A madárfotózás kétségtelenül a fotográfia legkedveltebb műfajai közé tartozik. Aligha telik el nap úgy itt az oldalon, hogy valaki ne töltene fel madaras képet, akár jártas az illető az ornitológiában, akár nem.

Jómagam kisgyermekkorom óta szeretem a madarakat, a fotózás területén pedig az ő megörökítésüket tekintem a legnagyobb kihívásnak. Amatőr fotósként írom ezt a cikket, de szerencsére néhány hónapja lehetőségem volt egy neves magyar természetfotós - akinek a hozzájárulása nélkül most inkább nem hivatkoznék a nevére - tanácsait és véleményét kikérni a témában.

Általános észrevételem az oldalon eltöltött csaknem egy év után, hogy az ide feltöltött madaras fotók többsége lessátor nélkül készült. Az ilyen képek között is akadnak persze kiemelkedően jó fotók, mégis, hosszú távon eredményt a madárfotózásban csak lessátor használatával lehet elérni. Ezt a cikket olyanok számára is érthetővé és hasznossá szeretném tenni, akik még csak ismerkednek a fotózással, ugyanakkor mivel több forrást is felhasználtam az említett profi fotós véleményén túl is, ez a cikk minden bizonnyal a gyakorlottabb fotósoknak is - bízom benne - hasznos lehet.

A címben szereplő lessátor alapvető fontosságú a madárfotózás tekintetében. Használatára két főbb okból van szükség: az egyik, hogy a madarak alapvető emberrel szembeni távolságtartása miatt egyes félénkebb madárfajok fotózása még a legnagyobb teleobjektívekkel sem lehetne normális módon megoldható, a másik, hogy a madarak ember nyílt jelenlétében nem viselkednek természetes és zavartalan módon, riadtak és óvatosak lesznek, a fotóst állandóan figyelemmel kísérik stb. és ez a fotón is látszódik. Éppen ezért valahogy meg kell oldani, hogy a természetfotós úgy fotózhassa a madarakat, hogy azok ne szerezhessenek tudomást a jelenlétéről.

Különböző ilyen-olyan álcázi technikák léteznek, de egyikük sem olyan hatásos mint a lessátor. A lessátor tulajdonképpen egy egyszerű építmény, és hatásossága abban rejlik, hogy a madarak megszokják, és környezetük részének tekintik, mivel a fotózás előtt több napra kint hagyjuk.

A lessátorral tulajdonképpen az is megvalósul, hogy nem a fotós alkalmazkodik a madárhoz, hanem ő állíthatja be egy bizonyos mértékig a fotózás körülményeit, ezáltal kevesebb dolgot bízva a véletlenre.

Az építmény elképesztően egyszerű, és gyakorlatilag az egyéni igényekhez alkalmazkodik méreteit és szerkezetét tekintve. Az egyetlen megkötés, hogy a sátor teljesen takarja el, ami belül van csak egy nyílást hagyva, amin keresztül a fotós az objektívet kidugva fotózhat észrevétlenül. Illetve igyekezzünk minél jobban beleolvasztani a környezetébe - a madarak könnyebben megszoknak egy környezetébe illő tárgyat mint egy kirívót.

Házi készítésű lessátram Alapvetően a lessátor mint a neve is mutatja egy sátorra hasonlít szerkezetét tekintve. Tehát egy vázra kerül rá a ponyva vagy bármilyen anyag ami takarást biztosít és minél kevésbé feltűnő. A mellékelt fotón saját házi készítésű lessátram látható, aminek négy alumíniumrúd "lába" van, amiket felül összekapcsoltam, és rájuk került egy ponyva (nálam ez autóponyva). A lessátor belseje szűk, nyáron izzasztóan meleg, télen hideg, és a többórás egyhelyben ülés vagy állás kimerítő, de hát az elszántság itt alapfeltétel.

