nagyobb mélységélesség. Mivel a fizikai gyújtótávja azért - az előző példánál maradva - egy 300mm-es objektívnek megfelelő, ezért tágabb rekesznél is jól használható mélységélesség-tartományunk marad. Ugyanezért gyorsabb záridőt is használhatunk ilyenkor. Természetfotózásban ez nagy adu, hisz így egy tájképhez a nagylátó eleve nagyobb mélységélessége már tág blendével is elegendő lehet.
Hátrányai:
- FVC: 2x. Tudom, az előnyöknél is szerepelt már, de pont ugyanebből fakad néhány hátránya is azért. Először is az ultra nagy látószögű tartomány még nehezebben elérhető, ill. az esetleg meglévő Olympus és egyéb csatlakozott gyártó lencséit elfelejthetjük. Azon kívül a kép dinamikája mindenképpen nagyobb, ha nagyobb az érzékelő. Azért azt persze hozzá kell tenni, hogy (főleg az Olympus részéről) folyamatos a fejlesztés, létezik már Olympus 8mm f3,5 halszem objektív (standard 16mm halszemnek felel meg), vagy az Olympus 7-14mm f4 ultra nagylátószögű zoom (14-28mm ekvivalens).
- Kisebb, sötétebb keresőkép. Na, ez azért sokat ront a dolgon. Amit megnyertünk azon, hogy egy hajnali fotózásnál kevés fényben is sikerülhet a vadfotónk a gyorsabb záridő miatt, azt bizony most visszaadjuk azzal, hogy nem tudunk a keresőből olyan pontosan komponálni, illetve az esetleges élességi problémákat nem biztos, hogy észrevesszük.
- Nagyobb mélységélesség. Bizony, ez is kétélű fegyver, fent már láttuk az előnyeit, most itt az ebből fakadó hátrányokat írnám le. Portrézásnál, tág blendés makrónál viszont nem örül neki az ember, mert így nem tudjuk életlenséggel elkülöníteni a hátteret a témától.
Végezetül mindenkinek jó fényeket kívánok!
Bartha Endre
(Fotózz: barthae)
Frissítések: Irházy (Birdie) Róbert