Minden bizonnyal előfordult már, hogy a legnagyobb odafigyelés mellett sem sikerült tökéletesen kiexponálnod egy témát. Olyan fényviszonyok vagy helyzet elé kerültél fotózás közben, amit még a mai korszerű digitális gépek sem tudtak megoldani. Tipikus fotós helyzetek ebből a szempontból:
- az erősen ellenfényes napfelkelte, naplemente
- verőfényes nappal a finom felhős ég és az árnyékos előtér alkotta kompozíció
- belső térben az ablak előtt álló családtagunk

A kiértékelő fénymérés ezeket a helyzeteket nem tudja kezelni. A részleges vagy spot fénymérés abban az esetben ha a (felhős példánál maradva) felhőzetre mérünk fényt, akkor az korrekt lesz azonban az előtér sziulettként "bebukva" jelenik meg a képen. Másrészt, ha az előtérre mérünk akkor felhőzet a teljes felületén "kiég" így az csak egy nagy kifehéredett foltként lesz a képen. Nyilván a példa ki van sarkítva, illetve ezt a jelenséget kompozíciós elemként használni is lehet.

Mi okozza a problémát? A digitális fényképezőgépek árnyalat átviteli terjedelme 8 blendényi. Ellentétben az emberi szemmel ami csodálatosan kompenzálja a nagy kontrasztkülönbségeket, az analóg érzékelő (CCD vagy CMOS) és ez mögötti digitális jelfeldolgozó egység kevésbé toleráns, ha az érzékelőt túl sok fény éri akkor túlcsordul, ha túl kevés akkor nem ad értelmezhető információt. A link mögötti oldalon látható, hogy az érzékelő karakterisztikájában vannak 3-4 blendényi egyenletes átviteli szakaszok ettől lejjebb és feljebb nem lineáris. Mindezekből adódik az, hogy ha a képünk árnyalatterjedelme meghaladja a fenti dinamika átfogást, akkor menthetetlenül problémával fogunk találkozni.
(Canon EOS-5D dinamika átfogása)

Hogyan lehet a bebukás-kiégés jelenséget kiküszöbölni (feltételezzük a helyes expozíciót)? A különböző fotózási helyzetekben más-más módszereket kell alkalmazni. Használhatunk derítőlapokat, világíthatunk, segíthetünk derítővakuzással a megvilágítás kiegyenlítésére, készíthetünk expozíció sorozatot, amit később az utómunka során illesztünk össze. Természetesen a módszereket a megfelelő helyzetekben kell alkalmazni, mit kezdenénk egy derítőlappal, ha a téma maga táj, semmit, viszont soha nem fogunk expozíció sorozatot készítetni a gyerekről az ablak előtt...

Az expozíció sorozat nem ismeretlen a hagyományos fényképezés esetében sem, sőt... Több profi fotós esküszik a módszerre, persze nem véletlenül, egy fontos kép készítése során szükség van erre a biztonsági megoldásra, természetesen nem azzal a céllal, hogy később ezeket utómunkázza.
A hagyományos filmkockák egymásra helyezésével és a megfelelő területek kitakarásával hasonló hatás érhető el mint ennek digitális megfelelőjével. Ezzel a módszerrel is feldolgozhatjuk a digitális képeinket a Photoshop (PS) programmal. Egyszerűen csak a különböző expozíciókat tartalmazó képeket külön-külön layer-ekre kell helyezzük és megfelelő maszkok segítségével kitakarjuk a nem szükséges képrészleteket. A layer tulajdonságát multiply-ra vagy screen-re állítjuk attól függően, hogy az intenzitás növelés, vagy a világosítás a célunk, a layer opacity tulajdonságával finomhangolhatjuk a hatást.

Egy ezektől eltérő újszerű megoldás a HDR (High Dynamic Range) technika. Az alkalmazás alapja egy egyszerű matematikai művelet. A normál felbontású fotók (8 bit/channel) egyesítésével melyek expozíciója eltérő, igen széles dinamika tartományú képeket hozhatunk létre. Ezeknek a képeknek az eredeti formátumukban (32 bit/channel) történő feldolgozása nagyon korlátozott (pár művelet végezhető a PS-ban) és mentésük sem történhet meg hagyományos képformátumokban. Az elkészített kiterjesztett dinamika tartományú képeket vissza tudjuk alakítani "emészthető" formátumba úgy, hogy a széles információ tartalmuk konvertálásra kerül, a látvány ugyan "kompresszálva" de megőrzésre kerül.

