KATEGÓRIÁK
A fényképezés vázlatos technikai alapjai kezdőknek
ultramarin9 - 2008. szeptember 4. 09:10

Pontok: 37

1. rész
A cikk tényleg a teljesen kezdőknek íródott, haladók ne kérjék számon a finomságokat! :-)                                                                                                                                          
Egy a - mostanság nagyon divatba jött - fényképezés alapjaira minden aspektusból kitekintő, de elsőre még emészthető mennyiségű és mélységű ismertetés összállítása volt a célom, megfelelő szemléltető képpekkel. Remélem, a valóban kezdőknek tényleg hasznára válhat.

A fényképezés technikailag a tárgyakról a fényképezőgépbe visszaverődő (vagy akár közvetlenül a fényforrásokból származó) fények rögzítése. Ezek a fények a hullámhosszuktól függően különböző színűek, a színes fényképezés a fénymennyiség rögzítésén kívül ezt is megőrzi számunkra. A fénysugarak gépbe terelésére a fényképezőgép elején egy lencse(rendszer) is található (=objektív). Aki próbált már nagyítóüveggel összegyűjtött napfény segítségével meggyújtani valamit, az érti, miről van szó. A lencse itt annyira gyűjti össze a fénysugarakat, hogy filmkocka vagy érzékelő lapka méretű legyen az adott kép. Maga a fényképezőgép egy zárt, fekete belsejű doboz, amibe az objektíven keresztül jut be a fény.
A fények rögzítésének megoldása különböző lehet, vannak filmes gépek, ahol a filmen lévő vegyi anyagok változnak meg a fény hatására, napjainkban pedig egyre jobban terjed a digitális technika, ahol elektromos jelek formájában, számítógépes fájlban rögzülnek az infók. A leírás elsősorban a digitális képalkotást veszi górcső alá, mert ma már az a korszerűbb, de a legtöbb kitétel filmes gépre is alkalmazható.
Ennyit az elméletről, mivel inkább az első gyakorlati lépésekben szeretnék segítséget nyújtani.

Rekesz és záridő

A fényképezéshez tehát alapvetően FÉNY kell. (Most nem térek ki az egyéb lehetőségekre, pl. infrakamera, röntgengép, stb., amik a látható fény tartományán kívüli hullámokkal dolgoznak.) Ahhoz, hogy az érzékelő észrevegye, hogy fényt kapott, megfelelő mennyiségű fény szükséges. Ha egy pontra ennél kevesebb érkezik a gépbe, az a pont fekete lesz. Ha az érzékelő észlelési tartományába esik a kapott fénymennyiség, akkor megméri, hogy mennyi, és eltárolja nekünk. Ha pedig több érkezik, mint amennyit fogadni képes, akkor megint csak nem kapunk értelmezhető képet, az a terület egységes fehér lesz. Olyasmi ez, mint mondjuk a fürdőszobamérleg. Ha egy pihét teszünk rá, nem mozdul meg tőle a mutató, átlagos súlyok (gyerek, felnőtt) alatt szépen elindul, viszont ha a Pa-dö-dö két énekes sztárja véletlenül egyszerre lépne a mérlegre, a mutató valószínűleg megakadna a skála szélén, és diszkréten ragaszkodna pl. a 120kg-hoz, hiába vennének magukhoz a hölgyek akár még két degeszre tömött bőröndöt is. Ha kevés a fény egy adott részen, az fotós nyelven bebukik, ha pedig túl sok, azt hívjuk kiégésnek.
Ha a kép egészén kevesebb a fény, mint kellene, akkor alulexponált képet kapunk, - ez sötétes, a színek nem élnek rajta, a fehérek szürkék, bizonyos részek esetleg be is buktak. Ha összességében sok a fény (túlexponált kép), akkor épp az ellenkezőjét látjuk - a színek fakók, olyan is fehérnek látszik, ami nem is az, helyenként ki is égett a kép.
A gépbe jutó fény mennyiségét két dologgal szabályozhatjuk: a nyílás méretével, ahol bejut a fény, és azzal az idővel, amíg átengedjük rajta (megvilágítási idő). Nézzük először az elsőt.
A bejutó fénysugarak mennyiségének szabályozására a rekesz (blende) szolgál. Értékei hagyományosan: 2,8 4 5,6 8 11 16 22 , de lehetnek ettől eltérőek, és alacsonyabbak, magasabbak is, ezt géptípusa és objektívje válogatja. Minél nagyobb a szám, annál szűkebb a rés. Verőfényes napsütésben tehát magasabb számokkal dolgozhatunk (8, 11), borús időben szabad téren általában 5,6 körüli értékkel, sötétes helyiségekben viszont az a jó, minél kisebbre tudjuk állítani a számot (2,8 vagy az alatt), vagyis tágabbra a rekeszt.
Ez azonban még egy fizikai jelenséget von maga után: minél szűkebb résen jut be a fény, annál élesebb lesz a kapott kép. Viszont vigyázat, így könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a sok színes-éles dolog között elveszik a lényeg a képen! Tehát ha teljesen éles kép elérése a cél (pl. tájképek), ajánlatos minél szűkebb rekeszt használni.
Viszont a fotós ki is tudja emelni a témát a környezetéből, ha úgy fényképezi, hogy csak a lényeges dolgok élesek teljesen, a környezet többi eleme jótékony homályba borul. Ha ez a célunk, akkor próbáljuk minél kisebb értékre állítani a blendét. Ilyenkor lecsökken annak a sávnak a vastagsága, amit teljesen élesen tudunk lefényképezni (mélységélesség, DOF), és az ezen kívül eső részek fokozatosan egyre életlenebbek lesznek. Így lehet pl. egy személyt kiemelni a környezetéből, vagy egy virágot a többi közül, stb.

