Az alábbi cikkben megismerkedünk néhány egyszerű alapfogalommal, és néhány nem túl nyilvánvaló technikai felépítéssel.
Nem kívánom bemutatni a profi fényképezést, és szintén nem süllyedünk a mobiltelefonnal való fényképezés bugyraiba. A cikkem célja, hogy a kezdő, vagy haladó amatőr fényképészek, akik gépváltáson törik a fejüket, kissé átfogó képet kapjanak, hogy valóban minőségi változást észlelhessenek a pénzükért, ne pusztán egy 3Mp-es gépet cseréljenek egy 5Mp-esre...
A kategóriák általam önkényesen megválasztott határai, melyek szigorúan az árak alapján születtek, a követezőek:
- 30- 60 ezer Ft
- 60-100 ezer Ft
-100-130 ezer Ft
-130-180 ezer Ft
-180 ezer Ft felett.
Egy kis technika:
Optikai zoom
Itt az elején fontos megemlíteni, hogy az optikai zoom értéke egy viszonyszám, a legkisebb fókusztávolság és a legnagyobb fókusztávolság aránya, melyet milliméterben adtak meg a filmes gépeken.
A digitális gépeknél ezért ekvivalens (filmesnek megfelelő) fókusztávolsággal számolunk, (értelemszerűen mindig ezt jelentik a későbbiekben leírt értékek).
Tehát egy háromszoros zoom-mal rendelkező gép mely 38mm-es fókusztávról indul, annak a tele állása 114mm-nek felel meg a filmes rendszerbe átszámolva.
Miközben egy nagylátószögű, 28mm-ről induló optika mely négyszeres közelítésre képes, el sem éri ezt a tele értéket. (28x4 =112mm).
Tehát nagyon fontos megnézni, hogy a gyártók milyen számok alapján számolják ki a közelítés mértékét.
Másrészt kinek mi a fontos, nagylátószög, vagy nagy tele zoom.
Figyeljük a gyakorlatlanoktól mindig elhanyagolt fontos dologra, a kezdő fókusztávolságra, mert bizonyára sokat fogunk fotózni zárt helyen, szobában. Egyáltalán nem mindegy, hogy 28, vagy 35, esetleg 39 mm-től indul a kezdő gyújtótávolság. Itt ugyanis sokkal több képet készítünk, mint a teleobjektív másik véghelyzetében
Igazi nagylátószögnek csak a 28 mm, vagy az alatti fókusztávolság számít, ez már valóban jó lehetőségeket nyújt szűk helyen, zárt térben.
Mint itt is látható, a keskeny átjáróban a 28mm-es optikával ellátott fényképezőgéppel fotózva éppen látszik a két oldalsó ajtó üvege, a nagyobb kezdő fókusztávval erre esély sincs.
Sőt a 39mm-rel már jelentős kompromisszumokra kényszerülünk.
A helyesen megválasztott gyújtótávolság nagyban befolyásolja a bemutatni kívánt teret.
A nagylátószög (Wide) széthúzza, a nagy gyújtótávolság (tele) pedig összenyomja, lecsökkenti a tárgyak közti távolságot, miközben a fő téma, esetünkben a tűzcsap, ugyanakkora méretű mindkét képen..
Fényerő- Blende- Zársebesség
A fényerő az objektív gyújtótávolságának és a lencse átmérőnek hányadosa.
Az objektívek elejére mindig fel szokták írni a fényerőt, mely az optikai lencséken átjutó fény mennyiségét jelzi. Minél kisebb ez a szám, annál jobb.
Általában két értéket adnak meg, (pl. f3,0-f4,5) mely a kezdő fényerőt jelzi a legkisebb és legnagyobb gyújtótávolság esetén.
A lencseátmérőt érthető okokból nem lehet módosítani, viszont az általa átengedett fényt a blende (rekesz) szabályozza. Ezzel az eszközzel pontosan lehet szabályozni az érzékelőre jutó fény mennyiségét.
