Prológ
Sokszor bíráltam meg már fekete-fehér fotókat a gyenge tónusok, kontraszttalanság miatt, úgyhogy itt az ideje néhány amatőr szóval útbaigazítást adni azoknak, akik szeretnék feketén-fehéren látni képeiket.

Ha igazi fekete-fehér képet akarsz fotózni, akkor végy egy filmes kamerát meg fekete-fehér filmeket, na és persze egy nagyobbacska malacperselyt, mert ma már nem olcsó mulatság fekete-fehér filmre fotózni. Hol van már gyermekkorom világa, amikor megjelentek mindenki számára elérhetően a színes filmek, de azért mi még jó darabig fekete-fehér filmre készítettük a családi fotókat! Remélem a nagytöbbség kedvét ezzel el is vettem, de azért vannak a menekvésnek vékony ösvényei, hisz hiába okoskodik itt, magam is digitális géppel fotózok.

Miért fekete-fehér?
Ez inkább esztétikai, mint fotótechnikai kérdés. A múlt század legnevesebb művészei fekete-fehérben alkottak, ami nem is meglepő, hisz a legtöbben még a színes korszak előtt kezdték pályafutásukat, és mondhatjuk azt is, hogy a vén csontok már nem tudtak áttérni az új technikára. De mi a helyzet az újakkal? Salgado is fényképezhetné színesben a riportjait, Mapplethorpe is megörökíthette volna Lady Lisa Lyon barna bőrét, és Gárdi Balázs is fűzhetett volna színes filmet a gépébe a lakótelepi riport alkalmával. Nem tették, mert a fekete-fehérnek megvan az a megmagyarázhatatlan varázsa, hogy másképp mutatja a világot, mint azt puszta szemmel látjuk. A fekete-fehér számomra a fények játéka, az időtlenség varázsa, egy másik világ, amit én hozok létre. Nem ragozom tovább, aki egyszer beleszeret ebbe a világba, az úgyis érti, aki meg nem ismeri, az lapozgasson albumokat, és talán átragad rá is a lelkesedés.

Alakítsuk át!
Fekete-fehér digitális fotó készítésének számtalan módja van, ebből villantok fel néhány egyszerűbbet. A legkézenfekvőbbnek tűnik a legtöbb gépben megtalálható B&W funkció bekapcsolása. Erről azonban kapásból lebeszélek mindenkit, egyrészt azért, mert ha később mégis szeretné színesben látni a képét, akkor már késő bánat, másrészt időt vesztegetünk az átállítással, harmadrészt ugyanezt az eredményt kapjuk egy kattintással Photoshopban (továbbiakban ezalatt érts bármely más alkalmas programot). Sajnos a jelenlegi CCD/CMOS-ok nem képesek ugyanazt a hatást kelteni, mint a fekete-fehér film, bár nem lepődnék meg, ha a nagy gyártók páncélszekrényében már ott lapulna a megoldás, de hát üzletpolitika is van a világon.
A legtöbben a Desaturate (shift+ctrl+U) parancsot használják, és ezzel elvégzettnek hiszik az átalakítást. Hát nem! Ezzel a paranccsal egy szürkeárnyalatos, kontraszttalan valamit kapunk, ami egyáltalán nem élvezhető vájtszeműek számára. Én magam szívesebben használom a Desaturate helyett a Grayscale parancsot, úgy tapasztaltam, hogy ez szebb eredményt ad, kevésbé zajos a kép. A Desaturate-nek akkor látom létjogosultságát, ha később még vissza akarunk nyerni színeket az eredeti képből. Grayscale után ezt már nem tehetjük meg.
Curves alapállapotban Ezután kell elővennünk a Curves (ctrl+M) parancsot, amit máshol esetleg gamma-görbe néven lelünk fel. Ez a képen látható módon néz ki alapállapotban, Desaturate parancs után.

Ha Grayscale parancsot adtunk ki, akkor már nem választhatunk a színcsatornák közül, csak a gray marad. Ez az egyenes a gamma-görbe. Az egyik vége a fehér, a másik a fekete, közte meg a szürkeátmenet. Ha ügyesen formáljuk a görbét, akkor szép tónusokat adhatunk a képnek. Azért jobb ez, mintha a hisztogramm (Levels) csúszkáját húzigatnánk, mert ebben az esetben minden képpont egyenes arányban sötétedik-világosodik, míg Curves parancs esetén a már amúgy is fehér, ill. fekete közeli képpontokat kevésbé változtatjuk, míg a többit intenzívebben. Egy példa:

Grayscale után

Curves után

A curves beállítása

Arra persze nincs recept, hogy milyen formájúnak kell lenni a görbének, de egy ehhez közelítő alakkal lehet elérni a legjobb eredményt. Fontos, hogy a jó ízlés keretein belül tudjunk maradni, mert sokakat elcsábít a lehetőség, hogy valami extrémet hozzanak létre a kezükbe adott lehetőséggel, de ezt nem kell feltétlenül a nagy nyilvánosság elé tárni.
A görbén persze több fogópontot is létre lehet hozni, annak megfelelően, hogy melyik tartományban akarunk még kicsit módosítani, de minél több a fogópont, annál nehezebb kontroll alatt tartani a változásokat. Természetesen az a legjobb módszer, ha a szemünkre bízzuk magunkat (Preview bekapcsolva!), és folyamatosan figyeljük az árnyalatok változását. Elsősorban a legvilágosabb és legsötétebb részekre érdemes koncentrálni, hogy ott ne veszítsünk több részletet a kelleténél. Egy kis gyakorlással hamar rájön mindenki, hogyan érheti el a legjobb eredményt.
Ezt követően még a Brightness/Contrast paranccsal szoktam egy kicsit finomítani a képen, a Contrast csúszkát húzom el +3 - +10 értékkel lehámozva egy kis szürke fátylat a képről. Ez egy pofon egyszerű, és gyorsan megtanulható módszer, ami nagyon jó eredményt ad.