Nagyításhoz kattintson a képre! 1. kép Blende

1 - tág rekesz (=4) - a háttér elmosott, a téma kiemelkedik
2 - szűkebb rekesz (=14) - a háttér élesebb
3 - szűk rekesz (=32) - a háttérben is minden éles, ez legtöbbször kuszaságot eredményez

Mint látjuk, a rekeszérték több dologra is hatással van, és nem mindig esnek egybe a kívánalmaink a lehetőségekkel. Mit tegyünk, ha pl. sötét belső térben szeretnénk tűéles fotót kapni? Az egyikhez szűk blende kellene, a másik miatt azonban minél tágabb.
A gépbe jutó fény mennyiségének szabályozására van egy másik eszközünk, a megvilágítási idő. Ha ezt növeljük, akkor szűk blendével is megkaphatja az érzékelő a szükséges fénymennyiséget, csak hosszabb idő alatt. A megvilágítási időt általában a másodperc törtrészében mérjük: 1/1000 1/500 1/250 1/125 1/60 1/10 - de elmehet akár több másodpercig is, sőt a gépek egy része rendelkezik B idővel, amikor mi nyitjuk és zárjuk a fény útját. (Az exponáló gomb első megnyomására elhúzódik a redőny, és nyitva marad a következő megnyomásig.) A digitális gépek az expozíciós időt általában egész számmal írják, csak a per jel alatti számokkal (1000, 500, 250, ...10... ) Ha 1 másodperc vagy annál hosszabb az idő, akkor azt '' jellel jelölik: 1'' = 1 másodperc, 1.3'' = 1 egész egyharmad másodperc, stb.
A záridő növelése azonban kockázattal is jár: az exponálás ideje alatt elmozdulhat mind a gépünk, mind az alanyunk. Ezt néhány helyzetben ügyesen ki is használhatjuk, pl. érzékeltethetjük a mozgást a képen, de legtöbbször sajnos kárunkra válik.

Nagyításhoz kattintson a képre! 2. kép Záridő

1 - vízcseppek ''kifagyasztása'' rövid záridővel (1/1250mp)
2 - hosszú záridőnél (1/20mp) a cseppek elmosódnak, a vízcseppek helyett a vízsugarak látszanak

A megvilágítási idő és a blende tehát egymást bizonyos mértékben képes kompenzálni - egészen pontosan ha 1-2-3 osztásnyit szűkítünk a blendén (szám növelése), akkor 1-2-3 osztásnyit kell növelnünk a megvilágítási időn ugyanahhoz a fénymennyiséghez. Tehát ha mondjuk 4-es blendével 1/250-del kapunk helyesen exponált képet, akkor 5,6-ra szűkítve a blendét már csak 1/125 megvilágítási idővel tudjuk ugyanazt az expozíciót elérni. Azt, hogy a lehetséges kombinációk közül mikor melyiket használjuk, a fotós dönti el - attól függően, hogy mi a célja a fotóval. (Mármint ha alkalmas a gépünk kézi vezérlésre, mert a legkisebb kompakt gépek egy része csak automata üzemmódban tud működni.)

A megvilágítási automatika formái

A gépek legtöbbjén választani lehet, hogy milyen mértékben akar a fotós beleszólni az exponálás folyamatába és mennyire bízza a gépére azt. Automata üzemmódban teljes egészében a gép veszi át a vezérlést, mind a rekesznyílást, mind a megvilágítási időt maga állapítja meg a mérései alapján, sőt ha úgy véli, szükség van rá, a vakut is elvillantja. Ilyenkor általában nem lehet módosítani sem az ISO-t (fényérzékenység), sem a fehéregyensúlyt, és gyakran a fájlméret sem (nem lehet pl. raw formátumban fényképezni).
Az automata üzemmód speciális fajtái a motívumprogramok. A különböző helyzetek és fényviszonyok eltérő expozíciós megoldásokat igényelnek. A motívumprogramok a leggyakoribb helyzeteknek megfelelően korrigálják kissé az automatika működését. Ezek a különféle kis figurák a programtárcsánkon - holdacska, portré, sportoló, stb. Láttuk az előbb, hogy a ugyanannyi fénymennyiség eléréséhez általában több blende/idő kombinációval is eljuthatunk. Nem mindig mindegy azonban, mikor melyiket választjuk. Tételezzük fel például, hogy egy sporteseményt akarunk fényképezni. Mivel a sportban általában gyorsan zajlanak az események, lényeges, hogy gyorsan exponáljunk, különben a gyorsan mozgó sportoló csak egy elmosódott maszat lesz a képen. Ilyenkor ha növelni kell a fény mennyiségét, célszerű a blendét nyitni inkább, hogy lehető legrövidebb záridőt használhassuk. A sportolót ábrázoló motívumprogram ilyen elgondolásból választja meg a paramétereket.
A portré beállítás kisebb mélységélességet próbál beállítani, hogy kicsit kiemelje a modellt a háttérből, míg a tájkép minél nagyobbat, hogy az egész táj éles legyen. Az éjszaka vaku nélkül megpróbálja a megfelelően hosszú záridő (általában több másodperc! - állvány kell!) segítségével kiexponálni az éjszakai felvételt, a fehéregyensúlyt izzólámpák fényét feltételezve kék irányba tolja. A program kicsit túlexponálja a felvételt, tudva, hogy a nagy hófelület fehérsége becsapja a fénymérőt. A különböző gyártmányok különböző egyéb motívumprogramokat (is) használhatnak.
A programautomatika - jelölése általában P - még mindig automatikusan választja meg a rekeszértéket és a megvilágítási időt, de több beleszólást enged a kép készítésébe: pl. használhatok expozíciókorrekciót, eldönthetem, használok-e vakut, állíthatom az ISO-t és a fehéregyensúlyt.
A blendeelőválasztás - jele általában A (aperture) - a blende kiválasztását a fotósra bízza, míg a záridő kiválasztását a beállított blende alapján végzi. Természetesen minden más paraméter felett a fotós rendelkezik. Mivel a mélységélesség fontos lényegkiemelő eszköz lehet, a fotós nem szívesen engedi ki a kezéből. Ha a választott rekeszhez a gép nem talál megfelelő záridőt (nagyobb vagy kisebb kellene, mint amire képes), azt valamilyen módon - általában az expozíciós érték villogásával - jelzi.
Az időelőválasztás - jele általában T (time) - pont ennek fordítottja, az idő kiválasztását bízza a fotósra és a blendét állítja hozzá automatikusan. Akkor használjuk, ha a képen valamiért a záridő a lényeges faktor (pl. el akarunk mosni egy vízesést, ehhez viszonylag hosszú záridő szükséges). Ha a választott időhöz a gép nem talál megfelelő rekeszértéket (nagyobb vagy kisebb kellene, mint amire képes), azt az előzőhöz hasonlóan, villogással jelzi.
A teljes kézi módban - jele általában M (manual) - minden beállítás a fotósra van bízva. Akkor célszerű használni, ha pl. tudatosan el akarunk térni a szabályos expozíciótól (ezt az automatika nem hagyná).