Minél jobban szűkítjük a rekeszt (növeljük értékét: F4; F4,5; F5,3 stb.) annál kevesebb a bejutó fény mennyisége. Általában egy lépés, 1/3-al csökkenti a fény mennyiségét (-0,3 FÉ)
A blende csökkentése nem csak a fényerőre, (FÉ) hanem a mélységélességre (DOF) is hatással van, a legtágabb nyílásnál a legkisebb, és fordítva, a legszűkebb blende esetén a legnagyobb az elkészült kép mélységélessége.
A mélységélességet még egy fontos dolog befolyásolja, mégpedig meglepő módon, a képérzékelő mérete.
Itt (is) a nagyobb a jobb, minél nagyobb az érzékelő, annál precízebben szabályozható a DOF.
Egy kis érzékelőnél nehézségbe ütközik a kis mélységélesség, az elmosott háttér elkészítése, mert gyakorlatilag folyamatosan széles az élességi tartomány.
Ez az oka, hogy egy kompakt gép esetében általában f8-nál nincs is szűkebb blende, hisz itt már elég nagy a DOF, miközben egy APS-C méretű érzékelőhöz tartozó optika még f22-es, sőt szűkebb rekeszt is tud használni.
Az azonos rekesz, és ugyanazon körülmények ellenére a nagyobb képérzékelő sokkal kisebb mélységélességet produkált, ezáltal jobban elkülönült a téma és háttér.
A zársebesség viszonylag egyszerűen definiálható, a képérzékelő megvilágítási idejét mutatja.
Ez néhány másodperctől, egy-két ezred másodpercig a jellemző.
Itt is jelentős befolyásoló tényező az ár, olcsó gépeken 1sec és 1/500sec között szokott lenni, mely ugyan általános családi felhasználás mellett megfelelő, de már hobby szintű felhasználásnál is korlátozó tényező lehet.
Azt lehet mondani, hogy a 15sec és a 1/2000sec-es záridő között szabadon választható zársebesség már jól kiszolgálja egy amatőr igényeit.
Tulajdonképpen, a zársebesség is a bejutó fény mennyiségét szabályozza, és a beállítás lépésköze itt is 1/3-ad fényértékenként állítható.
Jól látható, hogy egy adott téma esetén a helyes expozícióhoz több különböző kombináció megfelelő lehet, például 1/500-f3,5 ugyanazt az expozíciós értéket adja, mint 1/60-f11. Csak mint látható az elsőnél éles téma és elmosott háttér a másodiknál élesnek látszik a kép egésze, de az téma már bemozdulhat.
Optika
Nyilvánvaló, hogy az olcsó gépek olcsó alkatrészekből épülnek fel.És ahol ez leginkább tetten érhető, az maga az optika.
A költségek alacsonyan tartása a gyártóknak a legfontosabb, ezért a lencserendszer kialakításán igen sokat meg tudnak spórolni.
Kicsi képérzékelőkhöz gyengébb optikák tartoznak jobbára, bár vannak üdítő kivételek, de ott az keményen jelentkezik az árban.
Az egyik legfőbb, és legtöbbet mért optikai hiba, a Kromatikus aberráció, mely a kontrasztos helyeken a lilás élek képében jelentkezik. Ez jó esetben egy-két pixel széles, máskor akár tíz fölött van. Általában a rekesz szűkítésével ez jól csökkenthető.
Azonban ez még a komoly optikák esetén is jelentkező probléma, pedig ott minimális szinten van tartva a különleges csiszolású, épp ezért drága lencsékkel.
Ma már sokfajta cég gyárt fényképezőgépeket, azonban optikákat, csak a nagy múltú gyártók (Canon, Minolta, Zeiss, stb.) tudják a legjobb minőségben előállítani. Ez a legbonyolultabb, legdrágább, és egyben legidőtállóbb beruházás.