Mivel a technikához expozíció sorozat szükséges, erősen korlátolt a felhasználási terület. Egy tájképen is zavaró lehet, ha erős szélben 3-5 expo készül és ezek összerakása után, furcsa elmosott hatást kaphatunk.

A fotózáskor fontos a stabil állvány (mikor nem). 3 vagy 5 expozíciót kell készíteni. Előnyben vannak azok, akik gépén ez beállítható (expozíció sorozat), és egy gombnyomásra elkészül. Az a tapasztalatom, hogy abban az esetben ha 3 expót készítünk akkor minimum 1 fényértéknyi távolság szükséges a jó eredményhez. Nem érdemes RAW-ban fotózni, mert megbonyolítja az utómunkát. Viszont, ha van elfekvőben egy két jó RAW kép otthon, akkor érdemes kipróbálni azt, hogy eltérő "előhívás" után egy HDR feldolgozás mit hoz ki a képből (+-2 Fé-t engednek a RAW feldolgozó programok). Már sok esetben okozott nagyon pozitív meglepetést az eljárás. Abban az esetben, ha elkészültek a képeink ne zavarjon bennünket, hogy az expozíció sorozat több képe első látásra nem fest túl jól (jelentősen túl és alul exponáltak). Nyilván azokat a területek hasznosulnak belőle, ahol értékes információ tartalom nyerhető ki.

HDR kép készítésére alkalmas eszközök: PS CS2, Photomatix Pro.

Az utóbbi alkalmazásról beszélünk a továbbiakban. A program több feldolgozási metódust is kínál, minden alkalommal van lehetőség szoftveres úton a kisebb bemozdulásokat kiküszöbölni. (Align LDR images ...):
- explosure blending (nem terjeszti ki a dinamikát marad 8 bit/channel-ben így szerényebb eredményt kapunk)
- HDR kép készítése és mentése, konvertálása
- HDR kép elkészítése majd a Tone Mapping lefuttatása (a beállító képernyője lent látható)

HDR kép elkészítése majd konverziója
- be kell töltenünk a képeket az alkalmazásba
- el kell készíteni a HDR képet
- mentsünk .hdr kiterjesztéssel (Radiance RGBE) fromátumban (a PS CS2-be betölthető ez a 32bit/channel képformátum)
- ez után válasszuk az Automate/Single file conversion menüpontot és konvertáljunk LDR képet

HDR kép elkészítése majd a Tone Mapping lefuttatása
- be kell töltenünk a képeket az alkalmazásba
- el kell készíteni a HDR képet
- Tone Mapping eljárás, finomhangolás
- menthetünk

Tone Mapping Ezen a képen látható a finomhagolás felülete. Az esetek többségében a szaturációval és a hisztogram beállításával foglalkozni kell, persze ízlés szerint.

Lent látható két 3 képes sorozat és az elkészült HDRI/Tone Mapping fotó:

demo-1 nagyobb méretben

Az expozíciós adatok: f9 1/30 - f9 1/200 - f9 1/400. A 32bit/channel felbontású kép dinamika átfogása 10374:1

demo-2 Az expozíciós adatok: f7,1 1/40 - f7,1 1/125 - f7,1 1/400. A 32bit/channel felbontású kép dinamika átfogása 4524:1

Hogy az így elkészült kép minek minősül, fotó vagy digitális illusztráció az egy másik történet...

További HDR képek:

Fényvadász: Alkonyvárta II.

Yoachim: Nyári gát	tlight: Vízparti alkony	tlight: Felhők mögött a nap
tlight: Dermesztő napkelte	tlight: Csak jég	tlight: Jégfolyó

Ajánlott linkek:
HDR információk:
http://www.hdrsoft.com/index.html

Photomatix Pro letöltés:
http://www.hdrsoft.com/download.html

A PS CS2 és a Photomatix Pro összehasonlítása:
http://www.hdrsoft.com/images/cs2/comparison.html

32 bites HDR készítés PS CS2-vel:
http://www.earthboundlight.com/phototips/photoshop-cs2-hdr-32bit.html

Flender János (tlight)