Fénymérés, expozíció korrekció

A mai fényképezőgépekben már mindegyikben működik valamilyen fénymérő. Ez képes megmérni a célba vett tárgyról és valamilyen mértékben a környezetéről visszaverődő fényt, ez alapján segítséget nyújtani a helyes expozíció meghatározásában. A régi gépekben ez gyakran nem volt meg, vagy megsaccolta az ember a szükséges beállításokat (szerencsére a film jobban el is tűrte a tévedéseket), vagy kézi fénymérőt használt.

Nagyításhoz kattintson a képre! 3. kép Expozíció

1 - alulexponált kép, a virág jobb oldala be is bukott
2 - helyesen exponált kép, minden részlet látszik
3 - túlexponált kép, a virág bal oldala ki is égett

A fénymérésre több módszer van, leggyakrabban a középre súlyozottat használjuk. Ez azt jelenti, hogy a képmező több pontján történik fénymérés, majd a középen lévő tárgy(ak)ról mért értéket nagyobb, a széleken lévőket egyre kisebb súllyal veszi figyelembe a rendszer az átlag számításakor. Általában - kiegyenlített fényviszonyoknál - ez be is válik. A gép feltételezi, hogy átlagos középszürke dologra mértük a fényt, ehhez képest felkészül a tónusskála fogadására a fehértől a feketéig. (Vannak egyéb módszerek is: a mátrix, a kiértékelő, stb, de a középre súlyozott a leggyakrabban használt.)
Mi történik azonban, ha pl. téli havas tájat akarunk fotózni? A visszaverődő fény sok, a hó rengeteget ver vissza. Gépünk a fénymérés - és a középszürke feltételezése - alapján úgy fogja találni, hogy itt bőséggel van fény, ha a ''szürke'' ilyen jól megvilágított, tehát lejjebb veszi a megvilágítási időt. Ez azonban nem elegendő, mivel sötét valójában nincs is a havas tájban egy normál képhez viszonyítva. Így a fotónk alulexponált lesz, mivel a picit szürkébb, enyhén árnyékos hóból akar feketét csinálni a teljes skálához. Ilyen esetben célszerű +1/3 , +2/3 fé (fényérték) expozíciókorrekciót alkalmazni.
Ugyanerre szükség lehet pl. napos homokos tengerparton, ami hasonlóan több fényt ver vissza a szokásosnál. Régi fotós szlogen, de igaz: fényt a fénynek. Hasonló lehet a helyzet sötét helyszínek esetén, csak fordított előjellel - ekkor negatív expókorrekcióval tudjuk befolyásolni képünk alapexponáltságát.
Más a helyzet erősen sarkított fényviszonyok között. Képzeljük el például, hogy valaki belép egy napsütötte udvarról egy ház ajtaján. Ha ebben a pozícióban le akarjuk fényképezni, komoly nehézségekbe ütközünk. Ha az alakra mérünk fényt, mivel az sötét, nagy fénymennyiséget fog megállapítani a gépünk. Viszont ilyen mennyiség mellett a napsütötte udvarról túl sok fény érkezik, a képnek a napos része túl fehér lesz, ki fog égni. Ha az udvarra végezzük a fénymérést, akkor a kinti részek megjelennek a fotón, viszont az alakhoz ez a megvilágítási idő kevés, az sötét marad, bebukik, csak egy fekete sziluett lesz a képen. Ez a helyzet a fényképezőgép számára megoldhatatlan, a jó felvételhez a megvilágításon kell változtatnunk - pl. vakuval megvilágítjuk az alakot is (derítő vakuzás), vagy egy világos lappal visszaverünk némi fényt az alakra. Ugyanígy tudjuk megoldani pl., ha egy szobor túl sötét, vagy barátnőnk arca a kalap alatt, stb.
Hasonló eset szereplője lehet egy épület is, ha erős a fény és az épület viszont árnyékos. Ha az épületre mérünk fényt, eltűnnek az égről a felhők, ha pedig az égre, akkor az épület részletei vesznek sötétbe. Egy jó nagy házat levakuzni is hiába, mert a vaku fénye aligha fogja bevilágítani. Ilyen feladat már bonyolultabb megoldást igényel, multiexpóra és/vagy valamilyen HDR technikára van szükség a helyes képhez.

Nagyításhoz kattintson a képre! 4. kép Fénymérés

1 - fénymérés az épületre, az ég szinte teljesen kiégett
2 - fénymérés az égre, az égen vannak részletek, de az épület szinte csak sziluett
3 - HDR-rel enyhén javult a kép

De ha lehetőségünk szerint körültekintően választjuk meg a fotó készítésének idejét - pl. nem déli erős napfényben, hanem kora reggel vagy késő délután készítünk felvételt, amikor már laposak a fények, vagy egyszerűen csak más szögből jönnek a nap sugarai, esetleg egy kis felhőcske fogja vissza kicsit a napfény erejét, máris jó esélyeink vannak hangulatos és helyesen kiexponált fotó készítésére. A fentiekből következik, hogy ha pl. a naplemente gyönyörű színeinek megörökítése a célunk, akkor célszerű egy kis negatív expókorrekciót alkalmazni, és a pirosban pompázó ég világosabb részeire mérnünk fényt. Ha az előtérben is van valami - pl. egy benyúló ág, virág - akkor az sziluettként fog megjelenni.

Nagyításhoz kattintson a képre! 5. kép Naplemente

1 - naplemente házakra mért fénnyel, expókorrekció nélkül
2 - ugyanez égre mérve, expókorrekcióval
3 - az előtérben lévő dolgok szép sziluettet rajzolnak a képre

Egy kis vakus derítéssel ezek részleteit is elővarázsolhatjuk azonban, ha ez a célunk. (Gyengén rávakuzunk.)