Itt térül meg az optikai lencsékkel foglalkozó cégek évtizedes-évszázados tapasztalata. Nem véletlen, hogy a Sony és Panasonic, a legnagyobb elektronikai gyártó is partnert kerestek majd találtak a Zeiss és a Leica személyében, a felső kategóriás objektívek gyártására, pedig (még) nem is gyártanak DSLR-t.
Bár ez szerintem már nincs messze.
Cserélhető optikás gépek esetén pedig megfigyelhető, hogy nem ritkán a váz többszörösét is elkérik egy jobb objektívért. Egy ekkoráért meg különösen.
Ez Csak Egy Pixel...
Az gondolnánk, hogy minél több a megapixel, az mindenképp jobb képet eredményez.
Azonban ez nem teljesen igaz.
Az egyik legfontosabb paraméter ebben az esetben, hogy az érzékelő felületén mekkora hely jut egy darab pixelnek.
Ezt csupán két dolog határozza meg, mekkora az érzékelő, és hány millió pixel van rajta.
Nyilvánvaló, hogy ez csak egy elméleti számítás, a tényleges pixel ennél kisebb, a felületszerelt alkatrészek, és a köztük lévő valós távolság miatt. Mivel többfajta érzékelő van jelenleg gyártásban, ezért így nem lehet teljesen pontosan összehasonlítani őket.
Ezek az általánosan alkalmazott CCD, a CMOS, és a SuperCCD.
A három érzékelő típus, más és más elhelyezkedésű, működésű, továbbá más méretű fotódiódákat tartalmaznak, azonban mi csak az egy diódára jutó maximális helyre vagyunk kíváncsiak most.
Az egy pixelre eső terület négyzetmikronban adható meg (a mikron a milliméter ezredrésze).
Elég szemléletes lesz a különbség így is.
Sajnos, minél kevesebb hely jut a felületen egy pixelnek (fotódiódának), annál rosszabb a helyzet.
Ugyanazon képet, egy kisebb érzékelőn, kisebb helyre kell pontosan vetíteni, és minél kisebbek a pixelek, annál zajosabb a kép, és csökken a nagyíthatóság is.
Sajnos, az olcsó gépek kis képérzékelőihez mindig olcsó optika társul, tehát az általa produkált kép is jóval gyengébb. Ugyanazon érzékelő egy jobb-drágább optikával minőségileg is más képet produkál.
Kb. 5-6 négyzetmikron/pixel alatt gyenge, zajos, fotókat kapunk, a normális minőségű, haladó szintű gépeken már 6-11 négyzetmikronnyi hely jut egy pixelre.
Ebből a szempontból profinak számító cserélhető objektíves gépek 45 négyzetmikronról indulnak.
A zsúfoltság sok mindenre kihat, legfőképp a zajra és a kép dinamikájára.
Képzajt gondolom, nem kell bemutatnom, a dinamika legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy a jó dinamikájú fotón a világostól a sötétig finom átmenetek vannak, míg egy zsúfolt CCD, ezt képtelen jól megörökíteni, és az árnyalatok nagy része elveszik.
Érdemes a méretkülönbségeket megnézni a táblázatban, az egymáshoz viszonyított arányok pontosak, és szerepel a területük mellett egyes megapixel értékekhez tartozó egy pixelre jutó hely is.
Látható az APS-C érzékelő nagy mérete, mely akár tízszer nagyobb felületű, a kis gépekben használtnál, és egy pixel mérete is közel tízszerese azokénál.
Kétségtelen hogy az APS-C méretben már nagyrészt CMOS típusú érzékelő van, és a kisebbek jobbára CCD-k, de jól látható hogy a nagy méret mennyi helyet is jelent a többihez képest.
Létezik a Leica kisfilmmel megegyező méretű érzékelő is, de azt már csak a professzionális felhasználók képesek kihasználni (és megfizetni).
A táblázat adatai alapján könnyen megérthető, hogy akinek van egy 4Mp-es 1/1,8-os fényképezőgépe, az, nagy valószínűséggel jobb képet rögzít azonos körülmények között, (ha az optika teljesítményét egyformának vesszük), mint egy 1/2,5-os 5Mp-es gép.