Egy lessátor keresztmetszete - természetesen kívülről semmi sem látszik, csak a kidugott objektív, ami a ponyván lévő nyíláson át kandikál ki

Maga az elhelyezése kulcsfontosságú. Mint írtam, kévésbé bízunk dolgokat a véletlenre, éppen ezért a madarakat oda kell valahogy csábítani az objektívünk elé, hogy ne menjünk hiába. A legjobb módszer erre az etetés, és - csak nyáron - az itatás. Nyilván ezek nélkül is megoldható a dolog, de akkor olyan pontokat kell választani, ahová gyakran szállnak madarak. A madáretetés módját és szabályait nem részletezném, gondolom aki madárfotózásra szánta a fejét, nem járatlan teljesen ezen a területen. Nekünk nincs más dolgunk, mint úgy felállítani a lessátrat, hogy az etető vagy itató helyszínén egy tetszetős és a madarak által gyakran látogatott ág vagy bármi más tereptárgy felé állítani a sátrat, hogy utána erre tudjunk fotózni a gépünkkel. Beszállóágat is lehet csinálni, ez egy ág az etető közvetlen közelében, amit azért helyezünk ki, hogy a madarak erre szálljanak le és ezen fotózzuk őket, ezt rá lehet kötözni egy másik ágra mondjuk. Tehát alapvető, hogy a lessátras fotózáskor nem mi keresgéljük az objektívet forgatva a madarat, hanem a gépet előre egy fix pontra ráállítjuk (állvány kell), egy olyan helyre ahová nagy valószínűséggel leszáll a madár, ezzel mi döntjük el valamennyire hogy hol fotózzuk a madarat. Itt nyilván felvetődhet a kérdés hogy honnan tudom hogy pont arra a helyre száll le a madár, ahová én terveztem, erre csak az a válasz, hogy tapasztalat útján ki lehet számítani, illetve be is lehet korlátozni a madár útját, tehát ha máshová nem tud leszállni, akkor a beszállóágra fog, illetve nagy valószínűséggel oda ahol az élelem van. A lessátor felállításakor érdemes figyelembe venni a Nap várható állását is.

Egy lessátras madárfotózás helyszíne A sátrat felállítása után néhány napig hagyjuk a helyén, a madarak megszokják és környezetük részének tekintik. A fotózás csak ezután kezdhető meg, persze jó fényviszonyok között napkelte- vagy naplementekor és figyelni kell hogy a madarak ne szerezzenek tudomást arról, hogy a sátorban vagyunk. Éppen ezért érdemes a fotózáskor ketten kimenni, hogy miután a fotós bemászott a sátorba a társa eltávozik, ezzel a madarak - akiknek mindegy hogy egy vagy két ember ők csak veszélyforrásként kezelik - úgy érzékelik hogy elmúlt a veszély. Nagyon fontos hogy ezután a lessátorban tartózkodó fotós már semmit se csináljon, ne mozgolódjon ne zajongjon, még élességet is célszerű előtte állítani a beszállóágra vagy a helyre ahová várjuk a madarat.

Ha nincs módunk másodmagunkkal kimenni, akkor egyszerűen csak korábban kell odamenni, amikor még nincsenek ott a madarak (mondjuk hajnalban ha reggel fotózunk) Jellemző a madarak érzékenységére, hogy a fotózás idején idegenkedhetnek a sátorból kidugott objektívre is, ezért az objektívnek meghagyott nyílásba célszerű a fotózás előtt mondjuk egy fekete flakont vagy valami ilyesmit egy ideig ott hagyni, hogy megszokják a látványt.

Az eddig említett technika elsősorban szárazföldi madarakra vonatkozik, a vízimadarak fotózása körülményesebb, a lessátor persze náluk is a legtökéletesebb módszer, csak hát a nádasba lessátrat építeni körülményesebb, és sok tapasztalat kell hozzá.

Vannak kész, üzletekben megvásárolható, vagy interneten megrendelhető lessátrak is, amelyek profibbak, és kényelmesebbek, de erre azt az ellenvetést hallottam, hogy bizony több helyen előfordul hogy a felállított lessátor kíváncsi emberek vagy mondjuk vaddisznók áldozatául esik. Ez egy filléres barkácsolt építmény esetén nem nagy gond, viszont egy több ezer forintért vásárolt felszerelésnél szívhatjuk a fogunkat.

Ezt a cikket röpke ismertetőnek és kedvcsinálónak szántam, bár remélem hogy semmit nem hagytam ki belőle. A lessátras madárfotózás a cikkből első látásra bonyolultnak tűnhet, de picit belegondolva a gyakorlatban nagyon egyszerű és józan ésszel kikövetkeztethető dolgokból áll. Akit érdekel a téma vagy kérdése van, nyugodtan keressen meg vele.

Jó fotózást mindenkinek és jó fényeket kívánok!

atti16