A fénymérés technikája

Jó, jó, ide mérjünk fényt, meg oda mérjünk fényt, na de hogy? Nos, egyszerűbb, mint gondolnánk - ahova az élességet állítjuk, ott történik a fény mérése is. Ez általában a nézőke közepe. Ha nem oda szeretnénk, akkor több lehetőségünk is van. (A célzókát jelölheti kis kereszt, piros pont, kis keretecske a kép közepén - különböző megoldások léteznek.)
Sok gépen át lehet mozgatni a ''célkeresztet'', és akkor oda tudjuk vinni, amire mérni szeretnénk. Vigyázat, ebben az esetben az élesség mérése is az új pontra történik! Jótanács: használat után ne felejtsük el visszaállítani a célzókát középre, különben csupa életlen képet csinálunk majd, amikor már középre tesszük újra a témát!

Másik megoldás, hogy nem visszük át a célzókát, hanem egyszerűen csak oda célzunk - elfordítva a gépet a megfelelő irányba - majd félig lenyomjuk az expozíció gombját, ezzel elvégezzük a mérést, és így félig lenyomva tartva a gombot visszafordítjuk a gépet az eredeti kompozícióhoz. Kis gyakorlással elsajátítható a technika. Itt is ugyanúgy érvényes, hogy egyúttal az élességet is állítjuk, tehát olyan távolságba mérjünk fényt, amilyenre az élességet is állítani szándékoztunk.
A gépek egy részén lehetőség van a fénymérés és a távolságmérés szétválasztására is. Az enyémen pl. van egy külön gomb a fénymérés eredményének rögzítésére. Tehát előbb oda viszem a célzókát, amire fényt akarok mérni, megbirizgálom az expógombot, ezzel elvégzem a fény- és távolságmérést, majd megnyomom ezt a rögzítő gombot. Ezzel a gép megjegyezte a fénymérés eredményét, ezt a gép jelzi is a kijelzőjén. Ezután átfordítom oda a gépet, amit fotózni akarok, és az expógomb újbóli megnyomásával elvégzem a távolságmérést (élességállítás) is, majd teljesen lenyomva az expógombot elkészítem a felvételt.
Ha minden kötél szakad, megoldható a manuális vezérlés segítségével is a feladat: a szokásos módon megmérem a szükséges fényt, mintha el akarnám készíteni a felvételt, majd megnézem a mért adatokat, és M-re állítva a programtárcsát kézzel beállítom a mért paramétereket, úgy készítem el a felvételt.

ISO, zaj

Aki fotózott régebben filmes géppel, annak az ISO fogalma ismerős lehet: ez a filmek fényérzékenységének szabvány jelölése. Jelölték ASA-val ill. régebben dyn-nel is. Az alacsony ISO számú filmek verőfényre készültek, míg a legnagyobb ISO számúak akár egy gyertya fényével is megelégedtek. Ugyanezt a jelölést vették át a digitális gépek fényérzékenységének jelölésére is. Ez bizonyos határok között diszkrét értékekben ugyanúgy változtatható, mint ahogy régebben különböző filmeket fűzhettünk a gépbe. Általában (64), 100, 200, 400, 800, 1600, (3200) - géptípustól függően. A nagyobb szám nagyobb érzékenységet jelöl.
Viszont - hasonlóan a filmekhez, bár a jelenség fizikai gyökere más - a nagyobb érzékenységnek ára van: a filmeknél szemcsésebb volt a kép, a digitális gépeknél viszont zajjal kell számolnunk. Lényegében úgy foghatjuk fel, hogy ha felcsavarjuk a lapka érzékenységét, azokat az apró spontán kisüléseket is fényként értelmezi, amit alacsonyabb ISO-t alkalmazva észre sem vesz. Ugyanígy képzaj keletkezik a hosszú záridős felvételeknél, ott a hosszú időtartamú igénybevétel miatt.
A lapka több millió mikroszkopikus méretű érzékelőcske segítségével észleli a fényt. Ezek a három rgb alapszín - vörös (red), zöld (green) és kék (blue) - valamelyikére érzékenyek, és annak mért intenzitását adják vissza képinformációként. Ezek a pixelek, és ezek számát szokták a gépeknél megapixelre átváltva megadni. Ebből a több millió érzékelőből néha egyik-másik tévesen fénynek érzékel egy aprócska elektromos impulzust - különösen nagyobb ISO-nál, mert ekkor leszállítottuk az érzékenységi küszöböt, és hosszú időknél, mert a lapka ezalatt melegedik - gondoljunk bele, több millió elektromos érzékelő helyezkedik el a körömnél alig nagyobb felületen - és ez is kiválthatja az érzékelő kisülését. Csak érdekességképp: a különböző színű érzékelők rács formában helyezkednek el a lapkán - mint mondjuk a TV képernyőn), érdekes módon a zöldből kb. kétszer annyi, mint a vörösből és a kékből.

6. kép (netről)

Most készülnek az első olyan lapkák, ahol a különböző színek érzékelői nem egymás mellett, hanem egymás alatt 3 rétegben helyezkednek el - megtöbbszörözve ezzel egy-egy szín érzékelési pontjainak számát ugyanakkora felületen. Jelenleg 1 pont 1 színt érzékel (ezt egy szűrővel szűrik ki számára), ennek intenzitását méri egy 0-255 skálán. A két másik szín intenzitását a szomszédos pontok értékeiből kalkulálja, így lesz meg a 3 - RGB - színösszetevő az adott pontra. Ez 16,7 millió szín/árnyalat lehetőséget jelent.

A zaj színes (rgb) pontok formájában jelentkezik a képeken, különösen erős nagyításnál látszik jól. Léteznek ugyan programok a kiszűrésére, de ez egyrészt macera, másrészt élességvesztéssel jár. Célszerű tehát a zaj minimalizálására törekedni a felvételkor.