Jelenleg, megapixel háború folyik a kompakt gépek piacán, repkednek a kis érzékelővel szerelt 5-9Mp-es masinák.
Ne dőljünk be ennek, alaposan gondoljuk át ezt az oldalát is a jövőbeni választásunknak, nem biztos, hogy nagy előrelépés egy 3Mp-es kis gép lecserélése egy hasonlóan felszerelt 5Mp-esre.
Ajánlom, hogy aki komolyan gondolja amatőr szinten a fotózást, mindenképpen részesítse előnyben a nagylátószöget, a jó minőségű optikát, a rázkódáscsökkentést, és a minél nagyobb felületű CCD érzékelőt, mely záloga lehet a jó képeknek.
Továbbá fontos lehet egy kihajtható LCD, a vakupapucs és az ergonómia.
Állítsunk fel fontossági sorrendet, melyben ezek a képességek, elöl, és mondjuk a tizenötödik témamód és az animált menü, vagy a gép színe háttérbe szorul.
Kategóriák:
A ma kapható 60 ezer forint alatti fényképezőgépekkel már hobby szinten megfelelő családi fotók készíthetőek, ezeket, ha jó fényviszonyok között készültek, nyugodttan és jó minőségben papírra ki lehet dolgoztatni, de leginkább az otthoni fotóalbumba.
Ennél többre felépítésük miatt nemigen képesek, maximum egy gyakorlottabb kézben, bár azok ugye, nemigen használnak ilyet.
Technikailag jellemzően 1/2,7-1/2,8-os CCD érzékelőt tartalmaznak, 3-4 szeres optikai zoom-mal mely lencsék minősége általában gyenge, sok a színhiba és a geometriai torzulás, bár ez jobbára a mindennapi, átlagos használatban fel sem tűnik a családnak.
Nagyrészt a kategória képviselői manuális beállításokra nem adnak lehetőséget.
Itt igazi nagylátószögről nem beszélhetünk, ebben a kategóriában nagyrészt a 35 mm is ritka, általános a 36-39 mm kezdő látószög, és a fényszegény objektívek.
A kezdő fényerő nem ritkán f4-f5,5 körül alakul,ami elég rossz érték.
Az 60-100ezer forintos kategória gépei technikailag nagyon hasonlóak az előzőhöz, nagyjából ugyanolyan méretű (1/2,5-1/2,8-as CCD) képérzékelőt tartalmaznak, esetenként több megapixellel és tágabb optikai zoom-mal, mely elérheti, a 8-12-szeres értéket is.
Itt már jellemzőek a manuális beállítások, az optika már általában lényegesen jobb minőségű, ezért legfőképpen emiatt készíthetőek technikailag jobb, élesebb, színhelyes fotók.
Itt már jellemzőek a manuális beállítások köre is, sőt sok gépre szűrőket is felhelyezhetünk, ha nem sajnáljuk a további pénzt rá.
Sajnos a nagylátószög itt is ritka, sokkal általánosabb a nagy optikai zoom (mely rázkódáscsökkentés nélkül alig használható ki).
Az objektívek fényereje itt már jobb, akár f2,8-tól indul, de néha f5 kezdő fényerőre romlik maximális gyújtótávolságon, azonban sokszor ehhez tízszeres optikai zoom társul, ami így már elfogadható érték.
A lélektani 100 ezer forint felett (1/1,8-os, és 1/2,5- 1/2,8-os CCD) még mindig hasonló érzékelőket használnak, egy-két kivételtől eltekintve, de jónak számító objektívekkel, fejlett képfeldolgozó elektronikával.
Itt már szélesek a manuális funkciók és sokkal bővebb a szolgáltatások köre is, az igazi nagylátószög is megtalálható egy-egy gépen.