Amire a profik esküsznek
Az előbbinél szofisztikáltabb módszer a Channel mixer használata (a Layer\New adjustment layer\ menüben található). Egyben sokkal nehezebb is. Így néz ki az ablak alaphelyzetben.

A Channel mixer alapállapotban A Monochrome kapcsolót kijelölve átváltunk szürke csatornára, és innentől kezdve elkezdhetünk játszani a három csúszkával. Egyetlen szabályt tudok javasolni: próbáld a három szám összegét a 100 körül tartani. És nem árt, ha valamelyest tisztában vagy a színtannal, vagy sok türelmed van. Ha rossz irányba mész, akkor mindjárt figyelmeztet a túlzott zajosodás.
Az előbbi képből a következőt sikerült kihozni:

Channel mixer beállítás A kép channel mixer után

Nem árt tudni, hogy ilyenkor egy új réteget hozunk létre, amit mentés előtt egyesítsünk az alapréteggel (Layer\Flatten image). Persze el is játszatunk az átlátszóság (Opacity) csúszkával, és érdekes, deszaturált, paszteles képeket hozhatunk létre.

Egyéb lehetőségek
Persze vannak még jócskán lehetőségeink, amennyiben időmilliomosok vagyunk, és éppen nem kell kivinni a szemetet. Ott van például az Image\Calculations parancs, aminek használatáról talán máskor és valaki mástól hallhattok bővebben.
Viszont nagyon egyedi eredményt érhetünk el, ha elkezdünk játszani a rétegekkel, magyarul layer. A következő képen végrehajtottam az átalakítást Curves-el, majd készítettem egy új réteget a Layer\Duplicate layer paranccsal. Ezen az új rétegen elhúztam a Contrast csúszkát egészen +100-ig, majd a réteg átlátszóságát beállítottam 68%-ra és Multiply módra.

Layers beállítás A kép a rétegek egyesítése után

A lehetőségek száma végtelen, akár 3-4 réteggel is eljátszhatunk, variálhatjuk a színcsatornákat, de ehhez már jobban el kell mélyedni a Photoshop használatában.

Instant!
A Virtual Photographer Nem vagyok híve az instant megoldásoknak, amikor egy program maga végzi el az átalakításokat, kiküszöbölve minden egyedi kreativitást, és szabvány megoldásokat kínál, amiket aztán mások képein is viszontláthatunk, ha ő is épp azt az effektet használta. Van viszont a számomra egy kivétel, amivel jó eredményeket lehet elérni, és ez a Virtual Photographer nevű program, ami a www.optikvervelabs.com oldalról díjmentesen letölthető. Ugyaninnen letölthetők előre elkészített beállítások is, ha valaki erre vágyik.
Az önkicsomagoló exe fájlt el kell indítani, majd a kapott fájlokat be kell másolni a Photoshop Plug-ins könyvtárába. Következő indításkor a program megjelenik a Filter menüben. Amit különösen szeretek benne, hogy filmszerű szemcsézettséget lehet vele létrehozni kétféle film és dia (Slide) mintájára 25-1600 ASA között. Érdemes megfigyelni, hogy minden effekt alatt látható egy csúszka, amivel annak intenzitását tudjuk változtatni. Az ablak jobb oldalát aktiválva alul találhatjuk a fekete-fehér (B/W) effekteket. Ezek közül leginkább az Aged (öregített) funkciót szoktam használni, ami szépia-szerű hatást kölcsönöz a képnek, kicsit sárgásabb árnyalattal.

Előhívás
Röviden a tapasztalataimról fekete-fehér fotó előhívásakor. Ezeket a képeket ugyanúgy színes fotópapírra nagyítják, mint a színes képeket, ezért aztán sosem kapjuk vissza azokat az árnyalatokat, mint amiket kikavartunk. Az én képeimen szürkés-kék elszíneződést tapasztaltam. Persze kérhetjük, hogy fekete-fehér papírra nagyítsanak, de akkor kb. ötszörös árral kell számolnunk.

Epilóg
Végül ajánlanék némi irodalmat, ha valaki nálam okosabbak véleményére is kíváncsi.
Hajtmanszky Zoltán tollából jelent meg két cikk a fekete-fehér fotó esztétikájáról a ZOOM magazinban (2005. február/március, Kedvesfotó, 146. o.; 2005. július/augusztus, Titkokról mesélni, 140. o.). Hasonló a témája T. A. Hoffmann cikkének (Digitális Fotó Magazin 2005. január, 106. o.)
Ugyancsak Hoffmann tollából olvashatunk egy érdekes cikket a színszűrők használatáról a fekete-fehér fényképezésben (Digitális Fotó Magazin 2004. december, 110. o.)
A Digitális Fotó Magazin 2005. márciusi számában Kiss Tanne István ír le egy módszert, ami kicsit már a fotórestaurálás irányába is elvisz (54. o.)
Nemrég jelent meg a National Geographic Fotóiskola sorozatában Richard Olsenius Fekete-fehérben című könyve, aki nem sajnál érte 3500 Ft-ot (előfizetőknek 2800), az nem habozzon.
És persze nézegessetek albumokat, járjatok kiállításokra (Budapestiek és Kecskemétiek előnyben), hogy lássátok, mi a mérce.

Üdv!

vargacsaba