Nagyításhoz kattintson a képre! 7. kép Képzaj
1 - ISO 100 - nincs zaj és a felvétel éles, mindenütt van részlet
2 - ISO 1600 - zajos felvétel (főleg a sötét részeken - háttér, levélbelső - látszik)
3 - a 2. kép zajszűrés után, a részletek egy része is áldozatul esett (pl. a leveleken)

Fehéregyensúly

Egy új fogalommal kell megismerkedni a digitális fényképezés kapcsán - a fehéregyensúllyal (WB). Ha jól meggondoljuk, ez sem teljesen ismeretlen dolog, a filmes színes fényképezés korában is lehetett találkozni un. napfényfilmmel és műtermi filmmel, bár ezzel inkább a profi fotósok foglalkoztak csak, az átlagember kevésbé. Arról van szó, hogy az egyes fényviszonyoknál a fény színhőmérséklete eltérő. Gondoljunk csak a naplemente vöröses vagy a neoncső zöldes fényeire! Előbbi melegebb, mint a normál napfény, utóbbi hidegebb. (A színhőmérsékletet ugyanúgy Kelvinben mérjük, mint a hőt.) Ezt a szemünk egész jól megtanulta korrigálni, a fehéret mindkettőben fehérnek - gondoljuk. A fényképezőgép viszont a legátlagosabb fényviszonyokra - napfényre - számít. Ha ettől nagyon eltérő a fényképezett környezet színhőmérséklete, akkor a fényképen a színek eltolódnak valamelyik irányba. Ezért lesz a lámpafényben készült fotó sárgásbarna, és pompázik a vakuzott képen a barátnőnk szőke haja kékben.

Nagyításhoz kattintson a képre! 8. kép Fehéregyensúly

1 - izzólámpánál készült fotó neonfényre állított fehéregyensúllyal - túl meleg, sárgás
2 - vakus kép izzóra állított fehéregyensúlynál - túl hideg, kékes
3 - vakus kép, vakura állított fehéregyensúly - megközelítőleg színhelyes

Ha a normál napos fényviszonyoktól eltérő körülmények között fotózunk, ezt tudomására kell hoznunk a fényképezőgépünknek. Erre szolgál a fehéregyensúly. Általában választhatunk napfény, felhők, izzólámpa, vaku fénye között, de van automata beállítás is - ekkor a gépre bízzuk, mit választ. Gépe válogatja, hogy ez utóbbi mennyire hiteles, van, amelyikkel szinte soha nem kell utánállítani, van, amelyiknél viszont nem célszerű az automatikus megoldásra támaszkodni. Mindenesetre ha úgy látjuk, hogy a képeink színei nem igazán hasonlítanak a valóságban látottakhoz, feltehetőleg a fehéregyensúly beállítás a ludas.
Ha teljesen biztosak akarunk lenni a dolgunkban, akkor meg kell mutatnunk a gépünknek, milyen a fehér az adott körülmények között. Ehhez a ''custom'' (vagy valami hasonló) beállítást kell kiválasztani, majd egy fehér dolgot (akár papírlap) ''ál-fényképezünk'' le a gépkönyv leírása szerint eljárva. Ezután gépünk el/kikapcsolásig tudni fogja, hogy milyen is a fehér szín - ebben az adott fényben. Ehhez viszonyítva tudja megállapítani a többi dolog helyes színét is. Elsőre bonyolultnak tűnhet az eljárás, de ha gépünk nem kifejezetten színhelyes, érdemes megtanulni és megszokni a használatát.

Fókuszálás

Ahhoz, hogy a fényképeink élvezhetőek legyenek, a megfelelő expozíció mellett az is lényeges, hogy éles legyen a felvétel. Szerencsére a mai gépek már szinte kivétel nélkül rendelkeznek autofókusszal (AF) - vagyis képesek megállapítani az éles kép készítéséhez a megfelelő fókusztávolságot. Az élesre állításhoz ugyanazt a célzókát használjuk, mint a fénymérésnél.
Általában a kép közepére mérünk fényt és állítunk élességet, ha valamiért mégsem oda szeretnénk (pl. oldalt áll a személy, akit élesnek szeretnénk fotózni), akkor a fénymérésnél leírtakhoz hasonlóan járhatunk el, kivéve a kiegészítő rögzítő gombot. Tehát elmozgathatjuk a célzókát, elfordulhatunk kissé a géppel és mérés után vissza, de a mérés után áttehetjük kézi fókuszálásra (MF) is - kézzel beállítva a megfelelő távolságot. Ezt olyan esetben is használhatjuk, ha valamiért nem működik az AF - pl. túl sötét van - vagy egyszerűen mi máshová akarjuk állítani az élességet (pl. kifejezetten el szeretnénk homályosítani valamit, vagy pl. gyorsan akarunk exponálni ismert távolságban lévő dologra, és ''megspórolni'' az élességállítási időt). Kompakt gépekben a MF általában a menüből érhető el, tükörreflexes gépeken gyakran az objektíven van megfelelő kapcsoló és állítógyűrű.
Annyit nem árt még tudni az élességállításról, hogy a mai elterjedt gépekben általában a kontraszton alapul az élességállítás, tehát ha nagy sima, mintázat nélküli felületre próbálunk mérni, nem nagyon fog sikerülni. Keressünk olyan képrészletet, ahol valamilyen váltás, határvonal van, ekkor jó eséllyel sikerrel járunk.
Még egy akadálya lehet az élességállításnak: az objektív közelpontja. Ez az a legközelebbi távolság, amire már tudunk fókuszálni, ennél közelebbi tárgyra nem. (Olyasmi ez, mint ahogy az orrunkat sem tudjuk megnézni, akárhogy kancsalítunk-bandzsítunk, mert túl közel van.) Ha közelképet akarunk csinálni, akkor a mostani kompaktoknál általában van lehetőség makró/szupermakró módba kapcsolni, ezzel akár 1-2 cm-re megközelíthetjük a témát. A tükörreflexes gépeknél más utakat kell keresni: közgyűrű vagy előtétlencse használata pl.
Nem árt tudni, hogy nagyon sok gép rendelkezik ma már u.n. követő fókusszal. Ez annyit jelent, hogy ha gépet mozgatjuk, folyamatosan utána állítódik az élesség az éppen középen levő dologra. Ez hasznos tulajdonság lehet pl. egy sportesemény fotózásakor, vagy bármilyen más mozgó dolognál - elég a kereső közepén tartanunk a céltárgyat, és a kép folyamatosan éles lesz, míg el nem sütjük.
Életlen kép nem csak hibás fókuszálásból eredhet, lehet bemozdulás is az oka.