Több gépen találunk vakupapucsot, mely egy nagyobb fejlesztés első lépcsője lehet, továbbá rázkódáscsökkentést, mellyel a lehetőségek tovább bővülnek.
A fényerő itt is hasonlóan alakul az előzőhöz képest.
Ezen a kategória gépei már alkalmasak saját elképzelésünk szerint elkészíteni fotóinkat, és már jó eredményre is számíthatunk.
A 130 ezer forint feletti gépek, már az úgynevezett bridge kategória, mely valóban hidat képez a kompakt, és digitális cserélhető objektíves tükörreflexes (DSLR) gépek között.
Itt már szinte kizárólag 2/3-os méretű érzékelőt használnak (ritkán 1/1,8-ast).
Ez a képérzékelő a legnagyobb méretű a kompaktok között, teljesítménye, dinamikája jónak mondható.
Az erre épült gépek, kivétel nélkül jól kielégítik egy komoly amatőr igényeit, minden szolgáltatással a DSLR-eket idézik, általános képességeik túlmutatnak a kompakt kategórián.
Néhány gazdagabban felszerelt gépen teljes körű külső vakuvezérlés is van.
Az objektívek általában nagylátószögről (28mm) indulnak, és kivételesen jó minőségűek a kompaktok között, fényereje nem egy esetben f2,8-3,5 körül marad, ami nagyon jó érték, főleg hogy itt sokszor 28-200-as objektívekkel lehet dolgozni.
Az ennél is nagyobb gyújtótávolság, persze tovább ront a fényerőn, esetenként f4-ig is lecsökken a kezdő állás.
A 180 ezer forint feletti kategória már egy-két kivételtől eltekintve a DSLR-ek birodalma.
És ma már, az árak egyre barátságosabbak, több gyártó alapváza objektívvel együtt, már megkapható 200ezer forint alatt.
De be kell látni, hogy csak ezt nem elég megvenni, az alapobi már az első órákban kevés lehet, további objektív(ek) szűrők, és akkumulátor megvétele válik sürgetővé.
És elég egy kicsit szétnézni, az objektív árak gyorsan emelkednek a tudásuknak, minőségüknek megfelelően. Talán az egyetlen előny, hogy a használtpiacon néha ki lehet fogni jó minőségű objektívet, és ha nem sérült, akkor ezekkel a kezdetekben jól elleszünk.
Az a kezdő fotós, aki mögött nincs SLR (analóg tükör reflexes) tapasztalat, és a digikompaktok iskoláját sem járta ki, az valószínűleg sokszor fog csalódni, e jobbára remek gépekben, mert némi tapasztalat feltétlen szükséges a megfelelő használatukhoz, főleg extrém körülmények között, pont ott, ahol igazán jól megmutatkozna az előnyük.
Oldalakat lehetne megtölteni, és cikkek tucatjaiban hasonlították már össze ezeket a gépeket.
Én ezt most nem akarom megtenni, mindössze szubjektív benyomásaimat fogom közreadni.
Kis kompaktot az ember egy-két évente váltogat, de a DSLR-rel más a helyzet.
Ha megvettünk akár csak egy-két objektívet, pár szűrőt, esetleg egy rendszervakut, biztos hatszámjegyű összeget költöttünk, (többször is) és nem fogjuk az egész felszerelést eladni pár évig. Még ha a vázat el is adjuk, az objektívek és a többi felszerelés miatt márka hűek leszünk sokáig. Ezért mindenképp alaposan gondoljuk át, milyen előnyöket tartogat a DSLR, melyiket választjuk, bírjuk e finanszírozni, tudjuk e mindenhová magunkkal hurcolni ahova szeretnénk, és legfőképp ki tudjuk e használni az előnyét.
Mert tanulásra nem ez az ideális partner.
Ezekhez, a FÉNYKÉPEZŐGÉPEKHEZ már elengedhetetlen a haladó szintű tudás.
Jó fényeket, jó gépeket, és remek fotókat mindenkinek!!
julesdex