Nagyításhoz kattintson a képre! 9. kép Életlenség

1 - rosszul fókuszált kép, minden életlen
2 - bemozdulásos életlenség a gép elmozdulásából, szellemképesek a dolgok - rövidebb záridő vagy állvány segíthet
3 - bemozdulásos életlenség az alany elmozdulásából - rövidebb záridőre van szükség (több fény és/vagy tágabb blende és/vagy magasabb ISO pl.)

Folyt.köv.

zoly77 | | 2013-10-03 23:10:13
Hello! Elolvastam! ( már sokadjára is ) negyon tetszik az érthetősége, egyszerűsége. Remélem sok hasonlo írást olvashatok még mert fejlődni szeretnék! :)
handera | | 2012-09-29 17:11:33
Fantasztikus! Egyszerű, érthető cikk a laikus nyelvén!
Ozzy24 | | 2012-07-24 22:11:50
Nagyon jó írás,köszönjük szépen
Norbert96 | | 2012-01-21 15:02:33
Szuper cikk!
zsolesz82 | | 2012-01-11 08:27:04
köszönöm hasznos volt nekem mint kezdő
Csoknyai | | 2011-10-19 14:40:19
Köszi, bár nagy részével tisztában voltam a többit meg mostanában olvastam itt-ott, de nagyon jól összefoglaltad és jók az illusztrációk is. Minden kezdőnek ajánlanám, mielőtt bekapcsolja a gépét. Ha valaki ebből nem érti meg az alapokat az vagy nem tud magyarul, vagy ne is akarjon technikailag jó képeket készíteni. Köszönjük!
kitevagyol | | 2011-08-21 19:50:37
Hali nagyon tetszik a cikk. Eddig nem igazán sikerültek a képeim de miután elolvastam. Világos lett minden. Köszi!! :D
mrsbarker | | 2011-06-13 17:32:38
Köszönöm, a cikk segítségével most már nem csak kattintgatok, hanem látom is, amit kell.
Sompee | | 2011-05-10 19:26:02
Köszönöm szépen. Nagyon sokat segített és segít ez a leírás.
degentd | | 2010-12-18 18:49:17
Részletes ismertetés, gyönyörű illusztrációkkal. Köszönöm, hogy megosztottal velem(ünk). A legszebb az ezekben a cikkekben, hogy talán mint kezdő fotós 1-2 dolog már ismert, de így részletesen leírva, összesítve és rendszerezve nagyon tanulmányos olvasmány.
executive | | 2010-09-04 01:17:32
Nekem mint abszolulte kezdőnek rendkívül hasznos és ötletgazdag cikk.
Camino75 | | 2010-07-22 14:44:43
Nagyon jó és hasznos cikk, köszönöm!
davinci007 | | 2010-04-11 16:20:26
Gratulálok a cikkhez, nagyon hasznos volt, pont nekem való, mivel most ismerkedem a DSLR adta lehetőségekkel :)
gulb | | 2010-04-09 15:19:17
Köszönet ezért a cikkért. Sikerült fel eleveníteni minden már régen rutinszerűen használt technikákat. A pontos leírások amiket bizonyos beállításokhoz megadtál egy tényleg kezdőnek is nagy segítség. Nekem a WB beállításokkal van mindig problémám.. nem szeretem az Automatat.. A cikket mér több ismerősömnek is megmutattam és mindenki örömmel fogadtak. Folytatás várható?
nagylala | | 2009-12-12 15:37:49
Nagyon jo cikk és nagyon hasznos! Köszönet érte! Megyek a 2 . részre is..
distalis | | 2009-11-14 12:53:01
Nagyon jó cikk!!! Köszönjük szépen! Még sok-sok ilyet!
drptoth | | 2009-10-08 18:27:28
Azt hiszem elindultam az úton! Nagyon jó a cikk és abszolút nekem (a szintemnek) való! Látom, hogy van folytatása is, már megyek is rá...
TheOutSider | | 2009-05-30 11:13:55
Nagyon jó a cikk! Ha minden fényképezőgép mellé adnának egy ilyen leírást akkor lényegesen jobb képek készülnének a szimpla felhasználók világában.
tanca | | 2009-05-10 16:01:33
Nagyon hálás vagyok. Köszönöm szépen. Tartsd meg ezt a jó szokásod:)
aaras | | 2009-04-20 14:41:04
Köszi szépen nagyon hasznos a cikk sokmindennel képbe kerültem ami eddig homályos volt!
dobti | | 2009-04-19 11:26:23
Köszi szépen, sokat segített. :)
szanthoelemer | | 2009-02-26 10:05:56
Hát eszt előbb kellett volna olvasnom. Akkor nem töltöttem volna még képet fel. Most kezdem a kisérletezést.
adamss | | 2009-02-23 23:29:12
Nagyon jó cikk. Sokat tanultam. Köszi
kambrus | | 2009-01-26 20:27:15
Köszönjük! Tényleg nagyon hasznos volt.
Krisy | | 2009-01-08 21:32:07
Sok cikket olvastam már, ami az alapokról szól, de messze ez a leghasznosabb!!! Tetszik, h a cikkben sok példa, gyakorlati tanács és illusztráció szerepel. Nagyon köszi a lelkes, de még tapasztalatlan fotósok nevében! :))
zumm_2 | | 2009-01-03 18:32:04
kedves kis iromány, köszi :)
gtsongor | | 2009-01-02 23:28:14
Köszönöm szépen, kezdőként rengeteg dolgot megértettem. Hálás vagyok, hogy időt és energiát fektettél ebbe a cikkbe.
buraibali | | 2008-12-14 16:54:16
Most vásároltam az első dslr gépemet és nagyon hasznos volt!!! Szinte mindent kipróbáltam ami itt le volt írva! Köszönöm a segítséget!
Csiguc | | 2008-11-17 21:00:25
kozonjuk:) en meg nagyon friss fotos vagyok.. hm.. meg nem is nevezhetem magam fotosnak.. en is sok hasznos infot kaptam itt.. ck velem az a baj, h az ilyen '' szakszavakat nem ertem''.. es meg a gepem is uj.. es nem nagyon tudom meg hasznalni.. ugye az ember beletanul..:S ? de a cikk nagyon jo.. foleg a kepek, amik szemleltetik a dolgokat :) tetszik:)
Patakparti | | 2008-11-09 22:06:06
3 éve vagyok fotozz tag, de moszt bukkantam rá-szuper
wschv | | 2008-10-24 14:57:00
Nagyon nagyon köszi, még sehol nem olvastam ennyire érthető cikket!
Tralfamador75 | | 2008-10-24 10:33:27
Köszi, jó cikk, érthető, és logikus, nem csak nyers adathalmaz :-)
kikó79 | | 2008-10-16 16:33:22
Nagyon jó ez a cikk.Én most tanulom a dolgokat,de szerencsére ezzel a cikkel találkoztam elsőnek,ami szerintem 1-ső olvasatra világos,egyből sikerélményekhez vezet.:) Köszi
bányászbéka | | 2008-10-02 12:53:02
Azért a HDR-t ne propagáljuk már megvilágítási korrekcióként... :)
abaloo | | 2008-10-02 09:42:19
Lehet az még sikeres ember, aki egy kukkot nem ért a nagytudású doktorurak kommentjeiből? :) A cikk zsear teljesen, pedig nem ma kezdtem a zipart, hanem tegnap!
Christine | | 2008-09-22 22:25:39
Köszönöm, számomra nagyon hasznos volt a cikk, sok mindent megvilágitott. Köszönöm várom a folytatást
SchRay | | 2008-09-16 10:43:41
"A zaj színes (rgb) pontok formájában jelentkezik a képeken" Ez így nagyon... khm.khm... Egyrészt mminden részlet ami a képen van ha úgy vesszük színes rgb pontokból épül fel, másrész sok esetben már a gépben megtörténik egy precíz "színtelenítés" tehát a zaj nem lesz színes, hanem világosabb sötétebb szemcsék jelennek csak meg. Amúgy teljesen korrekt a zajról szóló leírás, csak ez a mondat pontatlan. Annyit tennék még hozzá,hogy mintavételezéssel dolgozó programok képesek úgy zajt szűrni,hogy ne legyen élesség/részletesség veszteség (vagyis ami van az elhanyagolható), ehhez csak arra van szükség,hogy legyenek a képen olyan felületek több világossági tartományban is amiknek teljesen homogénnek kellene lenniük, de a zaj miatt nem azok.Ezekről mintát készít a program és megkeresi az összefüggéseket a részletes kontrasztos részeknél is, és hasznos információt relatív keveset távolít el a képről,zajt meg annál többet. Ilyen a Paint Shop Pro X2 szűrője, vagy a Neat Image. Amúgy remek cikk, grat!
Domshow | Hasznos volt | 2008-09-10 23:14:11
madmike | Hasznos volt | 2008-09-10 14:58:46
vbv | Hasznos volt | 2008-09-10 13:01:03
korongman81 | | 2008-09-10 11:44:08
Koszi! Nagyon Jo kis cikk, hasznos dolgokat irtal le benne!
kérdezhetek^ | Hasznos volt | 2008-09-10 09:05:49
Köszi, hogy ennyit fáradoztál vele. Szerintem nem hiába!! Sok érdes és hasznos infó van egy helyen.
Jimmy | Hasznos volt | 2008-09-10 08:59:09
bajkaia | Hasznos volt | 2008-09-10 04:46:53
Espíritu | Hasznos volt | 2008-09-09 22:35:47
Fantom | Hasznos volt | 2008-09-09 22:20:14
Noorczy | Hasznos volt | 2008-09-09 00:51:55
Hát ezt nagyon jól összeállítottad,én mint teljesen "laikus" kezdem érteni az egészet!!:)komolyan,szerintem a célnak 100 százalékosan megfelel,hogy a leg"alapabb" alapfogalmak egy részét egyáltalán megértse aki eddig nem volt velük tisztában.És így egy helyen egyszerre megtalálhatók,nem kell a neten böngésznem egyenként utánuk...Gratula,várom a folytatást!
ssscsaba | Hasznos volt | 2008-09-08 23:03:42
Romaf | Hasznos volt | 2008-09-08 18:26:26
RJoci | | 2008-09-08 18:22:35
Hasznos, Köszönöm!
Fauna0909 | Hasznos volt | 2008-09-08 17:12:03
V.F. | Hasznos volt | 2008-09-08 15:20:32
Érthetően fogalmazva és gyakorlatiasan lettek leírva az alapok, szinte minden fontos dolgot érintve.
lkovacs75 | Hasznos volt | 2008-09-08 11:34:10
marcustg | Hasznos volt | 2008-09-06 22:10:54
ultramarin9 | | 2008-09-06 16:06:09
Mancs: Bizony létezik, a magyarázat a két gép lapkaméretében rejlik. A kompakt gépekbe körömnyi érzékelőket építenek, és az objektívek, amik telének (is) látszanak, valójában (filmkocka méretű érzékelőre átszámítva) nagyon kicsi gyújtótávolsággal rendelkeznek. És a mélységélesség a gyújtótávolságtól is függ, mégpedig fordítottan arányos vele. Tehát minél kisebb az optika valós, fizikai gyújtótávolsága, annál nagyobb a mélységélesség. Ez bizonyos esetekben előny, pl. a makrózásnál, ahol az SRL gépek esetében már sokszor tizedmiliméterekkel kell dolgozni. Ha szép elmosott hátteret szeretnénk, ott viszont nem jön jól. Ilyenkor egyébb praktikákhoz kell folyamodni, pl. távoli és/vagy sötét háttér használata.
Birdie | | 2008-09-06 12:15:02
Peto_M: nyilván mindig van diffrakció, ahogy írod a fény hullámtermészete miatt. Én csak ezen mondatod miatt reagáltam: "Minél szűkebb az apertúra, annál kisebb az elméleti felbontóképesség" ami igaz is, de úgy értelmezhető, mintha legnyitottabb blendén lenne a legjobb az objektív rajza, pedig ilyen nyílt blendén a lencsék széleinek hibája nagyságrendekkel jelentősebben rontja a rajzot, mint a diffrakció. Mivel a cikk kezdőknek szól, célszerű úgy fogalmazni, hogy ne keletkezhessenek félreértések, ezért örülök utóbbi kiegészítésednek, ami minden ilyen félreértést eloszlat.
kiscsicsak | Hasznos volt | 2008-09-06 10:04:56
baraka | Hasznos volt | 2008-09-05 22:52:08
harminchat | Hasznos volt | 2008-09-05 21:47:48
eleven11 | Hasznos volt | 2008-09-05 21:30:47
Peto_M | | 2008-09-05 17:26:36
Re: Birdie Diffrakció mindig van, még f/1,4-nél is. A fény hullámtermészetű. Ha van egy ideális (aberrációktól mentes) lencsém, annak a felbontóképessége is véges, mert a diffrakció határolja, teljesen mindegy milyen nyílásviszonyú. Ekkor a lencsém határfelbontása annál jobb. minél nagyobb az átmérő. A kör alakú (mi esetünkben hat-hét-kilencszög alakú) nyílás peremén mindenképpen létrejön fényelhajlás. A diffrakció miatt az eredetileg pontszerű tárgy képe nem pontszerű. Kör alakú nyílás diffrakciós képe egy elmosódott korong koncentrikus gyűrűkkel, sokszög alakúé pedig, lásd azokat a csillagfényes éjszakai fotókat...:) A fotográfiai lencsék képalkotása nem diffrakcióhatárolt, tág rekesznél az aberrációk (telénél főleg nyíláshiba, nagylátónál kóma és nyíláshiba, és még ezekhez jön képgörbület, asztigmatizmus... böáhh!:)) ) határozzák meg a felbontóképességet és ez sokkal kisebb, mint az elméleti limit. Ha rekeszelek, akkor csökken minden olyan aberráció, amik a lencseátmérő függvényei és a valós felbontóképesség nőni fog egészen addig, amíg a diffrakció által meghatározott határfelbontás el nem éri az aktuális valósat. Ez énnálam kb f/11. De a lencsének vannak egyéb tulajdonságai is mint a felbontás, pl kontraszt, belső reflexiók, ezek miatt néha érdemes egy kis élességet feláldozni... Vélemény?
zsmphoto | | 2008-09-05 14:38:00
Szép munka!
jekkel | Hasznos volt | 2008-09-05 14:28:28
Mancs | | 2008-09-05 12:17:16
Köszi szépen, tényleg nagyon jó a cikk! Persze, vannak dolgok, amiket már régebbről tudtam, de így is nagyon sok hasznos dolgot találtam benne. Egy kérdés, ha lehet: barátom tükörreflexes gépén (Canon 350D) adott rekeszérték mellett készítettem egy képet egy tárgyról, úgy, hogy a háttér elmosódott legyen. Majd az én kompaktommal (Canon S5 IS) próbáltam ugyanúgy megismételni ugyanazzal a rekeszértékkel, de a háttér már nem volt olyan homályos. Létezhet, hogy a két gép ennyire különbözően dolgozik, vagy én rontottam el valamit?
Birdie | | 2008-09-05 07:39:25
Peto_M: Ez így nem teljesen igaz. Tedd hozzá, hogy bizonyos rekesznyílástól a diffrakció rontja a rajzot. De nem igaz, hogy minél szűkebb a blende, annál rosszabb, hiszen az objektívek sem a fényerőn rajzolnak a legszebben (pl. 50/1,8 f/1,8-on igencsak lágy rajzú, míg f4-nél tűéles, f8 már gyengébb, f16 pedig ismét gyenge). Átlagos objektívek f/7,1-f/9 blendénél rajzolnak legjobban, fényerősök f/5,6-6,3 környékén. A diffrakció csak f9-f11-től kezd látványos lenni.
c0y0te | Hasznos volt | 2008-09-05 06:47:34
Surtess | Hasznos volt | 2008-09-05 06:17:32
PálcykaD40 | Hasznos volt | 2008-09-05 00:50:01
plankadam1 | Hasznos volt | 2008-09-05 00:10:38
lori_atya | Hasznos volt | 2008-09-04 22:45:43
adok egy hasznosat. remelm elolvassa a jonep mielott egy kepre odairja h "homalyos"
Peto_M | Hasznos volt | 2008-09-04 21:43:16
Erre a cikkre szükség volt! Azt hozzátenném, hogy a rekeszelés a mélységélességen kívül még nagy mértékben befolyásolhatja a lencse képalkotását. Minél szűkebb az apertúra, annál kisebb az elméleti felbontóképesség (amit a diffrakció határol), viszont az alacsonyrendű képhibák is csökkenthetők. Főleg olcsó lencséknél rontja a tág rekesznél a képet a nyíláshiba (ami az apertúra függvénye) és a longitudinális színhiba, ezért érdemes rekeszelni. Az általam használt lencsék például f/8 körül nyújtják a legtöbbet.
atiska | Hasznos volt | 2008-09-04 21:10:25
Tényleg korrekt és jó, bár ezekre már magamtól rájöttem, de hasznos:) pápá
gaspara | | 2008-09-04 19:50:00
Köszönöm, kezdőként pontosan ilyen leírást kerestem! Hasznos volt!
almitra | Hasznos volt | 2008-09-04 18:39:33
millikukac | Hasznos volt | 2008-09-04 18:29:05
bgombas | Hasznos volt | 2008-09-04 18:07:19
Morenthena | Hasznos volt | 2008-09-04 16:11:59
köszi =)
moTmeN | Hasznos volt | 2008-09-04 15:50:40
nem olvastam vegig, mert mar sok ilyet olvastam regen (meg dolgozom eppen, majd esti orakban ranezek megegyszer), de a cikkben lathato illusztraciok, illetve a fejezet cimek alapjan ez egy alapos, a kezdok szamara igen hasznos olvasmany!
ovarnet | Hasznos volt | 2008-09-04 15:04:33
Travis | Hasznos volt | 2008-09-04 14:44:52
Köszönöm!Sztem minden hozzám hasonló kezdő nevében!
Virgonc | Hasznos volt | 2008-09-04 13:19:39
köszi :)
lionsleeps | Hasznos volt | 2008-09-04 12:07:59
Helo! Nagyon tetszik a cikk, hiánypótló, bár még nem volt időm teljesen elolvasni, számomra -mint kezdő fotós számára- vannak benne hasznos dolgok! Kíváncsian várom a folytatást!
bazsitoo2 | Hasznos volt | 2008-09-04 10:06:31
Köszönjük!